KAPRONCZI MIHÁLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Immár harmadszor kényszerültem arra, hogy az államigazgatási botránnyá dagadó társadalombiztosítási bevallási ügyben megszólaljak e Házban.
Teszem ezt annak ellenére, hogy már megszoktam, jó szándékú ellenzéki felszólalásaimat nem veszi figyelembe a hatalom. De ami ebben az ügyben történt, az már tragikomikus, és a kormány tekintélyének teljes lejáratásán kívül már az Országgyûlés egészének a lejáratását is jelenti. Egyben eklatáns példája annak, hogy miért került a magyar nép és a társadalom ebbe a súlyos és szörnyû, szétzilált helyzetbe az elmúlt négy év alatt.
Az állítólag pártsemleges, szabad és objektív sajtó részérõl teljesen megszokott, hogy míg a bevallások körüli botrány komoly hírértéket jelent számukra, az ez ügyben felszólalt országgyûlési képviselõ által elmondottak a plenáris ülésen vagy embargó alá esnek vagy jelentéktelennek tûnnek. Az elõzõ két felszólalásomban többek között elmondtam, hogy körülbelül 8 millió bevallást lesznek kénytelenek készíteni a kisiparosok, ami feldolgozhatatlan, gazdaságtalan és rettenetes káoszt fog jelenteni, a járulékok behajtását is veszélyeztetve. Nem kell ecsetelnem, hogy ez mit jelentene a kormány által katasztrófahelyzetbe hozott egészségügyben.
Elmondtam a törvény méltánytalanságát a mezõgazdasági, elsõsorban a növénytermelõ kényszer- és kisvállalkozók esetében, mindezt eredménytelenül. A mára kialakult helyzet a kormányra is és az Országgyûlésre is annyira rossz fényt vet, hogy még az ellenzéki képviselõnek is aggódni kell az intézményrendszer tekintélye miatt. Természetesen már régen intézkedni kellett volna, de most már mindenképpen. Az elsõ felszólalásom után - amikor még a bajt meg lehetett volna elõzni - Kökény miniszter úr az intézkedés helyett kioktatott arról, hogy ez így a leghelyesebb, a legjobb, ahogy van.
Az elmúlt heti felszólalásom után Szili Katalin államtitkár asszony pedig lazán demagógnak nevezett. A Népszabadság szombati száma szerint kiderült, hogy a kormány elnöke - aki köztudottan nem az én pártom, a Magyar Igazság és Élet Pártjának, hanem a Magyar Szocialista Pártnak a tagja - ugyanennek a demagógiának a bûnébe esett, mivel megállapította, hogy ez a rendszer óriási sorban állásokat okozott és okozna minden hónapban, ha így maradna. Kökény miniszter úr ahelyett, hogy azonnal intézkedett volna, azt nyilatkozta, hogy õ a pénzügyminiszter úrral megtárgyalja, hogy rossz-e a rossz. Medgyessy pénzügyminiszter úr - úgy tûnik a nyilatkozat szerint - nem tartja minisztertársát megfelelõ partnernek, csak a panaszkodó miniszterelnök úrral kíván az ügyrõl tárgyalni.
Azt is lehetségesnek tartom, hogy kioktatja fõnökét arról, hogy szocialista létére ne támogassa az ügyben a MIÉP véleményét. Az idõ múlik, az egyéni vállalkozók egyre idegesebbek, sajnos a kormány által támogatott és fenntartott szocializmushagyományú bürokrácia malmai lassan õrölnek, így aztán nem lehet tudni, csak remélni, hogy a kormány idejében visszakozzt fúj, mielõtt a társadalmi elégedetlenség és felháborodás a tavaly tavaszi megmozdulásokhoz hasonló társadalmi konfliktusokhoz vezetne, és eljátszott presztízsével nem törõdve rendet tenne ebben a bevallási agyrém ügyben.
Végezetül, minden híreszteléssel ellentétben ki kell hogy jelentsem, a Magyar Igazság és Élet Pártja úgy, mint mindig, ebben a kérdésben sem szélsõséges, de nem is demagóg, csak egyszerûen rendet akar. Köszönöm figyelmüket.
(22.40)