SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány által 1998 januárjában benyújtott törvényjavaslat további bizonytalanságot szül a hazai vállalkozói szféra köreiben. A törvénymódosítási csomagot vizsgálva látható az, hogy ezen törvényi elemek 1997 szeptemberében, októberében kellett volna hogy elõterjesztésre kerüljenek az Országgyûlés illetékes szakmai bizottságai és ezt követõen az Országgyûlés nyilvános plénuma elé.
A törvénycsomag egyértelmûen arra utal, hogy a Pénzügyminisztérium által 1997 nyarán elkészített és szeptemberben elõterjesztett 1998. évi adózási törvények és konkrétan a számviteli törvény hiányosak voltak, szakmailag kellõképpen nem kerültek végiggondolásra. És most, fél év elteltével az 1998. évi adótörvények hatálybalépését követõ elsõ hónapban áll elõ a kormányzat egy újabb módosítási csomaggal. Ez a körülmény a hazai adórendszerben már egyáltalán nem bízó vállalkozói szférát ellehetetleníti, pénzügyi és számvitel-politikai, gazdálkodási körülményeit teljesen kiszámíthatatlanná teszi. Ilyen körülmények közepette a kormány által beharangozott tartós gazdasági növekedésnek a legkisebb esélyei sincsenek meg! Legalábbis tetten érhetõ az, hogy az országban zajló gazdasági növekedés alapját ezentúl is a nemzetközi multinacionális cégek fogják adni.
A T/5396. számú törvényjavaslat általános indoklásában megfogalmazott kormányzati cél, miszerint koherenciazavart feloldó módosításokról van szó, tulajdonképpen beismerése annak, hogy a kormány az 1998. évre vonatkozó adótörvények elõkészítését nem körültekintõen végezte. Ugyancsak zavart okoz a vállalkozói és pénzügyi szférában, hogy a jelenleg tárgyalt 5396. számú törvény alapján, amivel törvényi rangra emelkedik, kihirdetésre kerül, az elõtársaságokként mûködõ gazdasági társaságok beszámolási kötelezettségei igen nagy nehézséget támasztanak a vállalkozók számára. Ugyancsak a vállalkozói szféra gazdálkodási biztonságát és vállalkozói kedvét zavaró körülmény, hogy az MRP-szervezetek és az 1984. évi IV. törvény által szabályozott egyesülések adózási elõírásai csak most, 1998. év második hónapjában kerülnek a törvényalkotás elé. Tehát amikor a gazdálkodók készítették az 1998. évi pénzügyi és gazdasági terveiket, a kormány sorozatos hibáiból és mulasztásaiból kifolyólag a sötétben tapogatóztak.
Vélhetõen különös zavart fog okozni a nonprofit szférában a magánszemélyek által nyújtandó adományok kedvezménye, amely további 5 százalékpont-emelkedést jelent. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az adózásban biztosítandó kedvezmény ellenõrzésére az állami hatóság nem rendelkezik a többletellenõrzéshez szükséges revizori és anyagi kapacitásokkal.
Az említett törvénycsomag indirekt, de ugyanakkor egyre közvetlenebb jelzésértéket mutat annak irányában, hogy a bonyolult és az egyre bonyolultabbá váló, sõt év közben hatályba lépõ adótörvények közepette az egyéni vállalkozás és a kezdõ társas vállalkozások útján megindult hazai vállalkozások nem képesek arra, hogy az adójogszabályok rengetegében kiigazodjanak. Így tulajdonképpen a kormányzat a könyvelõirodáknak, az országba betelepült nemzetközi könyvvizsgáló cégeknek kíván mesterségesen piacot teremteni.
Ez a folyamat már elkezdõdött 1997 januárjában, amikor a kormány a hibásan elõterjesztett és késõbb az ellenzék hathatós nyomására kénytelen volt részben visszavonni a mezõgazdasági termelõket megsarcoló adóterheket, és enyhített a termelõk könyvviteli, nyilvántartás-vezetési kötelezettségein is. Az a körülmény, hogy még jelenleg is számtalan olyan pénzügyi elõírás vonatkozik a vállalkozásokra, amelyet betartani szinte lehetetlen; számukra az a körülmény, hogy a gazdasági kamarákban magas költségráfizetést jelentõ kamarai tagság kötelezõ; továbbá az a jelenség, hogy a vállalkozások esetében az APEH részére az áfa- és a személyi jövedelemadó-fizetés csak és kizárólag bankbetétszámláról teljesíthetõ - aminek költsége negyedévenként minimálisan háromezer forint, bármily kicsi banknál vezeti a pénzügyeit -, elõrevetíti, hogy a vállalkozásokra egy olyan nyomasztó improduktív költségtömeg nehezedik, amelynek kigazdálkodására tisztességes vállalkozások nem képesek. A T/5396. számú törvényjavaslat egy újabb adalék ahhoz, hogy a vállalkozók tönkremenjenek.
(21.10)
Kétségtelen az, hogy adóügyi szempontból ezen elõírásokra szükség van. Ám több mint féléves késedelem a gazdaság piaci szereplõi számára komoly anyagi veszteségeket fog okozni - és természetesen az adóhatóság szempontjából is.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)