DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Felszólalásomban csak az alkotmánybírósági törvényre kívánok koncentrálni, ezen belül is a meghosszabbítás intézményre, de röviden szeretném felhívni az elõttem szóló, második legkisebb ellenzéki párt szónokának figyelmét arra, hogy valószínûleg elkerülte a figyelmét az, hogy egyfelõl az OIT-nél nem személyekrõl döntött a parlament, amikor kijelölte, hogy ki lesz a vezetõje, hanem egy tisztséget állapított meg. Azt hiszem, Solt Pálnak, a Legfelsõbb Bíróság elnökének a védelmében el kell mondanom: nem azért õ az OIT elnöke, mert õ Solt Pál, hanem azért, mert õ egyben a Legfelsõbb Bíróság elnöke, és törvényhozás kapcsolta össze ezt a két pozíciót. Ezen lehet vitatkozni, hogy ez helyes döntés volt vagy sem, csak azt gondolom, hogy szerencsétlen lenne Solt Pál elnök urat a közvélemény elõtt egy ilyen pozícióhalmozó színében feltüntetni. Nyilván a közvélemény nagy része azt sem tudja, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 15 tagjából 10 bíró, akit a bírók jelölnek erre a tisztségre, tehát semmifajta politikai befolyás alatt ez a testület - amely egyszerû többséggel hozza a döntéseit - nem állhat.
Ugyanakkor arra is felhívom a figyelmet, hogy az elnök a beterjesztett javaslat szerint nem úgy jelöl alkotmánybírót, ahogy Eisenhower jelölt. Ez egy súlyos csúsztatás volt, hiszen a beterjesztett javaslat szerint az elnök jelölésérõl a parlament kétharmados többsége dönt, tehát nem az az analógia, ami az Egyesült Államokban, ahol csak véleményt nyilváníthat a szenátus, az elnök jelöli ki a személyt, és nem lehet az, hogy leszavazzák.
Visszatérve magára a jelölési kérdésre, illetõleg a mandátum meghosszabbításának kérdésére: egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a ma 9 évre megválasztott alkotmánybírák mandátumának meghosszabbítása a jó ízlésbe és a jogállamiság elveibe ütközik. Azok a példák, amelyeket Dávid Ibolya felsorolt, hogy történt ilyen a magyar történelemben... - valóban 1957-ben kezdõdtek, Torgyán képviselõ úrnak igaza volt, amikor a forradalom után az akkori Országgyûlés egy évvel meghosszabbította a mandátumát.
(11.00)
Utána az 1990-es tanácsi mandátum meghosszabbítása történt annak érdekében, hogy az országgyûlési választások és az önkormányzati választások között megfelelõ idõ teljen el, hogy az önkormányzati törvényeket el lehessen fogadni. A helyzet rendkívüli volt, és volt alkotmányos indok a meghosszabbítás mögött.
A második helyzet a népi ülnökök tekintetében ugyanebben a körben történt, az önkormányzatoknak kellett volna népi ülnököket választaniuk. Mivel nem álltak fel az önkormányzatok, erre nem volt lehetõség.
A tb mandátumát nem hosszabbította meg az Országgyûlés. A tb- ben új jelölés és új választás történt. Az volt az eredeti elõterjesztés, az elfogadott döntés nem meghosszabbítás volt. Az SZDSZ egyébként egyik változatban sem támogatta azt a konstrukciót.
Megítélésünk szerint nincs rendkívüli helyzet. Szeretném feltenni a kérdést: mi volt azok fejében, akik 1994-ben az alkotmányban biztosított 15 helyrõl 9-re akarták lecsökkenteni a bírák számát? Hogy '98 februárja és '99 júniusa között 8 bíró mandátuma fog letelni, ez nem ma derült ki. Ez nem most januárban, a miniszterelnök úr és az Alkotmánybíróság közötti megállapodásban derült ki, hanem már '94-ben lehetett pontosan tudni, hogy melyik bíró mandátuma mikor fog lejárni - az életkorát kellett megnézni és a megválasztás idõpontját.
Az az érvelés, hogy az Országgyûlés késve választott meg 3 bírót, komolytalannak tûnik, hiszen a 8 bíró mandátuma akkor is lejárt volna, ha az Országgyûlés '94-ben megválasztja Herczegh Géza utódját. Megjegyzem egyébként, hogy az elõzõ ciklus sem tudta megválasztani '93 óta Herczegh alkotmánybíró utódját. Csak akkor tudott választani az úgynevezett tökéletes szabályok szerint, amikor egyszerre 6 bíróról kellett dönteni '90 júniusában, illetõleg júliusában.
Ezért mi úgy ítéljük meg, hogy nincs olyan rendkívüli helyzet, ami most állt volna elõ. Amikor az alkotmányt megszavaztuk '94- ben, lecsökkentettük a bírói létszámot, akkor tudtuk, hogy be fog következni az, hogy 8 bíró mandátuma ilyen ütemezésben jár le. Aki akkor jóhiszemûen szavazott, az nem feltételezhette azt, hogy ennek aztán az lesz a következménye, hogy hivatalban lévõ közjogi tisztségviselõk mandátumát egyszerû törvényalkotási aktussal, nem választással automatikusan meghosszabbítanánk. Mi a javaslatnak ezt az elemét semmilyen körülmények között nem támogatjuk (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), mert nem látjuk az indokoltságát.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)