DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Képviselõ asszony egy szörnyû tragédia kapcsán tett fel kérdést a rossz mûszaki állapotban lévõ lakások felújítása tárgyában. Válaszomban én is elsõsorban az általánosság körében szeretnék mozogni, s utána néhány szót a konkrét, szörnyû tragédiáról is.
Mindenekelõtt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a lakások felújításának kérdése pontosan a finanszírozás tekintetében rendkívül összetett feladat, és a megoldás módját, mértékét, lehetõségeit nagymértékben befolyásolják a lakások jellemzõi, elsõsorban természetesen a tulajdonviszonyok.
A lakástörvény 1995. január 1-jétõl kötelezte az önkormányzatokat arra, hogy a tulajdonukban lévõ és elidegenítésre kerülõ lakások árából, bevételébõl elsõsorban a tulajdonukban maradó lakások felújítására költsenek, s egy elkülönített pénzintézeti számlán elhelyezett bevételekhez, egyébként pedig az erre felvett hitelekhez a központi kormányzat kezességet, garanciát vállal, és így gyakorlatilag kamattámogatást nyújt. Ez az egyik oldala a dolognak.
A másik: a bevételi források - pontosan arra figyelemmel, hogy mintegy 25 évre szóló részletfizetési kedvezményt kaptak a vásárlók - sajnálatos módon csak most érik el azt az összeget, azt a szintet, hogy az önkormányzatok a konkrét felújítási munkákat tervezni tudják és azokat valójában megkezdjék.
Egy harmadik kör: a már eladott és társasházzá alakult lakóépületek felújításának a segítése érdekében a tulajdonosok felújítási alap képzésérõl hozott döntése esetén a felvett hitelekhez a központi költségvetés törlesztési támogatást nyújt, így gyakorlatilag tehát a kamatokat az állam fizeti meg. Úgy vélem, ez is egy nagyon komoly anyagi támogatás.
A kormányzat tisztában van azzal, hogy nemcsak a lakásépítés, hanem a felújítás is nagyon fontos kérdés; ezt bizonyítja, hogy 1996-ban több döntést is hozott ebben a körben a kormányzat. Többek között arról is, hogy egy felmérési módszert és programmintát kell adni mind a települési önkormányzatnak, mind a társasházaknak, lakásszövetkezeteknek ahhoz, hogy valóban tervezni tudják a forrásokat, a munkák ütemezését, szervezését. Ez egy nagyon komoly felmérés volt, amelynek eredménye - s ezt az önkormányzatoktól kapott tájékoztatások, visszajelzések is igazolják -, hogy rendkívül csekély az önkormányzatok rendelkezésében maradó bérlakásállomány egyébként.
Mindent összegezve, azt hiszem, a tulajdonosok a felmérések eredményeként a rendelkezésükre bocsátott programminták felhasználásával tervezhetik, ütemezhetik a felújítási munkákat, és a korábban mondott finanszírozási módok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a probléma egyre jobban szûküljön, egyre kisebb probléma legyen. A probléma természetesen fennáll.
A konkrétumról, a szörnyû balesetrõl pedig annyit, hogy valóban, amikor egy tragédia bekövetkezik, nagyon sok összetevõnek kell egybeesnie. Itt is ez történt. Hiszen ez csak egy önálló fal volt, a fal mellõl elbontották az épületet, gyakorlatilag egy ingatlan kerítéseként szolgált, utat bontottak ott a közmûvek fektetéséhez, s a viharos erejû szél kellett még ahhoz, hogy ez a tragédia bekövetkezzen.
Az önkormányzat azonban valóban, azt kell mondjam, mindent elkövet annak érdekében, hogy a jelentõs számú, nagyon rossz állapotban levõ lakásállományát felújítsa. Két program is fut már: egyrészt pontosan az életveszélyes épületekre vonatkozóan, másrészt pedig egy rehabilitációs program. Az elmúlt évben mintegy 82 épület került felújításra 30 millió forint értékben. Most ez az összeg ebben az évben már 100 millió forint. Azt hiszem, az önkormányzat is minden további nélkül képviselõ asszony rendelkezésére bocsátja azt az anyagot, amely a VIII. kerületi Bpületállomány mûszaki állapotfelvételére és a szakvéleményekkel megalapozott intézkedések megtételére vonatkozik.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)