DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényhozás eddig is megfeszített, erejét meghaladó módon dolgozott, hiszen minden korábbi idõszakot meghaladott a korábban elfogadott törvények számához viszonyítva mindaz, amit az Országgyûlés új törvényben, törvényalkotásban elfogadott.
Amit ön, képviselõ úr, említett, például a média feletti ellenõrzés, nem országgyûlési kompetencia, erre érvényes törvényünk van. Ez a törvény meghatározza a lehetõségeket, nincs összefüggésben az Országgyûlés ülésezésével. Azok a feladatok, amelyeket ön említett, szintén folyamatosan - a kormányzás folyamatosságából kiindulva -, napról napra kell hogy feladatokat jelentsenek a kormánynak. És hadd emlékeztessem önt, hogy például az elõzõ idõszakban is - miután az alkotmány meghatározza a kormány jogkörét is abban az esetben, amikor az Országgyûlés nem ülésezik, ez azonban nem jelenti az Országgyûlés mandátumának megszûnését, elvileg az ellenõrzés lehetõsége biztosított a kormány tevékenysége fölött. Az elõzõ kormányzati ciklusban is - nagyon helyesen - a kormány, miután az Országgyûlés nem ülésezett, hozott olyan határozatokat, amelyek égetõek voltak, fontosak voltak, amelyeket el kellett indítani. Ilyen volt például 1994 májusában az a kormányhatározat, ami éppen a gazdasági bûnözéssel kapcsolatos teendõket szedte sorba.
Így tehát, tisztelt képviselõ úr, mindezek s amelyeket még ön természetesen hozzátett - amelyek tulajdonképpen teljesen illuzórikussá teszik ezt a feltevését, hogy ebben bármilyen átütõ eredmény születhessen, a hajléktalanok, a gázkompenzáció megoldásának ellenõrzése vagy éppen a lakásbérlõkkel kapcsolatos helyzet rendezése, a kamatból származó problémák rendezése -, tipikusan kormányzati feladatok, s a kormány a következõ idõszakban is mindent megtesz, hogy ezeket megoldja.
Az Országgyûlés munkájának ritmusát a törvényalkotás szükségletei és programjai határozzák meg. Úgy tûnik, hogy a Házbizottság állásfoglalása szerint az a menetrend és munkarend, amelyet kialakítottak, lehetõvé teszi, hogy a legfontosabb törvények vitáit az Országgyûlés be tudja fejezni s a legfontosabb törvényeket el tudja fogadni. Ezzel az Országgyûlés egy nagyon dinamikus és szerteágazó törvényalkotási program végéhez érkezik el, amely nagymértékben hozzájárult az ország fejlõdéséhez, az egész jogrendszer korszerûsödéséhez.
(15.10)
Úgy hiszem, mindezek fényében az a javaslat, amely az Országgyûlés munkájának ilyen módon történõ meghosszabbítását szorgalmazza, nélkülözi a realitásokat. Nemkülönben nincs összhangban a választójogi törvény rendelkezéseivel sem, hiszen a választási kampány kezdete - és ez így volt az elõzõ választások elõtt is - és a parlament munkája nyilvánvalóan célszerû, ha egy idõ után elválik egymástól, és ez természetesen tisztább kampányviszonyokat is teremt. (Taps a kormánypárti padsorokban.)