DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Végighallgatva Bauer Tamás képviselõtársam igen tartalmas és színvonalas hozzászólását, felvetõdött bennem az a kérdés, vajon tõle meg fogják-e kérdezni felháborodottan, hogy miért ugyanazt mondja, mint korábban. És õt is a Bourbonokhoz fogják-e hasonlítani, hogy mindig ugyanazt mondja; úgy látszik, nem tanult semmibõl. Mert ezeket az érveket egyszer már valóban hallottuk, csak úgy tûnik, nincs befogadó közeg a patkó túlsó oldalán, amely közeg elgondolkozna azokon az érveken, amelyeket Bauer képviselõtársam is itt felsorolt.
A kisebbségi képviselet fogadtatásával kapcsolatban nekem vannak személyes élményeim. Jártam Baranyában, Pécsett. Találkoztam olyan, magát német nemzetiségûnek valló személlyel, aki kézzel-lábbal tiltakozott, mert nem akarja, hogy a német kisebbségnek a kisebbség jogán képviselõje legyen a magyar parlamentben. Voltam Békéscsabán, ahol találkoztam egy szlovák anyanyelvû és magát szlováknak valló személlyel, aki hasonlóképpen nyilatkozott. Azt hiszem, azt mindenki tudja, hogy a jelölés kérdésében mennyire megosztott a cigányság. Akkor, amikor Kasuba képviselõtársam felvetette azt a kérdést, hogy tudjuk-e, a kisebbségeknél mi az elvárás, akkor eléggé széles az a skála, ahonnan különfajta vélemények érkeznek az országgyûlési képviselõkhöz.
Még egyszer hangsúlyoznám: nagyon megfontolandónak tartanám, gondolkozzunk el azon, milyen tartalmat kell adni ennek a képviseletnek. Sem az Alkotmánybíróság döntése, sem a kisebbségi törvény nem mondja azt, hogy országgyûlési képviselõnek kell lennie annak a személynek, aki a kisebbségek országgyûlési képviseletét ellátja. Ezt logikailag le lehet vezetni a mellette szóló érvekkel, és vannak ellene szóló érvek is.
Ha ilyen rettenetes idõszûkében vagyunk, akkor a pártoknak valóban meg kellene fontolniuk azt, hogy ne országgyûlési képviselõi minõséghez kössük a kisebbségi képviseletet, hanem országgyûlési képviselõségen kívüli megoldással tegyük lehetõvé, és adott esetben itt a kisebbségi önkormányzatok elnökeire vagy az általuk megválasztott személyekre gondolok, akik részt vehetnének az Országgyûlés munkájában. Jelen lehessenek, felszólalhassanak, úgy mint ahogy egyébként ezt más személyek is megtehetik, akik nem országgyûlési képviselõk, akik jelen lehetnek az Országgyûlés ülésein. Látom, hogy egy friss képviselõtársam csóválja a fejét, ha megnézi a Magyar Országgyûlés szabályait, akkor látja, hogy jelen lehetnek a patkóban képviselõkön kívül más személyek is, sõt, föl is szólalhatnak adott ügyekben.
Ha ilyen módon megoldható ez, és erre van a pártok között konszenzus, akkor a kisebbségi érdekképviseletnek ez a fajta intézményesülése megtörténhet. És akkor el lehet tekinteni attól a sok- sok politikai aggálytól, amely a kisebbségi képviselet országgyûlési képviselõi minõséghez kötött jogszabályi megoldásánál felmerül.
A korábbi vitában már elhangzott, hogy a kisebbségi képviselõ frakcióhoz csatlakozhat-e vagy sem. Ez egy nagyon fogas kérdés, mert ha beül egy párt frakciójába, akkor a kisebbségi érdekek képviselete vegytiszta formában nyilvánvalóan nehezen valósul meg. Ülhet-e a függetlenekhez? Elviheti-e a kisebbségi képviselet mandátumát? Kijelentheti-e magáról, hogy az adott naptól fogva nem tekinti magát az adott kisebbség képviselõjének?
Sajnos a vitában soha nem hallottam még a másik oldalról meggyõzõ érveket az erkölcsi függõségen kívül, hogy hogyan és miként akarjuk biztosítani, hogy ha országgyûlési képviselõ az illetõ, akkor a kisebbségi érdek képviselete kötelesség legyen számára. Ha õt egy adott, a jelenlegi szabályok szerint országos önkormányzat a lista élére teszi, és az országos önkormányzat - mint a kisebbség legreprezentatívabb szerve ebben az országban - nincs megelégedve a képviselõ munkájával, akkor visszahívhatja vagy nem hívhatja vissza?
Alkotmányos alapelvünkbõl következik, hogy az országgyûlési képviselõ nem hívható vissza. De más politikai konstellációban választják meg az országgyûlési képviselõket, hisz õk nem olyan rétegérdeket képviselnek, mint adott esetben majd a kisebbségi képviselõk.
Ha ezt a kérdést nagyvonalúan mellõzzük, akkor a kisebbségi képviselet egyik lényeges aspektusát hagyjuk figyelmen kívül. Akkor azt mondjuk, hogy formálisan jöhet ide egy kisebbségi képviselõ, aztán ha nem képviseli a kisebbség érdekét, az már nem a többségi törvényhozás problémája. Dehogynem! Azért ez a mi problémánk, hisz ebben a kérdésben olyan szabályokat kell alkotni, amelyek ki fogják állni az idõ próbáját.
Fölvetõdött a bizottsági tagsági probléma kérdése is. Éppen a Magyar Szocialista Párt egyik kiváló szakértõje írt errõl néhány cikket a napilapokban. Melyik bizottságnak lesznek a képviselõi? Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságnak? Megduzzadt létszámmal? És akkor azért a többségi pártok - gondolom - ellensúlyozni kívánják majd a jelenlétet, és mindenképpen biztosítani akarják, hogy a bizottsági tagok legalább fele a kormánypártok soraiból kerüljön ki.
(19.20)
Akkor lesz egy monstre bizottság nyilvánvalóan, hiszen 13 képviselõ mellé még az ellenzéki pártokat is föl kell sorakoztatni, plusz a kormánypártokat is föl kell sorakoztatni. Nagyvonalúan ezt a kérdést is el lehet intézni: majd a következõ Országgyûlés szabályozza. De akkor azok a képviselõk, akiket megválasztanak májusban - mert mi szeretnénk, ha májusban ez a kérdés egyszer s mindenkorra eldõlne -, milyen jogosítványokkal fognak belépni ezen Ház kapuján? S ha leteszik az esküt, akkor hogyan és miként fogják értékelni, hogy csökkennek a jogosítványaik, mert bizottsági tagsághoz - ha elméletileg függetlenek - nem juthatnak. Ha pedig elméletileg nem függetlenek, hanem pártfrakcióba léptek be, abban a pillanatban elvesztették azt az erkölcsi tisztaságot, hogy pártérdektõl mentesen képviselik a kisebbségeket. (Gellért Kis Gábor: Házszabály!)
Fölvetett egy kérdést Bauer képviselõtársam az Országgyûlés létszámával kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy még egyfajta bõvülést az Országgyûlés adott esetben elviselhet. De mi van akkor, ha csökken az Országgyûlés létszáma, mint ahogy azt a legtöbb párt a programjában 8- 10 éves idõszakra elõre megjelöli? Most hallottuk, hogy 13 képviselõ a parlament létszámának csak 3,5 százaléka. Ez nem probléma. Ha majd 200 fõs parlament lesz, akkor 13 képviselõ egészen más arányszámot képvisel. Viszont ha egyszer 13 képviselõ biztosítva van a kisebbségeknek, akkor nehezen tudom elhinni, hogy lesz olyan magyar országgyûlés, amely a már megadott képviseleti jogosultságot csökkenteni fogja, és csökkenti a kisebbségi képviselõk létszámát. Mert azoknak a pártoknak, amelyek azt ígérik hosszú távon, hogy csökkenni fog az Országgyûlés létszáma, el kell gondolkodni ezen a kérdésen is, hogy most 386-hoz szabjuk meg a 13 képviselõt, 200 képviselõhöz képest akkor milyen bonyodalmakat fog ez a kérdés fölvetni.
Örülök annak, hogy Bauer képviselõtársam ismét kitért az EU- elvárásokkal kapcsolatos problémakörre. Valóban, a kérdõívre adott válaszunk értékelése csak azt tartalmazza, hogy van egy magyar törvény, amely törvényhozási kötelezettséget ír elõ, és ennek a kötelezettségnek a formális teljesítését várja tõlünk az Európai Unió. Elképesztõ, képviselõtársaim, az a Magyarország külpolitikai érdekeit semmibe vevõ magyar politikusi nyilatkozat, amely erre hivatkozván próbálja az ország közvéleményével és a nemzetközi közvéleménnyel elhitetni, hogy nekünk kutya kötelességünk lenne képviselõket hozni ide, a Magyar Országgyûlésbe. A képviseletrõl kell törvényt alkotni, ennek a módját viszont az Európai Unió nem írja elõ. Nem is írhatja elõ! Éppen Bauer képviselõtársam festette elénk azt a meglehetõsen széles összehasonlítási lehetõséget, amely a kívülálló számára, aki nem elfogult, alkalmat ad arra, hogy lássa, minden olyan hivatkozás ebben a kérdésben az Európai Unió normáira, a nyugati standardekre... - és még mondhatnám azokat a bevált paneleket, amelyeket idõnként el szoktak mondani csak azért, hogy a jogban járatlan személyeket elkápráztassák a politikusok -, nem állják meg a helyüket.
A kisebbségi politika mércéjét a kisebbségek életminõsége jelenti, és e téren - még egyszer hangsúlyozom - Magyarországnak az égadta világon semmi szégyellnivalója nincsen. Ha a magyar külügyminiszter azért szégyenkezik, mert szlovák kollégája a szemébe vágja ezt a kérdést, akkor szíveskedjen a kétnyelvû bizonyítványok ügyét fölvetni, a színházak bezárásának ügyét fölvetni, a Csemadok anyagi ellehetetlenülését fölvetni, a választókerületek átszabását fölvetni, a listás küszöbszám emelését fölvetni, és még sorolhatnám azokat a valóban jogfosztó intézkedéseket, amelyek megnehezítik a magyar kisebbség identitástudatának megõrzését, az anyanyelvhez való jog megõrzését a környezõ államokban. Megint visszasüllyedünk az 1990 elõtti politizálás színvonalára, amikor a magyar politikusok szégyenkeztek azon, hogy Magyarország határain túl magyarok élnek, és az anyaországnak kötelessége az õ érdekeik védelme is; és a belsõ nemzetiségi problémákat próbálták meg nemzetközi színtéren enyhítõképpen elõadni.
Bauer Tamás képviselõtársammal vitatkoznom kell viszont a kisebbségek listaállítási jogával kapcsolatban. Úgy vélem, a Magyar Országgyûlés lehet olyan nagyvonalú és megteheti, hogy semmiféle ajánlószelvény-gyûjtést, ajánlásírást ne írjon elõ a kisebbségek listaállításánál. Jól tudjuk, hogy egy cigány országos önkormányzatnak, egy német országos önkormányzatnak - de sorolhatnám az összes magyarországi kisebbséget - végül is ezer aláírás megszerzése tényleges akadályt nem jelent. Tegyük meg azt - mint említettem, a Magyar Demokrata Fórum könnyített listaállítási feltételeket kíván a kisebbségek számára biztosítani -, hogy ezek a hivatalosan bejegyzett és a kisebbségeket országosan reprezentáló szervezetek jogosultak legyenek lista állítására egy kétszavazatos rendszerben. Nagyon nagy káoszhoz és a kisebbségek különféle szervezetei közötti küzdelem további elmérgesedéséhez vezetne, ha képviselõtársam javaslatát fogadnánk el, hogy több szervezet legyen jogosult aláírásokat gyûjteni és listákat állítani.
Attól tartok, hogy ez a kisebbségek, a kisebbségi szervezetek számára olyan lenne, mintha darázsfészekbe nyúlnánk. A kisebbségi országos önkormányzatok felállításával ugyanis hivatalosan néven lett nevezve, hogy ezek a szervezetek azok, amelyek országosan a kisebbségeknek demokratikusan - és ezt hangsúlyoznám: demokratikusan - megválasztott képviseleti szervezetei; egy alulról jövõ kezdeményezés fölsõ csúcspontját jelenti. Az, hogy egyes kisebbségi szervezetek kifogásolták: a demokratikus szavazás során alulmaradtak, és ennek következtében most megpróbálják a saját legitimátusukat úgy kifejezésre juttatni, hogy listaállítási jogot nyerjenek, a kisebbségek körében egészen biztos, hogy nem vezetne jó eredményre. Hagyjuk meg a listaállítási jogot ezeknél az országos önkormányzatoknál, méghozzá oly módon, mindenfajta aláírásgyûjtés nélkül, hogy pusztán a bejegyzés ténye számukra ezt a listaállítást biztosítsa. Ezt követõen pedig egyetértek azzal, hogy az 5 százalékos küszöböt ne kelljen nekik teljesíteni, mert az egyes kisebbségek számára egy kifelé ki nem mondott, de igenis tényleges akadályt jelentene.
Utána arra, hogy a kisebbségek a listákra leadott szavazatok alapján hány szavazattal nyerjenek mandátumot, többfajta variáció is elképzelhetõ. Lehet azt mondani, hogy az a legkisebb szavazatszám, amivel az országos listáról mandátumot lehet szerezni, jelentse azt a minimumot, amivel a kisebbségi lista is mandátumhoz jut. Lehet azt mondani, hogy ha van olyan kisebbség, amelyik ennek legalább a kétharmadát elérte, akkor ilyen kedvezményes mandátumot szerezzen.
Tisztelt Képviselõtársaim! A jelenlegi vitából azt a végsõ következtetést vontam le, hogy ha a nagyobbik kormánypárt elmozdul az októberi idõpontú választásoktól, ha elmozdul, hogy ne háromszavazatos megoldás legyen, hanem elfogadja a kétszavazatos megoldást, akkor egy hatpárti egyeztetéssel van mód és lehetõség a szûk idõhatárok ellenére olyan kompromisszum elérésére, amely lehetõvé teszi a májusi választást.
(19.30)
Ha erre a pártok nem látnak lehetõséget, akkor felvetem még egyszer: gondoljuk át a kisebbségi önkormányzatok elnökeinek olyan országgyûlési megjelenési és felszólalási joggal történõ felruházását, amely egészen biztos, hogy a kisebbségi törvény azon rendelkezésének megfelel, hogy a kisebbségek országgyûlési képviseletét biztosítani kell. Igaz, hogy ez nem olyan országgyûlési képviselõi státuszt jelent, mint amit azok szereznek meg, akik megszerzik az általános választások során, de a kisebbségek érdekvédelmének országgyûlési megjelenítését biztosítja.
Elnök Úr! Képviselõtársaim! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)