DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Nem kívánok hosszan szólni, de néhány kérdésre szeretnék visszatérni.
Az egyik az alkotmányos akadály. Megítélésem szerint ma nincs alkotmányos akadálya annak, hogy az etnikai és nemzeti kisebbségek képviseletét megoldja a parlament. De ha van akadálya, akkor az alkotmányozás alanya, az alkotmányozó hatalom - a magyar parlament - megoldhatja, elháríthatja ezt az akadályt, mint ahogy a legtöbb, a nemzetközi példák kapcsán felhozott országban is valahol vagy a tartományi alkotmányhoz, vagy a szövetségi alkotmányhoz hozzányúltak és megoldották.
Tehát megteremthetõk az alkotmányos feltételei is akár az etnikai és nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének. Olyannyira megteremthetõk, hogy az Alkotmánybíróság legalább két határozata hozható fel amellett, hogy semmi akadálya nincs vagy nem lenne annak, ha a Magyar Köztársaság parlamentje például a választójog általános és egyenlõ elveit illetõen speciális megoldást alkalmazna akár az etnikai és nemzeti kisebbségekre, akár másra vonatkozóan.
(19.40)
Alkotmánybírósági határozat mondja ki, hogy az Alkotmánybíróság a választások egyenlõségét és általánosságát illetõen soha nem tartotta olyan elvnek, amely alól parlamenti akarattal, ha szükséges, kivételt ne lehetett volna tenni. Nem tett kivételt eddig a parlament, de lehetne.
Ugyanez hasonlóképpen fogalmaz más ügyben; például a bekerülési küszöböt illetõen, amikor a 4 százalékos bekerülési küszöböt 5 százalékra emelték föl, az Alkotmánybírósághoz beadvánnyal éltek, hogy ez alkotmányellenes. Kimondta az Alkotmánybíróság, hogy a parlamentnek széles hatásköre és mozgástere van abban, hogy meghatározza a parlamentbe bekerülés feltételeit. Ez egyértelmûvé tette, hogy a parlamentnek joga van küszöböt állítani, joga van a küszöböt eltörölni, joga van a küszöböt emelni, és joga van a küszöböt lejjebb vinni.
Ez vonatkozik például technikailag, mert többször felvetõdött a schleswig-holsteini eset, amikor is a bekerülési küszöb alól adott mentességet, éppen a választáson való legitimitást erõsítve ezáltal a kisebbségi képviselet esetében. Technikailag nem elképzelhetetlen ez a megoldás sem. Azt természetesen végig kell gondolni, hogy ebben az esetben hány képviselõnek és hány nemzetiségi kisebbségnek van esélye arra, hogy képviselõt juttasson be.
Én a magam hozzászólásában azért próbáltam szélesen terítve fölvetni pro és kontra érveket, ellenérveket és végül a megoldási javaslatot, hogy bizonyítsam, vagy próbáljam bizonyítani azt, hogy nincsen másolható nemzetközi megoldás. Olyan van, amit számba lehet venni, lehet belõle tanulni és a többi, hozzá hasonló megoldást lehet keresni, de olyan, amit egy az egyben át lehetne venni, nincsen. Éppen azért hoztam föl a nemzetközi példák számosságát, hogy azt próbáljam bizonyítani, hogy nincs két egyforma megoldás. Minden egyes országban az adott ország történetével, földrajzi helyzetével, etnikai megoszlásával, annak történeti alakulásával kapcsolatban aktuális, odavaló, konkrét megoldást találtak.
Megítélésem szerint a mi felelõsségünk is az, hogy a magyar helyzetre szabott megoldást, történeti, szociológiai és egyéb körülmények által körülhatárolt megoldást találjunk. Szerintem található megoldás mind az alkotmány szintjén... - én most nem a most benyújtott, októberi választásra vonatkozó alkotmánymódosításra gondolok, hanem más jelleggel, amennyiben szükséges -, tehát lehet találni olyan alkotmányos és választójogi törvényi megoldást is, amellyel ez a kérdés megoldható.
Nem kell tehát fetisizálni az alkotmányt, ez a lényeg. Az alkotmány módosítható, még az Alkotmánybíróság is - ha nem is közvetlenül, de ha közvetve elemezzük az e tárgyakkal kapcsolatos határozatait, amelyek ma már a magyar alkotmányosságnak a részeivé váltak - kimondja mindkét esetre vonatkozóan, hogy széles mozgástere van a parlamentnek abban a vonatkozásban, hogy megtalálja a megfelelõ technikai-jogi megoldást.
Végül, én nem azért soroltam olyan hosszan vagy hosszabban az ellenérveket... - nem mértem ugyan, hogy hány percet szántam erre és hány percet arra, én az érvek súlyával próbáltam bizonyítani, hogy a magam részérõl következetesen mindvégig a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete mellett voltam, és mellette vagyok. Azt akartam a nemzetközi példák sokaságával bizonyítani, illetve azzal, hogy az ellenérveket tisztességesen, torzításmentesen vettem számba, sõt, azt is leszögeztem, hogy még az az érv is tisztességes, védhetõ, demokratikus alapállású érv, ami azt mondja, hogy nincs erre szükség, nincs ilyen nemzetközi standard, nincs ilyen nemzetközi kényszer, védhetõ álláspont - de én nem értek egyet ezzel az állásponttal. Én a másik állásponttal értek egyet, azzal, amelyik azt mondja, hogy szükség van erre. Most nem ismétlem el, hogy megítélésem szerint miért van szükség erre az országgyûlési és parlamenti képviseletre.
Tehát a mellette szóló érvekkel azt kívántam bizonyítani - és azért tettem a végére, hogy amikor az idõ már iszonyatosan szorít, 10-14 nap van arra, hogy ez a parlament eldöntse vagy belevigye magát egy olyan vitába, hogy megoldja vagy nem oldja meg; ha nem oldja meg, akkor a következõ parlamentnek lesz a feladata, hogy megoldja, hogy ott mi lesz, azt nem lehet tudni -, az én véleményem az, hogy ennek a parlamentnek vállalnia kellene azt a felelõsséget, hogy még egyszer megpróbálja - én a magam véleményét mondtam, a decemberi négypárti megegyezéshez visszatérve, de akár még azon is kismértékben módosítva -
megoldani a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét. Nem külsõ, nemzetközi kényszer miatt, nem belsõ, alkotmányos kényszer miatt, hanem szabad akaratunkból, aki egyetért vele, az érvekkel alátámasztott akarata alapján tegyen meg mindent azért, hogy ezt a képviseletet megoldjuk.
Egyébként az alkotmány 68. §-ának (1) és (3) bekezdése többféleképpen értelmezhetõ. Az igaz, hogy nem mondja ki egyértelmûen a (3) bekezdés, ami úgy szól, hogy "a Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élõ nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják", ebben szó szerint, egyértelmûen nincs benne az, hogy az országgyûlési képviseletet. Ez értelmezés kérdése. Ebben a vonatkozásban az Alkotmánybíróság a parlamentre bízta, hogy ezt hogy értelmezi. Úgy értelmezi-e, hogy a törvények egyike a helyi önkormányzatot kell hogy biztosítsa, egy másik pedig, az országgyûlési választásokra vonatkozó törvény pedig az országgyûlési képviseletet kell hogy biztosítsa. Ezt nem mondja meg egyértelmûen ez az alkotmányos hely.
Megítélésem szerint azonban nem túlzottan kiterjesztõ értelmezés az, ha ebbõl valaki azt a következtetést vonja le, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletébe bele kell érteni az országgyûlési, parlamenti képviseletet is. Ezt erõsíti az (1) bekezdés, amely azt mondja, hogy az etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezõk. El lehet gondolkodni azon, hogy mit jelent, hogy államalkotó tényezõ. Csak helyi hatalmi tényezõk? Önkormányzati szinten államalkotó tényezõk? Vagy azon a szinten is államalkotó tényezõk, hogy az ország szuverenitását megtestesítõ parlamentben vannak jelen egyenjogú képviselõként.
Számomra például elfogadhatatlan az a megoldás, ahogy Árgyelán György is elmondotta, hogy különbözõ jogállású képviselõk legyenek a parlamentben. Tudom jól, hogy többen ezt, így Bauer Tamás is, mintegy átmeneti megoldásként vetette föl, bár volt olyan cikke vagy írása, amelyben ezt nem átmenetiként, hanem stabil megoldásként vetette fel. Szerintem ez még több alkotmányossági problémát vet fel a parlamentben, nem is beszélve házszabályi problémákról; hozzászólás engedélyezése és a többi, mikor szólalhat hozzá, mikor nem.
Például egy munkanélküliség ügyét tárgyaló parlamenti vitában a cigány kisebbség képviselõje mondhatja-e azt, hogy a nagyszámú, a cigány lakosságon belüli rendkívül nagy számú, az ország egyéb rétegeihez képest messze meghaladó számú munkanélküliségre tekintettel ezt õ a nemzetiség érdekeit különösen érintõ szociális problémának tartja. Hozzászólhat vagy nem? Állandó ügyrendi viták indulnának el arról, hogy kinek mikor adható meg a szó, és mikor nem.
Tehát röviden, befejezve a mondandómat: azt gondolom, hogy nem sok, de még két hete van a magyar parlamentnek arra, hogy megoldja ezt a problémát. Szerintem vannak megoldható keretek, ezt Sepsey Tamás is visszaigazolta legutóbbi hozzászólásában, hogy õ is végiggondolhatónak ítéli, Bauer Tamás is ezt mondta az egy szavazócédulás, két szavazócédulás és a kedvezményes mandátumhoz jutás feltételeit és a többit illetõen.
Én nem egyszerûen strikte a saját véleményemet mondtam el, hanem megjelöltem, hogy kettõ vagy három helyen el lehet mozdulni, és van két-három dolog, amiben úgy tûnt, eddig is egyetértés volt. Azért próbáltam ezeket a kereteket számba venni, hogy azt próbáljam summázva elmondani, hogy nagyon rövid idõ alatt ugyan, de többéves viták alapján, a már ismert érveket és ellenérveket most már nem elmondva, hanem a megoldást keresve még megoldható a Magyar Köztársaságon belül a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete.
Köszönöm. (Szórványos taps.)
(19.50)