SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A kockázati tõkebefektetésekrõl, a kockázati tõketársaságokról, valamint a kockázati tõkealapokról szóló törvényjavaslat és a benne megfogalmazott eljárási rendszer nem ismeretlen a magyar pénzügypolitika történetében. A szocialista tervgazdasági viszonyok erõszakos kialakítása elõtt ezen tõketársasági formák - emlékezetem szerint - hatékonyan mûködtek. Most is mûködnek valamilyen formában, de nem jól definiált törvény szerint.
A törvényjavaslatban foglalt rendszer szervesen illeszkedik az Európai Unió vonatkozó pénzügyi törvényeihez, az ország - európai csatlakozás után - szervesen illeszkedne az unió pénzügyi jogrendjébe.
A kockázati tõkealapokról szóló törvényjavaslat pénzügyi-szakmai tartalmát tekintve a kormányzat részérõl beismerése annak, hogy a hazánkban mûködõ kereskedelmi bankok és ide települt multinacionális pénzintézetek - üzletpolitikájuk révén - nem kívánnak a magyar gazdaság, a magyar kisvállalkozók részére kockázati hiteltõke- lehetõséget biztosítani. A bankok részérõl ez egy természetes folyamat, mivel nekik nem érdemes a számukra apró hitelekkel foglalkozni, hiszen a munka ugyanannyi, mint egy nagy hitellel. Nem értem, hogy miért farolt ki az állam a kis- és középvállalkozások támogatásából, amikor köztudott, hogy a mi körülményeink között ez a gazdaság egyik motorja.
A törvénytervezetet természetesen üdvözöljük. Sajnos késõn, az utolsó pillanatban érkezett. Látszik a törvényen, hogy a törvényalkotónak nem mindig sikerült megérteni, mire való a kockázati tõke, a tõketársaságokat keveri az alapokkal.
Miért van szükség erre a törvényre? Lássuk a 18. §-t! A kockázati tõkebefektetõ a tõkeszegény, hitelhez nem jutó, tõkepiac-éretlen, inkább kis- és kevésbé a középvállalatok körében tevékenykedik. Felvetõdhet az, hogy e társaságok auditált mérlegeinek és eredménykimutatásainak elkészülte után alaphozamot fizessen. Nos, olyan vállalkozásokban az alapnak nincs helye. Ha ezekbõl a vállalkozásokból - racionális megfontolásból - nyereséget lehet kivenni, akkor fejlõdési potenciáljuk már közel sem olyan nagy, hogy minden nyereséget bent legyen érdemes tartani. Akkor viszont nincs ott a kockázati tõke helye! Ha a cég olyan eredményes, hogy osztalékot fizet, akkor eladandó, mert a tõke- és hitelpiacra éretté vált. Nem az történik, hogy alaphozamot fizet, ezen hozam egyébként is csak osztalékként, esetleg likvid, nem kockázati tõkebefektetett tõkéjének kamataiból származhat. Sokkal inkább arról van szó, hogy a futamidõ vége felé megszabadul likvid pénzeitõl, azokat nem görgeti maga elõtt, hanem kifizeti a tõkét a tulajdonosoknak.
A kifizetés a szakszerû, és nem a hozam. Hozama egy adott tõkének lehet. De esetünkben összemosódik ez a hozam és a tõketörlesztés. Az alap akkor is fizethet, ha kiszáll egy-egy nagyobb üzletbõl. Az ugyanis nagyon életszerûtlen, hogy a mûködési idõtartam lejártakor még minden befektetés megvan, amelyet röpke fél év alatt értékesítenek.
Következik a 20. § (1) bekezdés. Sokkal valószínûbb, hogy ez fokozatosan az üzleti élet ritmusához igazítva történik. Így a lejárat elõtt növekszik a likvid pénzállomány. Ezt kell legalább évente egyszer vagy kétszer kifizetni. S meg kell akadályozni, hogy az alapkezelõ e likvid vagyon kezelésével foglalatoskodjon, és ezért szedjen kezelõi díjat, mert állampapírt vásárol és elad. Ez más mûfaj. Az alapkezelõ azért és csak azért kezeljen likvid pénzeket, mert pillanatnyilag nem tudja hová rakni, s nem amiatt, mert csak végelszámolás után kell kifizetni.
Vagy például a 14. § (6) és (7) bekezdése szó szerint megegyezik. Nos, ez még a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, ami e bekezdésben szerepel. A nyomdai úton elõállított tõkejegy átruházására a váltó átruházására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Nem tudom, ekkora csacsiságot ki követett el?! A váltó és a tõkejegy két különbözõ dolog - ég és föld. Miért nem lehet úgy adni-venni, mint minden más váltón kívüli értékpapírt? Persze lehet a toldattal machinálni meg forgatmányra szórakozni - de minek?
Forduljunk hát a törvényjavaslat részletes indokolásához magyarázatért! Hogy ezen nagyon speciális és nehézkes megoldást vajon mi okból választotta a Pénzügyminisztérium? Nos, magyarázat persze nincs. S ez az egész törvényjavaslatra, sõt az egész törvényhozási gyakorlatra igaz. Az indokolás nem indokol. Ezen belül a részletes indokolás általában nem tesz mást, mint prózában megismétli a paragrafusban egyébként is szereplõ szöveget.
Ugyanakkor a törvényjavaslat nem határozza meg, hogy alapkezelõ mekkora jegyzett tõkével hozható létre. Vagyis automatikusan a gazdaságok 20 millió forintos minimuma érvényes. Meggondolandó lenne legalább 100 millió forint jegyzett tõkét elõírni. A tõketársaság tulajdonképpen a tõkealap-kezelõ és a tõkealap együttese egy szervezeti, számviteli keretben.
(20.00)
Ott nem érdekes, hogy mekkora a kezelõ, mivel az tulajdonképpen nincs elválasztva a kockáztatható vagyontömegtõl, de a tõketársaság a gazdagok mûfaja, a tõkealapot viszont a kevésbé jómódúaknak találták ki.
Tulajdonképpen ez a 100 milliós javaslat véleményem szerint a biztonságot szabályozná. Egyet lehet érteni azzal, hogy az alap a felügyelet által történõ nyilvántartásba vétellel jöjjön létre, de a folytatás jogilag nem korrekt: a nyilvántartásból való törléssel szûnik meg. Az alap megszûnése ugyanis végelszámolással vagy felszámolással történhet, vagyis az alap a végelszámolási vagy felszámolási eljárás befejezését követõen, a tõkejegy-tulajdonosok kifizetése után szûnik meg.
Legeslegvégül persze a felügyelet törölheti az alapot a nyilvántartásból, de az alap akkor már a távoli múlt. Ha netán nem törli, az alap akkor sem létezik. A 20. § (7) bekezdése a végelszámolást, felszámolást követõ nyilvántartásból való törlésrõl rendelkezik. Egyik esetben sincs szó a lényegrõl, a tõkejegy- tulajdonosok kifizetésérõl.
A mellékletbõl:
Arra nézve, hogy ki lehet vagyonértékelõ, semmiféle megszorítás nincs. Véleményem szerint vagyonértékelõre nincs szükség, legfeljebb akkor, ha egy alap átvételérõl van szó. A kockázati tõke sajátossága ugyanis, hogy nem is befektetései érnek sokat jelenlegi állapotukban, hanem a benne megtestesülõ növekedési lehetõség, azok a beruházások, amelyeket a kockázati tõke által segített vállalkozás még meg sem valósított, vagyis e vállalkozásnak van egy rejtett opciója a jövõre nézve. Ezért érhet egy vállalat többet, mint eszközeinek összessége, de ezzel a helyzettel egy klasszikus vagyonértékelõ nem tud mit kezdeni.
Nagyon fontos lenne a kezelõi díjat a sikerdíjszerûség irányába elvinni. Az az alapkezelõ keményen érdekelt legyen a kockázati befektetéseinek eredményében, de ne a likvid pénzek kezelgetésében!
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmondottakból látható, hogy a törvényjavaslattal szemben semmiféle politikai szándékom nincs. Átérzem ennek fontosságát, ezért szakmailag kívánom módosító javaslataimmal támogatni. Ilyen értelemben kérem majd támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)