FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselõtársaim! A kezünkben lévõ törvényjavaslat 19 törvényt érint, és 74 paragrafust foglal magába, és bizonyára ez komoly vitára ad még alkalmat. Az is igaz, ahogy az expozéban is elhangzott, hogy ezek a módosítások elsõsorban technikai jellegûek, de meg vagyok arról gyõzõdve, hogy az alkalmazók mégsem fogják imába foglalni a nevünket érte. Úgy érzem, hogy a vállalkozók - vagy akiket ez a törvényjavaslat vagy csomag érint - elsõsorban azért nem fognak örülni, mert bizonyos paragrafusokat zavarosnak, bonyolultnak fognak majd ítélni, tehát elsõsorban a tartalmi elemeket fogják kifogásolni.
Ugyanakkor meg vagyok arról is gyõzõdve, hogy képviselõtársaim körében - mint ahogy az már sejthetõ is, és fel is merült - bizonyára sok kritika fogja majd érni azt, hogy egyáltalán szükség volt-e erre a módosításra, illetve ilyen formában kellett-e ezt a törvényjavaslatot elõterjeszteni. A magam részérõl meg vagyok arról gyõzõdve, hogy ez a törvénymódosítás, ez a javaslat szükséges. Azon már magam is elgondolkoznék természetesen, hogy ez a forma-e a megfelelõ.
Miért szükséges ez a javaslat? Elsõsorban azért, mert az elmúlt év végén olyan nagy horderejû törvényeket fogadtunk el, amelyek szükségessé teszik az adótörvények és más törvények módosítását is.
Mikor lehetett volna ezt a helyzetet elkerülni? Kétféle megoldás van itt; akkor, ha az adótörvényeket - például az adózás rendjérõl szóló törvényt - nagyon késõn fogadta volna el az Országgyûlés. Nem hiszem, hogy ez egy jó megoldás lett volna, hiszen 1994-tõl kezdve folyamatosan törekedtünk arra, hogy a vállalkozók minél hamarabb megismerkedjenek az adózás szabályaival, annak módosításaival. Ennek eredményeként - úgy érzem, nagyon helyesen - 1997-ben valóban mind a költségvetést, mind az adótörvényeket hamar megismerhették az érintettek. Így tehát nem ez lenne a megfelelõ megoldás.
A másik megoldás az lenne, ha az adótörvények elfogadását követõen már nem születnének olyan törvények adott évben, amelyek érintik ezeket a törvényeket. Úgy érzem, hogy 1997 második félévében vagy annak végén ezt az állapotot nem lehetett vállalni, hiszen meg vagyok arról gyõzõdve, hogy nagyon fontos törvényeket alkotott az Országgyûlés, és még így is jobb, hogy 1997 végén alkotta ezeket meg, számítva arra, hogy most módosításokkal kell foglalkozni, mint ha, mondjuk, egy mostani szakaszba került volna sor ezeknek a nagy horderejû törvényeknek a megalkotására, mert akkor bizonyára olyan sorsra jutnának ezek a törvények, mint ahogy az elõbb egy törvényjavaslattal kapcsolatban ez fel is merült.
Véleményem szerint nagy szükség van erre a törvénymódosításra, a formáját tekintve azonban azt a megoldást tartanám jónak a jövõre nézve én magam is, hogy adott törvény elfogadásakor a zárórendelkezések között módosítanánk a többi hozzá kapcsolódó törvényt. Ez lenne az ideális, és véleményem szerint a jövõre nézve bizonyára ezt is kellene alkalmaznunk. Ez azért is lenne nagyon fontos, mert ilyen esetben látnánk a következményeit annak, hogy egy adott törvény módosítása során milyen további módosításokat indukál egy-egy gondolat.
A mostani törvénymódosításból emelnék ki egy példát. Például emlékszem rá, hogy amikor a gazdasági társaságokról szóló törvényen vitatkoztunk, akkor az egyik vitapont az elõtársaságok létrehozása, annak a szükségessége.
(20.20)
Többen úgy láttuk, hogy bizonyára van racionalitása az elõtársaságnak, de akkor nem tûnt olyan égbekiáltóan fontosnak ennek az alkalmazása. A magam részérõl meg vagyok gyõzõdve arról, ha én láttam volna akkor, hogy az elõtársaság létrehozása milyen bonyolult mechanizmusokat idéz elõ a különbözõ törvényekben, akkor nemcsak megfontoltuk volna, hogy kell-e elõtársaság, hanem bizonyára úgy is döntöttünk volna nagyon sokan, hogy ha ennek ez az ára, hogy ilyen bonyolult számviteli és egyéb módosításokat igényel ennek az alkalmazása, akkor talán nem fogadtuk volna el az elõtársaság kialakítását.
Úgy érzem, hogy az elõbb említett megoldás, tehát hogy adott törvényhez kapcsolódva terjesszük elõ a módosításokat, nem tenné szükségessé a jövõbe látást sem, amivel ennél a törvénynél is találkozunk. Például számomra nagyon élvezetes, hogy a kockázati tõkebefektetésekrõl szóló törvény elfogadása, ami majd talán ezzel a törvénnyel együtt fog megtörténni, mégis mint hivatkozási alap szerepel már ebben a törvényben, több területen. Nem tudom, mi fog történni akkor, ha esetleg egy héttel elcsúszik, mondjuk, ennek a két törvénynek az elfogadása, és ne adj' isten, úgy csúszna el, hogy késõbb fogadnánk el ezt a kockázati tõkebefektetésrõl szóló törvényt. De az egyszerre történõ elfogadás is okozhatna zavarokat.
Ennek a törvényjavaslatnak külön érdekessége számomra, hogy a kockázati tõkebefektetéseket érintõen a helyi adóknál például, a nettó árbevétel meghatározásánál 1998. január 1-jétõl történõ alkalmazást javasol elõírni, holott még ennek a törvénynek a vitája most folyik az Országgyûlésben - mármint most a kockázati tõketársaságokról szóló törvényre utalnék.
A következõkben néhány gondolattal az adózás rendjérõl szóló módosításokkal foglalkoznék: hat adótörvénynek a módosítása szerepel most napirenden, ebbõl egy az adózás rendjét érinti. Sokat vitatkoztunk 1997 õszén, elsõsorban az egyéni vállalkozásokról és a cégeljárásról szóló törvény módosításakor, illetve megalkotásakor arról, hogy be kell vezetni az egyablakos rendszert. Az egyablakos rendszernek, amit mindannyian támogattunk, az volt a lényege, hogy az induló vállalkozás ne járja sorba a különbözõ hivatalokat, hanem egyetlen helyen tudja bejelenteni az alapítást, és késõbb onnan történjen meg a különbözõ hivatalok tájékoztatása - röviden így összegezhetõ talán ez az elképzelés. Ezt akkor mindenki támogatta. Arról is meg voltunk gyõzõdve, hogy ez valójában így is fog majd történni. A vita akkor elsõsorban azon volt, hogy az egyéni vállalkozások esetében a gazdasági kamarához lett ez az egyablakos rendszer rendelve, a társas vállalkozások esetén pedig a cégbírósághoz. Úgy gondoltuk akkor többen is, hogy jobb lenne, ha egyetlen kézbe kerülne ez - ezt most is tartom -, annál is inkább, mert látszik, hogy ez a két változat így bonyolítja a rendszert is, amivel most számolni kell a törvénymódosítás kapcsán.
Nos, a mai törvénymódosításból az kiderült a számomra, hogy amit akkor nagyon fontosnak tartottunk, az egyablakos rendszer bevezetését, az a gyakorlatban már nem teljesen nevezhetõ egy ablaknak. Mindenképpen másfél vagy két ablaknak kell nevezni, hiszen a módosításokból kiderül, hogy az adóhatóság tájékoztatása semmiképpen nem kerülhetõ meg, és azt gyakorlatilag sem a gazdasági kamarák, sem pedig a cégbíróság nem pótolhatja. Ezzel együtt úgy érzem, hogy amilyen rendszert akkor javasoltunk, azt a mai törvénymódosítás helyesen szabályozza, csak akkor, úgy érzem, kicsit hiú ábrándjaink voltak az egyablakos rendszerrel kapcsolatban. Így tehát a 32-40. §- ban leírt gondolatokkal a magam részérõl egyetértek, csak korábbi gondolatainkhoz képest ez egy kicsit kellemetlennek tûnik.
Azt is vallom, hogy az itt leírt, egyébként korántsem egyszerû módosítások még mindig nem alkotnak zárt rendszert, és néhány módosító javaslattal igyekszem majd azt bebizonyítani, hogy sem a kamara és az APEH kapcsolata, sem pedig a vállalkozó és az APEH közötti kapcsolat még nem teljesen zárt.
Végül a rendszer mûködésének kulcskérdésérõl szólnék néhány gondolatot, ez pedig a különbözõ hatóságok, elsõsorban gazdasági kamarák, cégbíróság, APEH, KSH adatkezelési rendszereinek az összehangolása lenne, és erre hívnám fel a figyelmet. 1997 õszén is sokat vitatkoztunk arról, hogy ez a rendszer létrehozható-e, hiszen ez alapozza meg az egyablakos rendszert, és azt, hogy viszonylag gyorsan történjen egy-egy vállalkozás bejegyzése. Azóta már néhány hónap eltelt, és akkor nagy harc folyt a gazdasági kamarák és a cégbíróságok között, hogy ki hogyan vállalkozna ennek a rendszernek a megvalósítására. Most már úgy érzem, hogy a tettekkel kell sokat foglalkozni, hiszen néhány hónap múlva ezeknek a próbája meg fog majd kezdõdni.
A magam részérõl úgy látom, hogy még mindig nagyon sok a bizonytalanság, bár jóllehet, a hatóságok közötti munka a háttérben folyik, és ezért nem vagyok róla kellõen tájékozott. Véleményem szerint még nincs kiépítve a rendszer elméleti oldala sem, annál is inkább, mert az egyik részét tartalmazza ennek az adózás rendjérõl szóló törvénymódosítás néhány paragrafusa, tehát amire az elõbb hivatkoztam: a 32-40. §; és mivel ezekben is látok még logikai bukfenceket, ezért meg vagyok arról gyõzõdve, hogy még az elméleti oldalon is szükség van bizonyos pontosításra. Ezt követi majd természetesen a technikai, fizikai megvalósítása ennek a rendszernek, ami bizonyára szintén igénybe fog venni még néhány hónapot.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ennek a rendszernek a kialakításánál -elsõsorban speciális és közös felhasználású adatbázisoknál - figyelembe kell venni az Alkotmánybíróság határozatait, ami véleményem szerint meglehetõsen korlátozni fogja és bonyolulttá teszi majd ennek az egységes közös adatbázisnak a kialakítását. Nagyon fontos e háttérmunka elvégzése, hiszen csak így kerülhetõ el, hogy néhány hónap múlva olyan helyzetbe kerüljünk, mint amilyenben jelenleg is vagyunk a tébéjárulék-nyomtatványok példája kapcsán.
Én remélem, hogy a törvénymódosítás alkalmával módosításokkal lehetõségünk lesz még egyértelmûbbé és még összefüggõbbé, zártabbá tenni ezt a rendszert, és akkor elmondhatjuk majd, hogy ha végeredményben nem is alkottunk egy igazán egyablakos rendszert, még egy kétablakos rendszerrel is sokkal korszerûbb megoldást alkalmazunk, mint amit korábban tettünk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)