DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! A kilencvenes évek elején a gazdasági szerkezetváltás egyik legfontosabb velejárója a rosszul mûködõ, tõkehiányos és veszteséges hazai vállalatok privatizációja volt. A magyar útépítõ- és építõanyag-ipari vállalatok éppen a legelsõk között voltak, akik átalakultak, és ma már többségükben valóban külföldi tulajdonban lévõ német, olasz, osztrák cégek hazai társaságaként mûködnek.
(16.10)
Ez egy nagyon nehéz kérdés egyébként, hogy mi az most, hogy hazai társaság. A privatizáció kedvezõ hatásai következtében megszûntek a korábban tapasztalható minõségi, illetve kapacitásproblémák, korszerû gépek, berendezések beszerzése elé már nem gördültek akadályok. Nagyon jól tudja a képviselõ úr, hogy miket értek el ezek a vállalatok a '90-97. évek között.
Természetesen felvethetõ az a kérdés, hogy mennyiben hazai cég egy itthon bejegyzett, de 100 százalékban külföldi tulajdonú vállalkozás, és mennyiben idegen egy hazai pályázaton nyertes külföldi cég akkor, ha alvállalkozóként döntõ részben magyar munkaerõt foglalkoztat. Tudjuk, ilyen összehasonlításban általános megítélés szerint nincs lényeges különbség, számunkra a hazai munkaerõ foglalkoztatása a döntõ. E szempont érvényesítését az ajánlati árak 10 százalékos mértékéig a közbeszerzési törvény is lehetõvé teszi. Ezzel a lehetõséggel élünk és élni fogunk a jövõben is.
Statisztikai adatok igazolják, hogy a hazai útügyi beruházások megvalósítása során az elmúlt három évben 90 százalékban hazai építõipari szakembereket foglalkoztattak. Kétségtelenül elõfordulnak az ön által említett problémák. Az EU-s irányelvek szerint is megvannak az eszközeink, így például bõvíthetõ a versenyben részt vevõk köre, célszerûen megválaszthatók a pályázati (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) kiírás feltételei, indokolt esetben hatósági intézkedések is tehetõk. Minden lehetõ eszközzel élni fogunk annak érdekében, amit ön felvetett.
Köszönöm szépen.