DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Mélyen tisztelt Rádióhallgatók! A nyugdíjasok helyzete egyre rosszabb és rosszabb lesz. Sajnos, ezen a jelenlegi Horn-Kuncze- kormány rövid idõn belül már nem tud változtatni. Hisz' ha tudna, akkor már változtatott volna. Rendelkezésre állt három és fél esztendõ, de az ígéret sajnos csak ígéret maradt, pedig ha betartották volna, úgy lett volna jó. Ezen kár sopánkodni, a nyugdíjasok helyzete csak egyre romlik és romlik. A kivezetõ út nem akar elkészülni, pedig a nyugdíjasoknak egyre fogy az idejük. Egyre nehezebb a megélhetési lehetõség szinte valamennyi nyugdíjas számára, és sok kisnyugdíjasunk nyugdíja nem éri el a minimálbér alsó határát, azaz a 19-20 ezer forintot sem. Ez véleményem szerint elfogadhatatlan! Ezt a kétségbeesett helyzetet szinte már nem lehet tovább halogatni. Már nem ígérni, hanem cselekedni kell! Nem lehet eltûrni, hogy egy élet munkája után az egyszerû nyugdíjasnak napi megélhetési problémákkal kell napról napra szembenézni!
1998. február 11-én Szolnokon megyei nyugdíjastalálkozó volt, a megyei küldöttek részvételével. Több település elküldte a résztvevõket, körülbelül 100-120 fõ jelent meg. Meghívták a megye valamennyi pártjának elnökét, országgyûlési képviselõit. Van körülbelül 14-16 fõ, akinek ott kellett volna lenni. Sajnos, a kormánypártok képviselõi közül, de mások, a többi párt közül sem jöttek el a megrendezett fórumra. Nem érdemesítették a nyugdíjasokat arra sem, hogy legalább meghallgassák a panaszaikat, ha már segíteni nem tudnak rajta. Két fõ jelent meg a fórumon: a KDNP országos nagyválasztmányának elnöke, Mizsei Zsuzsanna és a Független Kisgazdapárt részérõl én, azaz Dögei Imre. A nyugdíjasok megbotránkozva fogadták és vették tudomásul, hogy arra sem voltak képesek a kormány részérõl, hogy megjelenjenek, pedig személyesen is meg lettek invitálva, és el is fogadták azt. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár.
Lehetne róla többet beszélni, értékelni, hogy milyen érzésekkel távoztak onnan a nyugdíjasok. Megdöbbenve álltak e jelenség elõtt, és többen elmondták hozzászólásaikban, hogy a megyei közgyûlés elnöke személyesen megígérte, hogy elmegy. A fideszes polgármester ugyanazt tette, és kérem, ez a két párt képviseltette magát, amit jól vettem tudomásul, mert valakit mégiscsak érdekel a nyugdíjasok botrányos helyzete.
(19.40)
De mivel a várt találkozó eredménytelen volt, a nyugdíjasok elkeseredett hangulatban mentek el, és bizony voltak olyan nyugdíjas asszonyok, akik sírva lépték át a szolnoki városháza dísztermének a küszöbét.
Ez elfogadhatatlan magatartás, ennyire lebecsülni a nyugdíjasok táborát nem lehet. Valahogy hasonlít ez a jelenség ahhoz a megdöbbentõ eseményhez, amit '97 decemberében a hõsök vasárnapjáról mondtam, hogy leszavazták a halottak megemlékezését, óriási többséggel. Valahogy ezt érzem a nyugdíjasok lekezelésénél is. Ez elfogadhatatlan! Ezek az emberek még élnek, és a nap mint napi életért küszködnek, különbözõ módszerrel.
De lejár az öt percem, így minden kedves rádióhallgatóra bízom a bírálatot és az észrevételeiket. Köszönöm, hogy megoszthattam aggodalmaimat önökkel.