DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Talán egyetértünk abban, hogy a bûnüldözés és az igazságszolgáltatás az állam legfontosabb feladata. Hiába gyarapodik az ember, ha kifosztják; hiába gyógyul fel a betegségébõl, ha megkéselik vagy lelövik. Nincsen jogállam gyors és hatékony igazságszolgáltatás nélkül, és nincsen jogállam professzionális rendõrség nélkül. Nem nyugodhatunk meg, tisztelt Ház, addig, ameddig a rendõrség mondja azt a gyilkosról, hogy igazi profi volt, mint ahogy ezt a nyilatkozó rendõri vezetõ tette a Fenyõ-gyilkosságot kommentálva. Akkor mondhatjuk majd, tisztelt Ház, hogy elértünk valamit, ha a gyilkos állítja a rendõrségrõl, hogy profi, amikor a csuklójára bilincs kerül. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy tetten ért bûnözõk másnap már szabadlábon nevessenek az áldozat arcába. Abba sem nyugodhatunk bele, hogy egy bûncselekmény elkövetését sokszor csak hosszú évek után kövesse idõnként kifejezetten a bûnismétlésre bátorító, nevetségesen enyhe ítélet.
Tisztelt Ház! Ma egyre nagyobb kereslet van a különbözõ õrzõ- védõ kft.-k szolgáltatásaira. Ez figyelmeztetõ jelenség. Ha ugyanis az önvédelem magánüggyé válik, akkor eleve csak az részesül hathatós védelemben, aki az õrzõ-védõ kft.-k szolgáltatásait meg tudja fizetni. Minden kft. a saját törvényei szerint jár el megbízói érdekeinek védelmében. Ez pedig már nem az állampolgári egyenlõség és az állampolgári jogok, hanem a dzsungel világa. Mindenkinek egyenlõen kijáró, egységes, törvényeknek alárendelt védelmet csak a közhatalomtól, az adófizetõk pénzén mûködõ rendõrségtõl, bíróságtól remélhetünk. Az SZDSZ ezért is hangsúlyozta mindig azt, hogy az állam az erejét a saját feladataira, így például az igazságszolgáltatásra, bûnüldözésre koncentrálja, ne pedig olyan területeken - például a vallási ügyekben - forgácsolja szét, ahol semmi keresnivalója nincsen.
Tisztelt Ház! A bûnüldözés sokszereplõs feladat - mondta tegnap a miniszterelnök úr -, abban magának a társadalomnak is megvan a saját felelõssége. Ezt én nem tagadom. A társadalom szolidaritása nélkül valóban nehéz megvalósítani bármiféle állami feladatot. Ebben a médiának is óriási szerepe van. A társadalmi szolidaritást biztosan nem mozdítja elõ az olyan beállítás, ami például a Fenyõ- gyilkosság után majdhogynem az áldozat nyakába varrta a felelõsséget a gyilkosságért, rosszízû, és nem is bizonyított utalásokat téve az áldozat üzleti ügyeire. Az ilyen beállítás rendkívül alkalmas arra, hogy megsemmisítse az áldozat utáni természetes részvétet a társadalomban, s alkalmas arra, hogy hozzászoktassa az embereket olyan szörnyûségekhez, amelyekkel szemben végül mindenki közömbös marad, míg csak õt magát nem éri támadás.
Tisztelt Ház! Az elõttünk fekvõ büntetõtörvénykönyv-módosítás egy újabb lépés a büntetõjogi eszköztár bõvítése felé. Az emberi szerv- és szövetkereskedelem elé reményeink szerint még azt megelõzõen állít büntetõjogi korlátot, hogy ez a tevékenység általános divattá válna. A törvényjavaslat újabb lehetõséget nyit az autótolvajok elleni fellépésre azzal, hogy külön bûncselekménnyé nyilvánítja az azonosítási jelek - alváz-, motor- és rendszámok - meghamisítását. Ezeket a változtatásokat az SZDSZ üdvözli.
Többet is lehetne és kellene azonban tenni a jelenlegi helyzetet kihasználva, ha már egyszer elõttünk van a módosítás. Már most tovább kell szigorítani az engedély nélküli fegyver- és robbanóanyag-tartás büntetését, és ki kell zárni annak a lehetõségét, hogy ilyen esetekben a bíróság felfüggeszthesse a büntetés végrehajtását. Torgyán képviselõ úrnak jegyzem meg, hogy ez szerintem van olyan fontos cél, hogy evégett a tisztelt Ház akár a Házszabálytól is eltérjen, hogy befogadhassa ezeket a módosító indítványokat.
A felfüggesztés kérdésénél egyébként rá kell mutatni arra, hogy az MDF kormányzása alatt kiszélesítették a felfüggesztés lehetõségét, a büntetés felfüggesztésének a lehetõségét. Így az is lehetõvé vált, hogy a bíróság a visszaesõkkel szemben is felfüggessze a büntetés végrehajtását.
Tisztelt Ház! Hosszabb távon átgondolandónak tartom a halmazati és az összbüntetést, tehát azon esetkör szabályait is, amikor valakit több bûncselekmény miatt ítélnek el. A jelenlegi szabályok szerintem indokolatlanul korlátozzák a kiszabható büntetés mértékét, és ezáltal súlytalanná válik, hogy az elkövetõ 50-60 vagy csak 3-4 betörést követ el. Ennek nem lenne szabad így maradnia.
Végezetül látni kell azt is, hogy mi hozhatunk bármilyen törvényt, a büntetést a bíróságok szabják ki. Tapasztalat sajnos az, hogy a bíróságok a jelenlegi kereteket is alig-alig merítik ki. Az alkotmány szerint a Legfelsõbb Bíróság irányelveket adhat ki, amelyek kötelezõek a bíróságok számára. A büntetéskiszabási gyakorlat befolyásolásának kulcsa tehát alkotmányosan a Legfelsõbb Bíróság kezébe van letéve. Egyáltalán nem vennénk zokon azt, ha élne is ezzel a magas bírói testület.
Köszönöm a megtisztelõ figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)