DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A MÁV épületeit és vasúti jármûveit egyre inkább elborító úgynevezett graffiti - magyarul falfirkáló, esztelen rongálók által mûvelt folklór - mint bûnözési forma mellett egyre nagyobb mértékben nõ a vasúti bûnözés. Bár az esetek száma szerint még tízes szorzóval számolva is elenyészõ részét képezi az egyéb hazai bûncselekményeknek, mégis nagy a baj. Azért is, mert a vonatokon kifosztott, kirabolt és bántalmazott emberek nagy része külföldi állampolgár, akik messzire viszik az ország rossz hírét. Nem elringató nyugalom, biztos célba érés, hanem félelem és harc lett a vonatozás. Elõször nem az alvilág, hanem a hajléktalanok szállták meg a várótermeket és a félretolt vagonokat.
A baj akkor kezdõdött, amikor a fõvárosi városvezetés látványosan közterületté nyilvánította a pályaudvarokat. A Demszky- féle városvezetés évek óta nem tudja megoldani a hajléktalanok problémáit, elhelyezését, gondolták, ha behajtják szerencsétleneket a Keletibe, a Nyugatiba, a Délibe, a MÁV majdcsak talál valami megoldást - a mai napig nem talált. A tolvajok a pályaudvarokon szinte mindent ellopnak, amit el lehet passzolni a MÉH-nek: elviszik az alumínium csomagtartókat, hamutartókat, asztalokat, és kiszerelik a fûtésrendszer rézkábeleit. A felújított Nyugatiban viszont nemcsak a vagonok kifosztása dívik, hanem elviszik a különbözõ szecessziós ajtók rézkilincseit, amelyeket alig lehet pótolni.
Ha osztályozni kellene a vonatok és pályaudvarok bûnözõit, a kocsifosztogatók állnak a piramis legalján. Az alvilág zsebesekként ismert bûnözõi az utasokra utaznak. A közhiedelemmel ellentétben a vonatokon észlelt lopások és rablások jelentõs része nem menet közben, hanem az állomásokon, pályaudvarokon történik. A Nyugatiban és a Keletiben is jól felkészült zsebesbandák dolgoznak a legkülönfélébb módszerekkel. Vannak, akik már a jegypénztárnál figyelik azt, akit érdemes követni a váróteremben vagy a vagonokhoz, egymást váltják, mintha mûszakba jönnének. Fõleg a bóbiskoló magányos utasokat szemelik ki, öten-hatan körbeállják, eltakarják az áldozatot, az egyik pedig kifosztja. A tolvaj- és rablóbandák fõleg a hajnali és késõi esti járatokon szeretnek dolgozni. A zsebelések és csomaglopások szempontjából az indulás elõtti negyedóra a legveszélyesebb. Elsõsorban a külföldi utasokat, egyedülálló nõket és idõs embereket fosztják ki. A nemzetközi vonatokon az elkövetõk döntõ többsége külföldi. Tavaly a Tisza Expresszen egy banda erõszakkal bezárta a kalauzokat egy fülkébe, majd végigment a vonaton, és begyûjtötte az utasok értéktárgyait és készpénzét.
(15.10)
Ugyanez történt a Balkán Expresszen, ahol egy tizenkét tagú banda fosztott ki egy teljes személyvonatot - a legkisebb ellenállásra is villan a kés -, majd a nyílt pályán elõre kijelölt helyen meghúzták a vészféket, és kényelmesen leszálltak a vonatról.
Kérdezem államtitkár úrtól: mi kíván tenni a kormány a vasúti bûnözés visszaszorítása érdekében? Tervezi-e - ha igen, mikor - a vasúti rendõrség felállítását. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) Várom államtitkár úr válaszát. (Taps az FKGP padsoraiban.)