DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Azt gondolom, abban mindenki - vagy legalábbis majdnem mindenki - egyetért, hogy az Alkotmánybíróság a magyar alkotmányos rendszer és a magyar demokrácia egyik legfontosabb intézménye. Talán az egyik legfiatalabb is, amely tulajdonképpen együtt született meg az új magyar alkotmányos rendszerrel és az új magyar demokráciával 1989- ben. Az akkori politikai erõk egyetértettek abban a kérdésben, hogy az Alkotmánybíróságot létre kell hozni, mégpedig azokkal a klasszikus feladatokkal, amelyeket az európai országokban, illetve az Egyesült Államokban mûködõ alkotmánybíróságok akkor már elláttak. Ebben nem volt vita, ebben teljes volt az egység. Az átmenet rendkívül felgyorsult idejét figyelembe véve tulajdonképpen még azt is mondhatjuk, hogy idõtálló törvényt fogadtak el 1989-ben - a XXXII. törvényt -, hiszen nagyon komoly, a feladat- és hatáskört, a szervezeti rendszert érintõ változtatásra azóta sem került sor, kisebb mértékû módosításokra igen, beleértve a létszámot és egyebeket is.
Az Alkotmánybíróság beépül a hatalommegosztás elve alapján mûködõ magyar rendszerbe, de nem mindenható és nem mindenek fölött álló szervezet és intézmény. Feladatát, hatáskörét alkotmány, illetve törvény szabályozza, tehát korlátozott, éppúgy fékezett feladataiban, tevékenységében, mint ahogy a hatalommegosztás rendszerében más szervezetek is, viszont a törvények által biztosított feladat- és hatáskörén belül abszolút szuverén, autonóm, kikezdhetetlen. Szakmailag természetesen bírálható egy- egy döntése, de hatalmi pozíciója kikezdhetetlen. Azt gondolom, ezt meg kell õrizni, és bár szûkebb körben vannak szakmai viták magáról az Alkotmánybíróság szervezeti elhelyezésérõl, különbíróságként való létezésérõl és a többirõl, de most, itt a parlamentben nem errõl van szó. Minden parlamenti párt egyetért abban, hogy a hatalommegosztásnak ezt az alapintézményét fenn kell tartani, alapvetõ feladatai, hatásköre, szervezeti megoldása helyes és megfelelõ.
Viszont bizonyos mértékben revízióra és átgondolásra érett a magyar Alkotmánybíróság szervezeti rendszere, hatásköre, felépítése, mûködési módja, tagjainak a megválasztása. Az, hogy revízióra érett a magyar Alkotmánybíróság, nem új dolog, legalább négy-öt éve napirenden van (Dr. Vastagh Pál: Hét éve!), vagy még régebben, tehát nem mostani aktuális feladatként vetõdött csak fel. Az Alkotmánybíróság szervezeti rendszerének, fõleg feladat- és hatáskörének, eljárásának az újragondolására legintenzívebben az új alkotmány elõkészítése kapcsán fordítottunk hangsúlyt, olyannyira, hogy az Alkotmánybíróság írásban véleményezte is az új alkotmány tervezetének az Alkotmánybíróságra vonatkozó részeit, azokat a részeket is, amelyek sok tekintetben megegyeznek azokkal a javaslatokkal, amelyeket a kormány most benyújtott az alkotmány és az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása érdekében. Az Alkotmánybíróság írásban nyilatkozott, ezek nagy részét visszaigazolta, bár nem minden elemét.
Az elmúlt év tavaszán az Alkotmánybíróságon - az Alkotmánybíróság elnökének nagyon megtisztelõ meghívására - sor került egy beszélgetésre, ahol az alkotmányügyi bizottságból minden párt egy-egy tagja részt vett. Ott ismét felvetõdtek az átfogó revízió kérdései, és felvetõdtek az aktuális szervezeti, jelölési kérdések is. Egy nagyon toleráns, sok tekintetben megegyezéssel kecsegtetõ beszélgetésre került sor. De ennek a beszélgetésnek természetesen csak szakmai kötõereje volt, semmilyen más - politikai vagy közjogi - nem.
(10.30)
(Dr. Trombitás Zoltán helyét a jegyzõi székben
Tóth Tihamér foglalja el.)
Ez év elején került sor a kormányfõ és az Alkotmánybíróság tagjainak a találkozójára, ahol természetszerûen már csak a legégetõbb kérdések kerülhettek napirendre, és körvonalazódott valamilyen megoldás, megoldási javaslat, és végül is ennek a megoldási javaslatnak az írott formáját kaptuk kézbe az alkotmánytörvényt módosító törvénytervezet és az alkotmánybírósági törvényt módosító törvénytervezet formájában.
Azért mondtam és elevenítettem fel ezeket - elnézést, nem voltam itt a miniszter úr expozéjánál, lehet, hogy õ mindezeket érintette, akkor elnézést kérek, hogy ismétlésekbe bocsátkoztam -, hogy nehogy azt higgye valaki, hogy most hirtelen elõrángatott megoldási javaslatokról vagy problémákról gondolkodunk vagy van szó. A terv az volt két-három éven keresztül, hogy átfogó revízióra van szükség, aminek elsõ lépése az lett volna, hogy kétszintû legyen az Alkotmánybíróság szabályozása, az ügyrendi törvényre nem lenne szükség. Akkor vetõdött fel a hatáskörnek a szûkítése, az Alkotmánybíróság is egyetértett ezzel. Új hatásköri elemnek az alkotmányjogi panasz, az alapjogi alkotmánybíráskodásnak az esetleges bevezetése. Személyi, szervezeti megoldásokkal kapcsolatos átfogó revíziók vetõdtek fel, ma már nyilvánvaló, hogy erre nem kerülhet sor.
(Boros László helyét a jegyzõi székben
Szili Sándor foglalja el.)
Mire kerülhet sor? A legégetõbb kérdések megoldására. Van-e ilyen? Szerintem van. Három olyan kérdés van, amely feltétlen rendkívül gyors szabályozást igényel, részben az alkotmányban, részben az alkotmánybírósági törvényben. Ez a három fõ kérdés szerint egyrészt a jelölés másrészt az újraválaszthatóság kérdése, ezzel összefüggésében a megbízatási idõ felemelése a harmadik a hatáskör, az Alkotmánybíróságnak a hatásköre. Ebbõl egy dolgot megoldott a parlament, az úgynevezett elõzetes normakontrollnak sehol máshol nem létezõ formáját a parlament azóta már megszüntette.
Újabb hatásköri problémára - nevezetesen hogy az absztrakt alkotmányértelmezésre szükség van-e vagy nincs - most már ez a parlament nyilvánvalóan nem fog kitérni, és nem fog ezen elgondolkodni, majd a következõ parlament illetve az alapjogi bíráskodásról, amit az én véleményem szerint be kellene építeni az Alkotmánybíróságnak a hatáskörébe, már megint csak nem tudunk vitát folytatni. Viszont a két legégetõbb témakörben, az alkotmánybírák jelölését, illetve az újraválaszthatóságát illetõen azt gondolom, hogy a parlamentnek sürgõsen döntést kell hozni.
Miért? Mi indokolja azt, hogy a parlamentnek ebben az ügyben sürgõsen törvényt kell módosítani?
Egyrészrõl azért, mert nyilvánvaló, hogy az új alkotmány elfogadására belátható idõn belül nem kerül sor, tehát ahhoz kötni az Alkotmánybírósággal kapcsolatos égetõ feladatok megoldását teljesen lehetetlen és értelmetlen. Az is sürgeti a megoldást, hogy ismét választani kell, már kellene, már napirenden kellene hogy legyen két új alkotmánybírónak a megválasztása, akiknek februárban és márciusban jár le a mandátumuk. Õsszel három új alkotmánybírónak, jövõ nyáron ismét három új alkotmánybírónak jár le a mandátuma, tehát másfél éven belül nyolc alkotmánybíró elhagyja az Alkotmánybíróságot. Vagy sikerül a helyükre találni új alkotmánybírót, vagy újra kell õket választani, mert a jelenlegi szabályok szerint akár újraválaszthatók ismételten kilenc évre.
Ez a problémaözön, tekintettel az elmúlt másfél év történéseire az alkotmánybírák személyének a kiválasztását illetõen, elõrevetíti az Alkotmánybíróság megbénulásának, munkája ellehetetlenülésének a veszélyét, legalábbis õsztõl vagy az azt követõ idõszakban. Azt gondolom, hogy ezek a részben aktuális, részben nem feltétlenül aktuális problémák feltétlenül indokolják az alkotmánybírósági törvény, és azzal összefüggésben az alkotmány módosítását.
Milyen megoldásokra van lehetõség, és mit kell, mit lehet tenni? A jelölési rendszert hozzá kell igazítani a parlamenti demokrácia elveihez. Torgyán József képviselõ úr arról beszélt, hogy demokratikus jelölésre van szükség. Igen, egyetértünk vele. A demokrácia alapelve a többség uralma, és a kisebbség védelme. Ez a jelölési rendszerben teljesen a visszájára fordult. Köztudott az, hogy az alkotmány 32. §-a, amely úgy szól, hogy az alkotmánybírókat jelölõ bizottságban minden, képviselõcsoporttal rendelkezõ párt egy-egy személyt jelöl, teljesen esetlegessé teszi ennek a bizottságnak az összetételét. Ilyen szabály alkotmányba nem való. Ha éppen három kormányzó és három ellenzéki párt van, akkor ez a bizottság egy paritásos bizottság. Ha történetesen négy kormánypárt van, akár 55 százalékkal, és két ellenzéki párt, akkor ez egy 4-2-es felállású kormánypárti többséget biztosító bizottság. Ha az a helyzet, ami ma van, hogy 72 százalékos többsége van két pártnak, és 28 százalékot képvisel négy ellenzéki párt, akkor az ellenzéki pártok javára 4-2-re alakul az arány. Ilyen alkotmányos szabály, ilyen keret- vagy gumiszabály, amely a választások, illetve a pártok szétválásán, elválásán alapul, tarthatatlan. Mindegy, hogy éppen ki tölti be a kormányzati többséget, ilyen szabály megítélésem szerint az alkotmányba nem való.
Az alkotmányban egyértelmûen ennek a bizottságnak az összetételét mint egyik lehetséges jelölõ csatornának az összetételét egyértelmûen szabályozni kell. Erre pedig kétféle megoldás van: vagy paritásos bizottság lesz, ahogy ezt a törvényjavaslat javasolja, helyesebben az alkotmánytörvényt módosító törvényjavaslat javasolja, vagy a többségi elv alapján, a parlamenten belüli arány alapján áll fel azzal, hogy többes jelölést tesz lehetõvé, ezzel biztosítva a kisebbségnek, az aktuális kisebbségnek azt a jogát, hogy õ is a maga személyét jelölhesse, és azután a parlament döntsön arról, hogy elfogadja-e az õ jelöltjét vagy nem. Tehát ne zárjuk ki eleve a jelölésnél a kisebbségnek azt a jogát, hogy õ is jelölhessen személyt.
Ma mi a helyzet? Ma a jelölési szabály azt zárja ki, hogy a többség eredményesen jelölhessen egy személyt, olyan személyt, akinek esélye van arra, hogy a többség megválassza. Tehát teljesen felborult ennek az alkotmányos paragrafusnak a következtében az alkotmánybírák jelölésének a rendje. A demokrácia szabályaival és az ésszerû döntés-elõkészítés szabályaival került ellentétbe, ezért ezen a szabályon változtatni kell. Ezt a szabályt vagy oly módon lehet megváltoztatni, ahogy a javaslat tartalmazza, hogy paritásos bizottság jelöljön, vagy oly módon, hogy parlamentarányos legyen a bizottság összetétele, azzal, hogy a kisebbség is jelölhessen, tehát több személyt lehessen jelölni, mint ahány alkotmánybírói hely megüresedik.
A másik kényes kérdés a bírák újrajelölése. Miután az alkotmánybírák személye, tevékenysége annyira független és autonóm, és annyira kell vigyázni arra, hogy ezt az autonomitását és függetlenségét megõrizze, ezért az újraválasztás óhatatlanul veszélyeket rejt magában, mert felvetõdik az a veszély, hogy esetleg az újraválasztandó, újrajelölendõ alkotmánybíró már a jelölését megelõzõ idõszakban esetleg véleményével, többségi véleményhez csatlakozásával, párhuzamos vagy különvéleményével valamilyen módon az aktuálisan létezõ parlamenti többséghez igazodik. Ez a veszély fennmarad akkor is, ha esetleg õt újraválasztják, és visszamenõlegesen korábbi határozatait, illetve állásfoglalásait valaki kézbe veszi. Ettõl meg kell szabadítani az Alkotmánybíróságnak a tagjait. Az egyszeri jelölés és választás elkerülhetetlen természetesen, mert hiszen választott pozícióról van szó, az újrajelölést viszont meg kell szüntetni.
Az újrajelölés megszüntetésével egyidõben vetõdik fel a mandátum felemelésének a lehetõsége. Ezt tartalmazza a törvényjavaslat az újrajelölés megszüntetésével. Ezzel bármiféle igazodási kényszernek az elkerülésével megmarad az alkotmánybíró személyi szuverenitása és tevékenységének az autonómiája.
Ez veti fel az alkotmánybírák mandátumának, megbízatási idejének a meghosszabbítását. Ez már egy kényes kérdés. Megint többféle megoldás lehetséges. A törvénytervezet azt javasolja, hogy a hivatalban lévõ alkotmánybírák megbízatása automatikusan 12 évre emelkedjék, és ennek a 12 évnek csak egyetlen abszolút korlátja lenne: a 70. életévnek a betöltése. Technikailag ez a legkönnyebb megoldás, legitimitás szempontjából ez a legkétségesebb megoldás.
Lehetséges az is, hogy csak az újonnan megválasztásra kerülõ, például a most újonnan megválasztásra kerülõ bíráknak a mandátuma szóljon eleve 12 évre, akkor nem vetõdik fel ezzel kapcsolatban legitimációs probléma.
(10.40)
A másik lehetséges megoldás, hogy a harmadik évért, a meghosszabbított harmadik évért is jelöltetni kelljen a bíráknak magukat. Ez a megoldás ugyanazokat a veszélyeket rejti magában, amiket az újrajelöléssel kapcsolatban elmondottam.
Mi a magunk részérõl, támogatva a törvényjavaslatnak azt a részét, hogy többcsatornássá váljék az alkotmánybírák jelölése, a hivatalban lévõ alkotmánybírák mandátuma hosszabbodjon meg 12 évre, egyet tudunk érteni azzal, hogy a 12 évre való meghosszabbítás - ez már az én személyes véleményem - esetleg más kisegítõ szabályokkal együtt történjen, akár azzal, hogy újrajelölésre van szükség ebben az esetben is, vagy újrajelölésre nincs szükség, viszont csak az újonnan megválasztott bírákra terjedjen ki a 12 éves mandátum. De a magunk részérõl elképzelhetõnek tartjuk (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), ha a megoldás ezt igényli, hogy az alkotmánybíráknak a mandátuma egységesen 12 évre emelkedjen fel.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártoknál.)