DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Két törvényjavaslat fekszik a Ház elõtt: az egyik a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló törvény módosításáról, a másik pedig az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításáról beterjesztett törvényjavaslat.
Az alkotmánymódosítás az alkotmánybírák hatályos jelölési rendjét kívánja megváltoztatni.
(10.10)
A jelenlegi helyzet értelmében az alkotmánybírák egy olyan jelölõbizottság jelölése alapján kerülnek a Ház által megválasztásra, mely jelölõbizottságban minden parlamenti frakcióval rendelkezõ párt egy-egy képviselõje részt vesz. Most hallhattuk a szabaddemokraták képviselõjének okfejtését, amelyben ostorozta ezt a rendszert, hogy ez gyakorlatilag rendkívül nehézkessé teszi a jelölést. Én úgy gondolom, azon nem lehet vitatkozni, hogy ez a jelölési módszer valóban csak egy konszenzusos megoldást tesz lehetõvé.
Nem vitatom azt sem, hogy maga a jelölési eljárás sem egy könnyû procedúra; de igen tisztelt képviselõtársaim, vajon a demokrácia azért találtatott ki, hogy egy könnyû megoldást adjunk a társadalomnak? Szó sincs róla! A demokráciánál nehezebb feltételrendszert soha sehol nem találtak ki, de jobbat se találtak ki a demokráciánál. Márpedig ha ezt a demokratikus jelölési rendszert, amely az egész társadalom véleményét lefedõ politikai pártok jelölése alapján jön létre, félretesszük, és helyette egy látszatdemokratikus eljárási rendet vezetünk be, akkor egyértelmû, hogy szûkítjük a demokráciát. Ez pedig egyértelmûen ellentétes a Független Kisgazdapárt megítélésével és törekvéseivel, és már most szeretném jelezni: a Független Kisgazdapárt soha semmilyen olyan javaslathoz nem fog támogatólag a saját álláspontjával fellépni, amely a demokrácia szûkítését veszi célba.
Miért állítom én ezt? Azért, igen tisztelt képviselõtársaim, mert önmagában az a rendszer, amelyet most a Horn-kormányzat beterjesztett, egyértelmûvé teszi, hogy sanda politikai szándékok húzódnak meg, mondjuk ki õszintén, nyíltan, a jelölési rendszer megváltoztatásában. Ugyanis egy 15 napos jelölést követõen - amely tulajdonképpen egy formális jelölés lenne, mert a kormánypártok és az ellenzéki pártok paritásos alapon, tehát azonos arányban vennének részt ebben a bizottságban, egyértelmû tehát, hogy az eredményre nem vezethetne - átkerülne a jelölés joga az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz, amely oly mértékben az MSZP és az SZDSZ, tehát a kormányzati hatalom uralma alatt áll, hogy a Független Kisgazdapártnak például egyetlenegy jelöltje még a közelébe sem kerülhetett ennek az intézménynek. Tehát a legnagyobb ellenzéki pártot már eleve ki akarják rekeszteni abból a lehetõségbõl, hogy az Alkotmánybíróság jelölésébe beleszólhasson.
A demokrácia elleni nyílt és brutális támadás ez az alkotmánymódosítás, igen tisztelt képviselõtársaim. De a háromlépcsõs jelölési rendszer csak a külvilág számára jelent demokráciát, mert aki megvizsgálja, rögtön látja, hogy az a tény, hogy a harmadik lépcsõben aztán végül is a köztársasági elnök úr volna jogosult jelölni, az a köztársasági elnök úr, akit a mai köztársasági elnökválasztási rendszer szerint tulajdonképpen Horn Gyula jogosult kijelölni; akkor én úgy gondolom, hogy ez teljes egészében a demokrácia felrúgását jelentõ megoldás lenne. Ezért tehát a Kisgazdapárt ezt elutasítja.
Nagyon fontosnak tartom még kitérni arra a kérdésre is, hogy mindez egy olyan Alkotmánybírósággal kapcsolatban merül fel, mely Alkotmánybíróságnak talán az egész világon - és nem hinném, hogy ebben bármi túlzás lenne, tehát az egész világon - nincs párja; nincs még egy alkotmánybíróság, amely megközelítõleg olyan hatalommal rendelkezne, mint a magyar Alkotmánybíróság. Gondoljanak csak, mondjuk, a láthatatlan alkotmányozásra; vajon a földkerekségen melyik alkotmánybíróság engedhetné meg magának, hogy a láthatatlan alkotmányozással, tehát az alkotmány szövegétõl való eltéréssel az Országgyûlés fölé helyezze magát. Ennél az Alkotmánybíróságnál, errõl a helyrõl felelõsségem tudatában ki kell jelentenem, a taláros testület fölé helyezte önmagát az Országgyûlésnek, és fölé helyezte önmagát a kormánynak is. Most az elmúlt idõszakban ezt több alkalommal rendkívüli politikai feszültséget okozott. Én nem vitatom, hogy ez a politikai feszültség idõnként az Alkotmánybíróság bölcs megoldásával helyes útba terelte az eseményeket, más esetekben viszont rendkívül negatív volt az Alkotmánybíróság közbelépése.
Tehát én azt hiszem, hogy ezért az alkotmánybírák kiválasztásának rendjéhez hozzányúlni nem szabad, mert az mindenképpen a demokrácia szûkítését jelentené. Az az érve a kormányzatnak, hogy mûködõképtelenné válna az Alkotmánybíróság - tisztelettel legyen mondva, de ez a valóság -, nem más, mint blöff. Mert hadd utaljak arra, hogy két éven keresztül kilenc taggal mûködött az Alkotmánybíróság, semmiféle fennakadást nem okozott a mûködésében, és mi úgy gondoljuk, hogy semmilyen veszélyhelyzet nem adódik abból, hogy ha majd az országgyûlési képviselõválasztásokat követõen a hivatalba lépõ parlament öt alkotmánybíró személyérõl fog egyszerre megállapodni, mert hiszen itt sokkal nagyobb a választási lehetõség, sokkal nagyobb a lehetõség az Alkotmánybíróság megerõsítésére.
Ami most már az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítását jelenti, itt öt irányú a módosításnak az iránya. Egyrészt az Alkotmánybíróság elnökének és helyettesének újraválaszthatóságát kívánja korlátozni, és csak kétszer hároméves ciklust engedélyezne e posztokon ugyanannak a személynek, másrészt fel kívánja emelni az alkotmánybírák megbízási idejét a mai 9 évrõl 12 évre. A harmadik módosítás, hogy ezzel párhuzamosan megszûnne a javaslat szerint az alkotmánybírák újraválasztási lehetõsége. A negyedik fontos politikai döntést jelentené a javaslat szerint, hogy elfogadása esetén nemcsak a jövõben megválasztandó alkotmánybírák, hanem a most hivatalban lévõ alkotmánybírák hivatali határideje is meghosszabbítódna három évvel. Rögtön jelzem, a földkerekségen egyetlenegy demokratikus jogállamban sem álltak elõ még soha ilyen javaslattal. Végül az ötödik lényeges változtatást jelenti az elõttünk fekvõ javaslatban a soronkívüliség indítványozási joga. Ebben a tekintetben az Országgyûlés, az állandó bizottságok és a kormány kapnának jogosítványokat. Már rögtön jelzem is, hogy természetesen ezzel egyetértünk, mert a 60 napos határidõ nagy részben hozzájárulna egyes kérdések esetében a jogbizonytalanság felszámolásához.
(10.20)
Ami az elsõ kérdést illeti - amely az Alkotmánybíróság elnökének és helyettesének az alkotmánybírák általi megválasztására vonatkozik, hogy bárki csak kétszer három évet tölthessen el e pozíciókban -, ez egy nagyon jó elõterjesztés, csak az a gond, hogy ez látszatjogot jelent, mert hiszen nem ez a kérdés lényege. A lényeg ezzel a javaslattal nincs megoldva, ugyanis a magyar Alkotmánybíróság jelenlegi eljárási rendje, hatásköre értelmében az Országgyûlés fölé emelkedõ szervezet, ezért rendkívül fontos lenne, hogy az Országgyûlés fölé való helyezkedést a törvényesség érdekében az alkotmányosság talajára visszahelyezzük. Ezért a Független Kisgazdapárt javasolja, hogy az Országgyûlés válassza meg az Alkotmánybíróság elnökét.
Itt utalhatnék arra, hogy a rendkívül nagy hatalmú német alkotmánybíróság - talán úgy is fogalmazhatnék, hogy a magyar Alkotmánybíróság után a másik legnagyobb hatalommal rendelkezõ alkotmánybíróság - oly módon igyekszik visszafogni az Alkotmánybíróságnak az országgyûlés fölé való emelhetõségét, hogy maga az országgyûlés választja az alkotmánybíróság elnökét. A Független Kisgazdapárt többször javasolta ezt a megoldást.
Nagyon szeretném, ha igen tisztelt képviselõtársaim helyeselnék a Független Kisgazdapárt ezen megközelítését, mely szerint elvileg egyetértünk a javaslat irányultságával, tehát azzal, hogy korlátozni kell az Alkotmánybíróság elnökének és helyettesének azt a jogát, hogy a többi alkotmánybíró fölé helyezhessék önmagukat, de a Kisgazdapárt dolog lényegének változatlanul azt látja, hogy az Országgyûlésnek kellene megválasztania az Alkotmánybíróság elnökét. Egy ilyen módon megválasztott elnök a magyar Alkotmánybíróság élén erõsebben kötõdne az Országgyûléshez, mint a jelenlegi, és ezzel valamivel jobban összhangba kerülhetne a parlamentáris demokrácia elméletével a Magyarországon kivételesen erõs Alkotmánybíróság.
A következõ kérdés az alkotmánybírák megbízatásának 9 évrõl 12 évre való emelése, amit elvileg természetesen el lehetne fogadni, ha az egész Alkotmánybíróság újraszabályozása kerülne sorra. De itt mindenekelõtt az Alkotmánybíróság hatáskörére kell felhívnom a figyelmet. Azt a megoldást, hogy a most hivatalban lévõ alkotmánybírák hivatalban maradhatóságának határidejét megemeljük három évvel, ahhoz hasonlítanám, mint amikor az állampárti parlament, ha jól emlékszem, Kádár János idejében 1956 után meghosszabbította önmaga határidejét. Rögtön vége a demokráciának, ha önmagunk határidejét meghosszabbítgathatjuk, ezért a Független Kisgazdapárt felháborodottan utasítja vissza még a gondolatot is. Meg kell mondjam, nagyon nagyra tartjuk annak az alkotmánybírónak a jogérzékét, aki a HVG-ben két héttel ezelõtt ezt a jogi álláspontot le merte írni. Tehát a Független Kisgazdapárt visszautasítja a meghosszabbítást. Gondoljanak arra, ha ezt megtesszük, akkor holnap feláll Horn Gyula és azt mondja, olyan jól vezeti az országot, hogy még rátesz öt évet saját kormányzásának a ciklusára. No kérem, a Független Kisgazdapárt ebben nem partner, ezt visszautasítja, és ilyen törvényjavaslatot elfogadni, támogatni nem tud.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)