DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársam! Ami a cukoripar privatizációját illeti, azért ezt a kormányt ostorozni nem túl szerencsés, mert a cukoripar privatizációja még az elõzõ kormány idején megtörtént, egy cukoripari konszern kivételével, amelyet a szövetkezetek közös konstrukcióban vásároltak ki. Az összes többi elõtte elkelt. Azon nehéz utólag vitatkozni, hogy ez miért alakult így, miért nem, de az kétségtelenül igaz, hogy külföldi multinacionális vállalatok kezében van a magyar cukoripari feldolgozás, ami a termelõ kiszolgáltatottságát bizony nem éppen enyhíti, sõt, ellenkezõleg, növeli.
Mit lehet tenni? Ön említette, hogy biankó szerzõdések megkötésére kényszerítik õket erõteljesen lenyomott árak mellett. Ezzel szemben két járható út van, a kormánynak közvetlen beavatkozása e vonatkozásban nincs. De mit lehet tenni? A versenyhivatalnál ezeknek az úgynevezett biankó szerzõdéseknek a felülvizsgálatát lehet kezdeményezni, s amennyiben a versenyhivatal megállapítja, hogy itt erõfölénnyel való visszaélésrõl van szó - márpedig erre vannak jelek -, akkor ezeket a cukoripari vállalkozásokat komoly szankciók elé állíthatja. A másik: a polgári törvénykönyv is lehetõséget ad arra, hogy az egyoldalú elõnyt kikötõ szerzõdésekkel szemben - ezeket úgy szokták hívni, hogy a jogosulatlan elõnyt kikötõ általános szerzõdési feltételekkel szemben - a bíróságtól lehet kérni a mind a két fél számára elõnyös szerzõdés létrehozását.
Magyarországon a cukorkészletek jelen pillanatban, ahogy ön is mondta, bizony eléggé magasak. Ehhez képest azonban a Magyarországra érkezõ import nem túl jelentõs. Én most el is mondanám önnek, hogy 1996-ban 2200 tonna volt az egész cukorimportunk, '97-ben januártól november hónapig összességében 4900 tonna. Tehát nem az a baj, hogy import érkezik, mert az elhanyagolható, az a baj, hogy nem tudjuk a fölösleget értékesíteni. Egyébként nincs exportengedélyezési eljárás, a cukor nem engedélyköteles termék, tehát ki lehet vinni, ha van piac. Amit önnek mondani tudok - és ez talán vigasztaló is -, hogy a terméktanács elkészített egy ajánlatot, egy exporttámogatási igényt. Nagy valószínûséggel a jövõ héten ez tárgyalásra kerül, és az Agrárrendtartási Hivatal meg fogja találni annak a módját, hogy a fölösleges cukorkészletek exportját segítõ támogatásban - most ne kérje tõlem forintálisan, mert nem tudom megmondani, hogy mennyi - részesülhessen, ami ennek a fölöslegnek a levezetését elõsegíti.
Tekintettel arra, hogy az Európai Unióban a cukor kvótához kötött termék, nem tudjuk elkerülni, hogy elõbb-utóbb a magyarországi cukorrépa-termesztésben is ezt bevezessük, és ahogy ön is említette, ehhez kötve egy irányárat, legyen megszabva az, hogy mennyi az a kvóta, amiben cukorrépában gondolkodhatunk, ez mennyi cukrot tartalmaz, és ezt kinek osztjuk ki, tehát kik lesznek azok, akik kvótával rendelkeznek. Egy esetleges ilyen jellegû piaci zavarnál, mint amirõl most beszéltünk, nyilván az állam által garantált irányárnak megfelelõ támogatásban is részesülhetnek, ha a kvótának megfelelõ cukrot esetleg nem tudják értékesíteni vagy a feldolgozási problémák miatt ilyen jellegû erõteljes áreséssel kell számolniuk, mint amilyen a mai napokban is látható.
Tehát, kedves képviselõtársam, összegezve: azon vagyunk és ez a Földmûvelésügyi Minisztériumnak feladata is, hogy a fölösleges cukorkészletek levezetésében a terméktanácsokkal közösen egy intervenciós támogatást elérjünk azzal a megkötéssel, hogy a kockázati alap feltöltését közösen kell elvégeznünk, mind a termelõknek, mind a feldolgozóknak és az államnak együttesen.
Köszönöm szépen.