ÁRGYELÁN GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Képviselõtársaim! Legutóbb - múlt héten - szót kértem, de csak öt percem volt arra, hogy elmondjam azokat a gondolatokat, amelyeket a kisebbségi képviselõ-választással kapcsolatban el szerettem volna mondani. Akkor nem volt kétperces reagálási idõ, ezért most bepótolom azt is, és reagálni fogok olyan dolgokra, amelyek akkor elhangzottak.
Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy nagyon nagy figyelemmel kísértem a mai parlamenti munkát. Meggyõzõdésem, hogy nagyon sok pohár volt, csak víz nem volt a pohárhoz, hogy tiszta vizet öntsünk ebbe a pohárba.
Akkor javasoltam, oldjuk meg úgy, hogy vegyük ki az alkotmányból ezt a jogosítványt, és oldjuk meg azt, hogy a kisebbségi törvényben ne legyen benne az, hogy a kisebbségi képviseletet biztosítani kell a kisebbségeknek. Tudniillik meggyõzõdésem, hogy ezt a két jogosítványt nem követelte Magyarországon a kisebbség olyan vehemenciával, mint ahogy ez belekerült. De ha már belekerült, azt gondolom, a magyarországi kisebbség is van annyira önérzetes, hogy úgy gondolja, hogy akkor tessék megoldani! És az egy sarokkérdés, hogy ezt meg akarjuk oldani vagy nem akarjuk megoldani.
Én így csináltam, amikor Sepsey képviselõ úr mondott egy olyan mondatot, hogy ülhetnek-e itt olyan képviselõk, akik nem képviselõk. Nem arra gondoltam, hogy mit enged meg a Házszabály, hanem mint kisebbségi születésû ember, úgy gondolom, ha képviseletet akarunk biztosítani, akkor az legyen teljes jogú. Ha nem teljes jogú, akkor nincs mirõl beszélni, akkor hagyni kell azt, hogy pártosodjon a kisebbség, induljon el a választáson, és vállaljuk fel az összes ódiumát ennek a dolognak. A múlt héten csak utaltam rá, hogy meg fog alakulni, a mai sajtó tele van azzal, hogy Nyugat-Dunántúlon megalakult a Nyugat-Dunántúli Kisebbségi Fórum egyik tagozata. Valószínû, hogy ha nem oldódik meg ez a kérdés, akkor elindulnak pártvonalon. Lehet, hogy nem fognak nyerni, de ha esetleg eltöröljük a küszöböt, akkor bejuthatnak a parlamentbe. De ezek akkor annyi kérdést vetnek fel, amirõl lehet, hogy többet kellene beszélni!
Ma mirõl esett szó? Szó esett arról, hogy nem lehet beilleszteni az európai gyakorlatba egyik elképzelést sem - mondták képviselõtársaim. Én csak azt szeretném elmondani, hogy ugyanez a parlament fogadta el a kisebbségi önkormányzatokról szóló törvényt, amit ugyancsak nem csináltak így sehol Európában, sõt a világon sehol! A kisebbségeknek négy év kellett ahhoz, hogy ezt megszokják, megtanulják és kezdjenek tudni élni vele. És abban a pillanatban, amikor elkezdtek ezzel élni a kisebbségek, megriadtunk attól, hogy Úristen, akkor most hogy is csináljuk.
És akkor itt ma olyan ötletek hangzottak el, hogy jöjjenek be a kisebbségi önkormányzatok elnökei. Kérem szépen, ha ezek a kisebbségi önkormányzatok autonóm, független önkormányzatok, akkor rájuk kellene bízni, hogy ha van egy ilyen delegálási jog, akkor kit fognak ide delegálni. Ha ideküldik az elnököt fél hétre - hétfõ-kedd-szerdára vagy akár csütörtökre is bizottsági ülésekre -, akkor nem tudja azt a munkáját végezni, amit országos önkormányzati elnökként kellene végeznie - mondom én, és komolyan gondolom.
Ugyanakkor az is elhangzott, a múltkori keddi ülésnapon Bauer Tamás képviselõ úr mondta, hogy meg kellene adni ezt a listaállítási jogot mindenki másnak. Mert mitõl legitim ez a kisebbségi önkormányzat? Hiszen '94-ben választották meg. Szeretném jelezni, hogy '94 októberében választották meg, és '98 októberében fog sor kerülni egy újabb ilyen választásra. De azért, mert a sajtóban egy bizonyos ügy kapcsán, bizonyos etnikai párt vagy választási szövetség alakulása kapcsán felmerült, és felvetették azt, hogy legitimek-e ezek az országos kisebbségi önkormányzatok, lehet, hogy ebben a Házban nem kellene erõsíteni azt, hogy nem legitimek. És itt egyetértek Sepsey Tamás képviselõ úrral: azért legitimek ezek a kisebbségi önkormányzatok, mert megválasztották õket Magyarországon, a szabad választások alkalmával, '94 októberében vagy decemberében - nem tudom pontosan, mikor volt a választás.
Elhangzott, Bauer képviselõ úr mondta ma: el lehet képzelni azt, hogy eltöröljük a küszöböt, és induljanak a kisebbségek kvázi pártként, és jussanak be a parlamentbe. Azt gondolom, hogy amikor Magyarországon taxált kisebbség van tizenhárom, és abból ezzel a módszerrel kettõ juthat be, akkor ez az ajánlat eléggé el nem ítélhetõ módon nem jó minden kisebbségnek. Ezzel azt sugallta Bauer képviselõ úr, hogy nincs ugyan bekerülési küszöb, de el kell érni minden mást, ami ehhez kell: listát kell állítani, országosat, megyeit és minden mást, mert a törvény így szól. Ma Magyarországon ezt nem tudja teljesíteni, csak két kisebbség!
Elhangzott a harmadik megoldási javaslat, hogy csak a kisebbségekre vagy a pártokra lehessen szavazni. Azt gondolom, hogy ma Magyarországon a kisebbségek mindenféle olyan megoldást elfogadnának, amely lehetõvé teszi számukra, hogy bekerüljenek a parlamentbe. Nem azért, hogy itt legyenek, hanem azért, hogy néhány olyan dolgot fel tudjanak vetni a parlament szintjén, amely kapcsán több hozzászóló úgy jelezte, hogy természetesen meg van oldva jól, hiszen vannak bizonyos szintek, és minden meg van oldva. Ez igaz, de sok olyan dolog van, amit csak itt lehet elmondani.
Ha nagyon-nagyon visszalapozok az emlékezetemben, azt gondolom, Sepsey Tamás képviselõ úr mondta azt, hogy nincs szükség díszpintyekre a parlamentben - átvitt értelemben -, mert úgysem tudnak elérni semmit, hiszen ha van tizenegy ember, mit fognak csinálni. Azt gondolom, hogy ez a tizenegy-tizenhárom vagy nyolc, vagy hét - nem tudom, hány - kisebbségi képviselõ egy dolgot mindenképpen tudott volna tenni ebben a parlamentben: felmutatni egy olyan tükröt, amely a kisebbségekkel kapcsolatos törvények végrehajtásában, felújításában, módosításában és egyéb dolgokkal kapcsolatosan mindenképpen szükséges lenne, hogy itt legyen. Azt gondolom, ezek a képviselõk lojálisak lehetnének vagy lennének, akárhogyan is kerülnének be ebbe a parlamentbe. Miután tizenhárom kisebbséget képviselnek, nem hiszem, hogy tizenhárom olyan ember kerülne be, aki egyetlen vagy két párthoz lenne közelebb szívügyileg vagy érzelmileg.
Tehát olyan indokok hangzottak el folyamatosan, amelyek kapcsán mindenképpen arra a következtetésre jutottam, hogy valahol ez a megoldás, ami ma itt, a parlament elõtt van, önmagában hordja a megoldás lehetõséget nagyon röviden és határozottan, még akár olyan áron is - és kisebbségiként mondom ezt -, ha választani kell párt és kisebbség között. Bár jelzem, ez a kisebbségekkel kapcsolatban egy negatív diszkrimináció, mert azt gondolom, hogy magyar állampolgárként valószínûleg pártválasztási akaratom, akaratunk is van, és valahol akkor meg vagyunk fosztva egy ilyen jellegû akarattól, de talán még ez az ár is megér annyit, hogy ez a kérdés megoldódjon.
Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)