GYÕR SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, egy ilyen törvény kapcsán, mint a távhõszolgáltatásról szóló törvény, nem ildomos választási kampánybeszédet mondani, nem is áll szándékomban; bízom benne, hogy ma vagy a közeljövõben ezt még hallani fogjuk.
A közüzemi szolgáltatások egyik legfontosabb eleme a hõszolgáltatás, ezen belül a most tárgyalt távhõszolgáltatásról szóló törvény. A lakosság körében elég kiterjedt vitákat vált ki évek óta a szolgáltatás milyensége, a költségek, a mérés és a felhasznált hõenergia aránya az egyes lakásokban. A törvény tervezetét a lakásfenntartók véleményezték, melyhez javaslatokat fûztek, és feltehetõen a most tárgyalt anyagban ezeket a tárca figyelembe is vette. Természetes, hogy a törvényt az érintettekkel megtárgyaltam, és az õ véleményüket kívánom tolmácsolni.
Szûkebb pátriám Ajka város, ahol több ezer lakás távhõszolgáltatását végzik. Az a vélemény, hogy a mostani törvényjavaslat lényegesen korrektebb, mint a tervezet volt, feltétlenül üdvözölni tudják, fõleg azért, mert nem teremt monopolhelyzetet. Nem tudjuk azonban egyértelmûen megállapítani, hogy a törvényjavaslat eleget tesz-e annak a követelménynek, amely álláspontunk szerint minden energiával mûködõ intézménynek mûködése során elengedhetetlen feltétel: a takarékosságnak. Úgy véljük, a takarékosságnak nemcsak egyéni vagy kisebb közösségi szinten kell megvalósulnia, hanem a gazdaság egész területén, így a távfûtés területén is.
Hivatkozom itt a mérés lehetõségére, a mérés feltételeinek kialakítására. Elnézést, ezzel már többen foglalkoztak, de ezt a kérdést nem lehet kellõképpen hangsúlyozni. Teljesen egyértelmû, hogy a szolgáltatónak és a fogyasztónak is egyaránt az a jó, ha a mérés bevezetésre kerülhet, hiszen ez egzakt és takarékosságra sarkall. A törvényjavaslat rendelkezik e tekintetben, hogy mit kell tennie a szolgáltatónak a hõközpontokban és a hõfogadó állomásokon a mérés bevezetésére. A 40. § (3) bekezdése azt mondja, hogy a mérés szerinti elszámolás esetén a szolgáltatott távhõ mennyisége épületrészenként is mérhetõ és elszámolható, ha a fogyasztó az épület valamennyi épületrészében a mérõmûszernek és felszerelésének, valamint a fogyasztói berendezés szükséges átalakításának költségét viseli.
Figyelembe véve Ajkán az 5200 lakással rendelkezõ lakásszövetkezet tulajdonosi összetételét, nem tartom elképzelhetõnek, hogy a mérésre való áttérés könnyen és rövid idõ alatt megtörténhet - egyszerûen anyagi okok miatt. Márpedig a mérésre való áttérésnek akkor van értelme, ha ez rövid idõ alatt történik. Ezért javaslom, hogy a törvényjavaslat egészüljön ki azzal, hogy a fogyasztói mérésre való áttérést - fõként a takarékosságra való tekintettel - az állam támogatja, és ennek érdekében az illetékes kormányzati szervek dolgozzanak ki javaslatokat.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy általában a panel lakótelepeken van távfûtés, ahol a panelek hõszigetelése nem a legjobb, javításuk nagyon sok pénzbe kerül, és ez a költség is az egyébként nem könnyû anyagi helyzetben lévõ, panelban lakó közösséget terheli. El tudnánk képzelni olyan konstrukciót, hogy a lakóházak, lakóközösségek igényelhetik valamilyen hitel igénybevételét, esetleg kaphatnának részben vagy egészben vissza nem térítendõ támogatást a fogyasztói mérésre való áttéréshez. Ez szociálisan indokolt volna.
Felmerülhet az a kérdés, hogy miért kell a fogyasztói mérést bevezetni, ha a szolgáltató és a hõközpontokban már épületenként mérik a hõfogyasztást. Egyszerûen azért, mert nem mindenki egyformán veszi igénybe a szolgáltatást, és ha a saját fogyasztását fizeti, akkor egészen másképp viselkedik az ablaknyitással, a szellõztetéssel - egyszóval saját zsebre takarékoskodik. Hivatkozom itt az áramfogyasztás vagy a gázfogyasztás, esetleg a vízórás vízfogyasztás mérésére, ahol mindenki a nevén lévõ óra által mutatott mennyiség után fizet. Ez volna az igazán korszerû, az európai módszer, és minden valószínûség szerint megszûnne az utcák fûtése az ablakokon keresztül. Ismétlem, hogy a lakóösszetételre való tekintettel ezt az áttérést segíteni szükséges, mert a tömblakásokban a szerényebb keresetû emberek laknak zömében, a tehetõsebbek az egyedi lakást és a fûtést már megoldották.
Egyetértek azokkal, akik a törvény elfogadása utáni 90 napos hatálybalépést úgy értelmezik, hogy kormányrendelet, ipari minisztériumi rendelet, önkormányzati rendelet szükséges még. Ezekkel együtt október 15-re mindennek késznek, átláthatónak kell lennie, hiszen tél valószínûleg újra lesz, fûteni kell, és akkor már mûködni tud az egyébként elfogadható törvény.
Úgy érzem, hogy ez a törvény megfelelõ alapot ad a távhõszolgáltatás korszerûbbé tételéhez, ezt támogatom, és támogatásra ajánlom.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)