BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! A távhõszolgáltatásról szóló törvényjavaslatot alaposan áttanulmányoztam, és szakemberekkel is konzultálva, bátran kijelenthetem, hogy a törvényjavaslat szakmailag megalapozott, a helyzet alapos ismeretén alapuló, a belõle fakadó problémák megoldására törekvõ javaslat.
Korábbi felszólalásokkal ellentétben én fontosnak tartom, hogy az elején tisztázzuk a fogalmakat, egyértelmûsítsük a szolgáltató és a fogyasztó egymáshoz való viszonyát. Többször elhangzott, miszerint a távhõszolgáltatás résztvevõit védeni kell, különös tekintettel a fogyasztóvédelemre. Ezzel alapvetõen egyetértek, de ne felejtsük el, az érdekek valahol összefüggnek, ugyanakkor a piacgazdaságban mindent a fogyasztónak kell megfizetnie.
A 21. § kötelezi az ingatlantulajdonost az érdekében végzett munkák tûrésére. Nem igazán értem, miért nem kártalanítás nélkül köteles erre.
Jelentõs lépésnek tartom a 43. § tervezett intézkedéseit, a mérésen alapuló elszámolás érdekében. Itt azonban engedjenek meg két megjegyzést. Az egyik Csapody Miklós képviselõtársam felszólalásával kapcsolatos, idézem: "Egy törvény általában arra szolgál, hogy valamit elérjünk általa és nem arra, hogy kifejezzük azon hõ óhajunkat, hogy három esztendõ múlva szeretné a törvényalkotó megszüntetni az átalánydíjas mûködtetést.".
Szeretném képviselõtársam emlékezetébe idézni az elõzõ kormány 124/1991., X. hó 15-én kelt kormányrendeletét, amely 7. §-ának (2) bekezdésében 1992. október 1-jei határnappal elõírta a hõközpontok mérésének megvalósítását, ám a végrehajtása a mai napig is hibádzik.
A másik észrevételem szûkebb pátriámmal, Sopronnal kapcsolatos. A városban 6500 lakás távfûtött, ezeket több mint 150 hõfogadó szolgálja ki. Ezekben a mérésre való átállás költségei mai áron számolva mintegy 25 millió forintot tesznek ki, amelynek viselésére a törvény a szolgáltatót kötelezi. Huncut legyek, ha ez a költség lassacskán az áron keresztül nem hárul át a fogyasztóra. Egyébként is ez a fajta mérés csak részmegoldás.
Az igazi probléma ugyanis a felesleges energiafogyasztás kútfeje, a lakások szigetelésének elégtelenségében és az egycsöves fûtési rendszerben leledzik. Mondhatnánk erre, akkor ezt a két körülményt kell megváltoztatni. Igaz, de nem elég azt tudni, hogy hogyan, hanem azt is, hogy mibõl. Mert erre sem a szolgáltatónak, sem a lakóknak nincs és nem is lesz pénzük. Megvizsgálandó, kettõjükön kívül az államnak és az önkormányzatoknak fûzõdik-e érdekük a megoldáshoz - szerintem igen -, ki kellene dolgozni egy olyan konstrukciót, amelyben mind a négy fél valamilyen részt vállalna.
Ha ebben a kérdésben nem tudunk valamit elérni, akkor a fokozott fogyasztóvédelem csak részben valósítható meg, hiszen az anyagi kiszolgáltatottság tartósan megmarad. Apropó, anyagi kiszolgáltatottság: az árképzés és ármegállapítás ügye sincs egészen rendben. Mert az kiderül ugyan, az erõmûvek szolgáltatási árai között van különbség, mondván, település és település között lehet eltérés. Ami már nehezebben érthetõ, hogy például nálunk, Sopronban az ÉDÁSZ tulajdonában levõ hõerõmû IKIM által megállapított hatósági ára jelentõsen meghaladja a Sotáv hõközpont díjtételét. Pedig az utóbbi egy lakótelep meg nem építése miatt csak 50 százalékos kapacitással üzemel.
Tisztelt Ház! Az elfogadható, sõt dicséretes dolog, hogy a törvény lehetõvé kívánja tenni a lakásonkénti díjfizetés esetére az elõzetes megállapodás szerinti felosztást, amelyet a szolgáltató végez el. Itt a tulajdonos közösségnek kell megállapodni a felosztás elveiben, ami sokféle lehet, például légköbméter szerint, szobaszám alapján, bent élõk számától függõen s a többi. A végrehajtási utasításban kellene szabályozni, hogy a szolgáltató felé csak százalékos felosztás jelenhessék meg, mert ez kezelhetõ, számítógépes rendszerrel feldolgozható. Egyébként a hõközpontokban, hõfogadókban mért melegmennyiség utáni számlázhatósággal azt biztosan elérjük, hogy a szolgáltatót ösztönözzük az erõmûvek és a hõfogadók közötti vezetékek elavult, korszerûtlen szigeteléseinek mielõbbi cseréjére. Sok lakótelepen mindenki számára ismert, hol húzódik a fûtési csatorna, mert ott mindig száraz az aszfalt, és örökké zöldell a fû.
(21.40)
Eddig ennek a hõveszteségnek a költségeit is át lehetett hárítani a fogyasztóra.
Tisztelt Országgyûlés! Befejezésül javaslom, hogy a számos jobbító javaslatot, amely vélhetõen szakmai ismereteken alapul, fogadjuk el. Sajnos a választási kampány jegyében elhangzott elég sok populista javaslat, ezekkel nem lehet mit kezdeni. A törvényjavaslat mielõbbi elfogadását az általam elmondottak figyelembevétel támogatom.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)