DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Az adótörvények, a számviteli és egyes más törvények módosításáról szóló törvénycsomagot sürgõsséggel nyújtotta be a kormány, és szerintem a sürgõsséggel benyújtott csomag jól mutatja, mennyire nincs alapja a kormány sikerpropagandájának.
Alighogy az elmúlt év végén módosították, illetõleg átdolgozták a szóban forgó törvényeket, a kormány terjedelmes új módosítgatásokat, változtatgatásokat terjesztett elõ: hetven oldalon módosítgatják a különbözõ törvényeket és törvényjavaslatokat, amit lényegében harminchét oldalon keresztül indokolnak, illetve precízebben fogalmazván: próbálnak megmagyarázni.
(20.30)
A nagyarányú átdolgozást részben a gazdasági társaságokról szóló törvény módosításával, illetõleg az új törvény beterjesztésével, részben a cégbíróságokról szóló törvény beterjesztésével, illetõleg a kockázati tõkebefektetésekrõl szóló, most néhány perccel ezelõtt is tárgyalt törvény benyújtásával indokolják. A Független Kisgazdapárt véleménye szerint az új törvénnyel való harmonizációra már korábban fel lehetett volna készülnie a kormánynak, és el lehetett volna kerülni a módosítgatásokat, csak idõben kellett volna az egész csomagot áttekinteni és az ennek megfelelõ lépéseket idõben megtenni.
Ráadásul nemcsak az említett törvényekkel és törvényjavaslatokkal összefüggésben kerül sor módosítgatásokra, amelyekre az elõbb utaltam! Csak a csomag gondos áttanulmányozása során válik nyilvánvalóvá, hogy a kormány egyéb okból is változtatgat. Így az 5. §-nál a hivatkozási alap a jogalkalmazás egyértelmûsége. A 9. §-nál egyrészt a gyermekek védelmérõl és a gyámügyrõl szóló törvénnyel kapcsolatos módosítgatásokkal indokolja a változtatás szükségszerûségét, de ugyanennek a 9. §-nak egy más részében a növekvõ üzemanyagárral kapcsolatos kezelhetõség szempontjait veti fel a beterjesztõ. A 30. és 31. §-ban a helyi adókról szóló törvény értelmezhetõségének szükségességével indokolja a változtatgatást. Tehát látnivaló, hogy bõséges hivatkozási alapot teremtett önmagának a változtatgatás megindokolására.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja el.)
De folytathatnánk a sort azzal is, hogy megváltoztatják az utazási kedvezményrõl szóló kormányrendeletet is; ezt azzal indokolja, hogy megteremtsék a rendelet belsõ konzisztenciáját. Úgy gondolom, ez csupa olyan hivatkozás, ami semmiképpen sem lehet valóságos indok.
A fogyasztói árkiegészítésrõl szóló kormányrendeletet pedig Horn Gyula miniszterelnök úrnak a Münchhausen báró utazásaival vetélkedõ utazási kedvezményei miatt kellett megváltoztatgatni, mivel ennek állítólag nincs költségvetési vonzata. Elnézést, ezt az elképesztõ mondatot nem én szövegeztem, hanem ez a kormányzat elõterjesztésében szerepel, tehát hogy ennek nincs költségvetési vonzata, ami természetesen nem felel meg a valóságnak. Ezért szokása szerint nem terjeszt be hatásvizsgálatot sem, holott az 1987. évi XI. törvény ezt elõírja számára.
Sajnálatos, hogy a '87. évi XI. törvény be nem tartását itt éppúgy szóvá kell tennem, mint a gazdasági tárgyú felszólalásaim szinte mindegyikében, és még sajnálatosabb, hogy kénytelen vagyok megállapítani a tudatos törvényszegést, miután én számos alkalommal egyenesen felszólítottam a kormányt, hogy a törvényt tartsa be, mert a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit nem lehet nem figyelembe venni.
Nagyon jó lenne, ha a Pénzügyminisztérium meg tudná mondani, hogy a Horn-kormány hányszor és miért módosítgatta, illetõleg dolgozta át teljesen az adótörvényeket. Itt van az államtitkár úr, nagy örömmel hallanám, ha majd a felszólalásomra való reagálásában erre kitérne. Tudniillik az én igen szerény számításaim szerint a kormány az elmúlt években legalább hatvan vagy hetven alkalommal módosítgatta ezeket a törvényeket! Ez önmagában arra utal, hogy egy olyan káoszhelyzetet teremtett a kormány önmaga és az állampolgárok számára, ami még a jogtudósoknak is követhetetlen jogi helyzetet teremtett, és nem beszélek arról, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy minden adózó állampolgár jogtudós legyen.
A társadalombiztosításról szóló törvény esetében ugyanúgy felmerül, hogy hányszor és miért módosította azt a kormány. Mégpedig olyan elképesztõ dilettáns módon, ami még az évközi módosítgatások esetében is olyan torz számokat eredményezett, ami egy bármennyire kis, alacsony szinten, de szakmai alapokra épülõ módosítás esetében is elképzelhetetlen lett volna.
De engedjék meg, hogy ebben a körben mint egy új és az egész társadalmat izgató elõterjesztésre hívjam fel a figyelmet több százezer egyéni vállalkozóval kapcsolatban, akik az én szerény tudomásom szerint vállalkozni szeretnének, no meg keresni és nem sorban állni, vagy netán blankettákat igyekezni beszerezni, amelyek csak sorban állás útján érhetõk el, nem is szólván arról, hogy ha be akarják adni ezeket a kitöltött íveket, akkor megint elképesztõ hosszú sorban állásra lenne szükség. Nos, ezeket a vállalkozókat az évi egy alkalommal történõ bevallás helyett most a mi bölcs kormányunk, amelyik a gazdasági növekedést szeretné állítólag a demagógiával határos elõterjesztéseiben elõsegíteni, az évi egy alkalom helyett tizenkét alkalommal kényszeríti az ilyen beterjesztésre, az ilyen jövedelembevallásra, ráadásul úgy, hogy vagy a nyomtatványokért kell sorban állniuk, vagy pedig azért, hogy benyújthassák a kitöltött nyomtatványokat.
Ezekkel a szabályokkal természetesen nem lehet a hiányt csökkenteni, azokat csak növelni lehetséges, mert még a jó szándékú járulékbefizetõket is elriasztják. Ezért egyáltalán nem kell meglepõdnie azon senkinek sem, hogy a járulékok kintlévõ összege nem csökken, hanem nõ. Hogy miként nõ a kinnlevõ járulékok összege, csak azért, hogy ne unatkozzanak az igen tisztelt Pénzügyminisztérium képviselõi, hanem legyenek számok, amelyekre felkapják a fejüket - ha egyáltalán létezik olyan tényszerûség, ami õket érdekli -, akkor csak úgy szerényen, az emlékezetembõl a figyelmükbe ajánlanék egy-két számot.
1988, tehát nem '98, hanem '88 év végén a tb kintlévõsége 10 milliárd forint volt. Egy évvel késõbb, '89-ben 11 milliárd forint lett.
(20.40)
1990-ben 21 milliárd forintra ugrott fel, 1991-ben 53 milliárd forintra, '92-ben 92 milliárd forintra, '93-ban 149 milliárd forintra, '94-ben 190 milliárd forintra, '95-ben 230 milliárd forintra; '96-ban - az év közepi adat áll rendelkezésemre - 250 milliárd forint, most pedig - '97 közepén - 280 milliárd forint volt a kintlévõség összege. Miután a zárszámadás nincs meg, az ezt követõ félévet nem tudom, de hogy nem csökkent, arra van egy fogadásom.
De hogy a tb-hiány becslése milyen elképesztõen rosszul sikeredett, azt igazolja, hogy a kintlévõség tekintetében sem alakultak ám másként a számok, mint a behajthatatlan követelések esetében. Ebben a tekintetben tehát következetes volt magához a kormányzat, ugyanis a kormány '95-ben nulla forint hiányt tervezett a tb-nél, lett helyette 43 milliárd forint. Egy valamirevaló kis kft-nél még 43 forintot sem illik tévedni; nem tudom, a kormány miként képzeli, hogy 43 milliárd forintot tévedhetett!
De hogy folytassam a sort: 1996-ban 17,8 milliárd forint tervezett hiány helyett lett 60 milliárd, '97-ben nulla forint hiány helyett lett 50 milliárd forint, és a most folyó évben is hasonlóképpen alakul a kintlévõség. Tehát azt kell hogy állítsam: a sorozatos módosítgatások miatt már a kormány sem tud kiigazodni a saját elõterjesztéseit illetõen sem, így 1997-ben az õstermelõk tiltakozására megváltoztatták az szja-törvényt, de miután nem találták meg az õstermelõkre vonatkozó számtalan törvényhelyet - úgy látszik, hogy ez már meghaladta a kormány képességét -, ezért módosítás helyett kiegészítették a törvényt. Nos, úgy gondolom, így egy egészen furcsa helyzet állt elõ, ugyanis egy törvényen belül szerepeltek a régi és az új szabályok.
Azt hiszem, nincs az az elsõéves joghallgató, aki ezt a helyzetet tudomásul tudná venni, és úgy gondolom, hogy ez a fajta jogalkotás a kormányzatot feljogosítaná arra, hogy világviszonylatban is újításként terjessze elõ a saját dilettantizmusát; de azt gondolom, az európai jogharmonizáció kapcsán nem nagyon ajánlgatják, mert megdöbbennének -
de talán lehet olyan része a világnak, ahol fölkapnák a fejüket -, mert ezzel a módosítással, megoldással akár a Guinness rekordok könyvébe is bekerülhetnének, mert úgy gondolom, hogy egy törvényen belül a régi, meg az új szabályokat hatályos törvényhelyként szerepeltetni legalábbis furcsa. Úgy gondolom, hogy ennek következtében óriási adminisztrációval és költségekkel jár akár még csak a felderítésre vonatkozó törekvés is, hogy mi a valóságos rendelkezés. Úgy gondolom, hogy lehetetlen a normális nyilvántartás éppúgy, mint a hatékony ellenõrzés.
Azt hiszem, azzal nem is érdemes foglalkozni, hogyan ellenõrizgethet másokat az, aki ilyen dilettáns módon intézi az ország pénzügyeit, mint az igen tisztelt Pénzügyminisztérium. Ne csodálkozzanak ezért, hogy a Független Kisgazdapárt választási gyõzelme esetén a Pénzügyminisztériumot pénzügytechnikai intézménnyé szûkítené, és azt a feladatot, amit a Pénzügyminisztérium éveken át nem tudott ellátni, egy gazdasági csúcsminisztérium hatáskörébe utalnánk. De azért - miután az igen tisztelt kormányoldalon rendszeresen indokolatlanul felvetik, hogy miért nem adunk megoldást, pedig ma akár a miniszterelnök úr felszólalása kapcsán is megadtuk a konkrét megoldást - legyen szabad a konkrét megoldást illetõen néhány tényt a Független Kisgazdapárt gazdaságpolitikájának lényegérõl kiadott gazdaságpolitikai koncepcióból a miniszterelnök úr és a kormány figyelmébe ajánlanom; miután a miniszterelnök úrnak hiába adtam át az írásba foglalt anyagot, felszólalásaiban még nyomát sem észleltem, hogy ebbõl bármit megértett volna.
A Független Kisgazdapárt e helyett a zagyva elõterjesztés helyett valóságos adó- és járulékreformot kíván megvalósítani a sarcszerû elvonások helyett, amelyek a mi megítélésünk szerint valósággal gúzsba kötik a gazdaságot, akadályozzák annak fejlõdését, növelik a munkanélküliséget, gerjesztik a feketegazdaságot, ezért a túladóztatás a költségvetési bevételeket is korlátozza; és miután nemzetközi összehasonlításban egyes adók - és különösen a munkáltatói társadalombiztosítási járulék - rendkívül magasnak számítanak, ezért célszerû lenne megcsinálni a valódi eurokonformosítást, mert nem a jogalkotás olyan részén kell nekünk a jogalkotást eurokonformmá tenni, ahol a magyar jogalkotás mindig az európai jogalkotás élén járt, hanem teszem azt, az adók és a járulékok tekintetében kellene eurokonformmá tenni a jogrendünket - az mindjárt nagyot lendítene a gazdaságunkon.
A Független Kisgazdapárt a gazdaság megújulása és növekedése érdekében - és úgy gondolom, hogy erre fel kell figyelniük, igen tisztelt kormányképviselõk, akik még e késõi órán is itt vannak - akár 25 százalékos csökkentést is lehetõnek tartana, és még ráadásul az állami bevételek tömegükben nem is csökkennének, hanem növekednének, de ehhez egyetlenegy dolgot kellene megcsinálni: a feketegazdaságot fel kellene számolni. A Független Kisgazdapártnak erre megvan a maga programja, és úgy gondolom, külön ki kell térni arra is, hogy az elvonások területén könnyítéseket szükséges bevezetni, errõl kellett volna szólni ennek az elõterjesztésnek.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a személyi jövedelemadónál például a legalacsonyabb jövedelmeknél újból be kellene vezetni a nulla százalékos adókulcsot. Úgy gondoljuk, hogy adószabályok tömeges megsértését ki kell küszöbölni, ezért a tömeges adóbecslés intézményét mint állampárti intézményt a jogrendünkbõl ki kell iktatni. A családi jövedelemadózást kell bevezetni a jelenlegi helyett, az általános forgalmi adót illetõen a nemzetközileg igen magas 25 százalékos kulcsot elsõ lépésben 5 százalékkal csökkenteni kell, és egy meghatározott körben meg kell szüntetni a kormányzat inflációs nyerészkedését. Gondolunk itt arra, hogy a háztartási energiát, az autópálya-építést és az autópálya-üzemeltetést a tárgyi mentességek közé kell sorolni.
(20.50)
A Független Kisgazdapárt a lakásépítés forgalmi adóját elfogadhatatlannak tartja, a 25 százalékos áfát mi egyszerûen sarcnak, olyan állampolgári megadóztatásnak tartjuk, amely még a török adószedõknek sem jutott volna eszébe. Az alanyi áfamentesség határát 3 millió forintra kívánjuk emelni, és az inflációnak megfelelõen évrõl évre korrigálni. A társasági adóknál a kedvezmények körét bõvítjük, mindenekelõtt...