MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adó-, számviteli és más jogszabályok módosítását magában foglaló törvénycsomag - ahogy az expozéban hallottuk - a Gt. miatt szükséges törvénymódosításokat tartalmazza. Akkor is igaz ez, ha egy-két törvényjavaslat kilóg ebbõl a körbõl, vagy úgy látszik, úgy tûnik, hogy nincs köze a gazdasági társaságokról szóló törvény elfogadásához. Ilyen volt például az, amit a gazdasági bizottság elõadójaként a múlt héten Göndör István képviselõtársunk említett példálózva; például a privatizációs törvény 7. §-ának új, (10) bekezdése.
Ez azonban nem ennyire egyértelmû, és szeretném megmutatni azt, hogy például ez a törvényi szakasz miért került bele ebbe a törvényjavaslatba, miért fontos, azt is, hogy miért nem elégséges, és végül, miután nemigen lehet jó megoldást találni, miért kellene bizonytalan idõre elhalasztani az állam kezében lévõ Mol- részvények további értékesítését.
Miért fontos a privatizációs törvény 7. §-ának új (10) bekezdése? A megértéshez talán vissza kellene nyúlni - nem fogom túl részletesen elmondani - az energetikai szektor privatizációjával kapcsolatos vitákhoz. Akkor sokan sokféle aggodalmat fogalmaztak meg, végül körvonalazódott egy olyan konstrukció, amely az aranyrészvényhez, illetve más jogszabályokhoz kapcsolódva úgy ítélte meg a szektor privatizációját, hogy az állam stratégiai érdekeit tekintve nem rejt különösebb kockázatot magában. Ennek két kiemelt, nagyon fontos eleme volt akkor, amikor errõl tárgyaltunk: az olaj- és gázszektor integrációját kezében tartó Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság, illetve a Magyar Villamos Mûvek Rt. maradjon meg a mindenkori kormányok befolyása alatt. Az MVM esetében ez a tartós állami tulajdonnak az 50 százalék plusz 1 részvényhez kötésével valósult meg, a Mol esetében pedig a 25 százalék plusz 1 részvény mellett olyan alapszabályi rendelkezések elfogadásával, amelyek biztosították azt, hogy a társaság az állam befolyása alatt maradjon; legalábbis addig az idõszakig - és ezt sokan fontos szempontnak tartottuk a vitában -, amíg a magyar energetikai infrastruktúra nem lesz fizikailag is az egységes európai energetikai rendszer része, addig, ameddig nem leszünk az EU tagjai, és addig, ameddig az úgynevezett egyoldalú energiafüggõségünk fennáll.
Az alapszabály ezt a kormánybefolyást úgy oldotta meg, hogy a részvényesek szavazati jogát maximum 10 százalékban korlátozta, kivéve a magyar állam kezében lévõ részvényeket. Amikor a gazdasági társaságokról szóló törvényt elfogadtuk - és június 18- án hatályba lép -, akkor a Gt. tartalmaz két olyan rendelkezést, amely ezt az alapszabályi védelmet teljes mértékben hatástalanítja. A Gt. a kisebbségi részvényesek védelme érdekében igen logikus és jó szabályt fogalmaz meg a 220. § (3) bekezdésében, amikor azt mondja ki, hogy tilos az azonos részvénysorozatba tartozó részvényesek között bármilyen különbségtétel, és a 229. § (2) bekezdésében, amikor a szavazati jog korlátozása tekintetében szintén nem engedi meg az azonos részvénysorozatba tartozó részvényesek közötti különbségtételt.
(16.10)
Mit is jelent ez, mondjuk, a Mol esetében? Azt jelenti, kedves képviselõtársaim, hogy a következõ közgyûlésen az alapszabályból ki kell venni azokat a rendelkezéseket, amelyek más részvényesek szavazati jogát korlátozták, vagy az állam a 25 százalék plusz 1 részvény tulajdona ellenére, ugyanúgy, mint más részvényesek, legfeljebb 10 százalékkal szavazhatna.
Nos, teljesült-e az a három feltétel, amit említettem arra vonatkozóan, hogy meddig kell és meddig ésszerû a mindenkori kormányok befolyása alatt tartani egy ilyen stratégiai szempontból is fontos céget? Nem teljesült. Ezért fontos tehát a privatizációs törvény 7. §-ának (10) bekezdése, amely azon társaságoknál, ahol tartós állami tulajdon van, és az alapszabály a részvényesek szabad akaratából tartalmazott ilyen megkülönböztetést, azt mondja ki, hogy nem kell ezt a korlátozó rendelkezést alkalmazni. Igen ám, csakhogy ezzel egy ellentmondásos helyzet alakul ki, és ezért nem elégséges ez a szabály, hiszen a 220. § (3) bekezdése továbbra is hatályban van, és tiltja a részvényesek közötti bármifajta hátrányos különbségtételt.
Ilyen módon tehát, azt hiszem, teljességgel egyértelmû, hogy a kormánynak lépnie kell. Vagy, mondjuk - én ilyen módosító indítványt adok be a mai napon -, a Gt. 220. § (3) bekezdését és 229. § (2) bekezdését hatályon kívül helyezni - ennek azért vannak hátrányai, hiszen a kisebbségvédelem egy fontos eszköze kerül ki a Gt.-bõl -, vagy más megoldást keresni. Ez a más megoldás szerepel a benyújtott törvényjavaslatban. De még ha ezt meg is erõsítenénk más paragrafusokkal, akkor is aggályos a megoldás, hiszen az Alkotmánybíróság korábbi döntéseire, éppen az állami tulajdon kapcsán, kimondott néhány olyan fontos szabályt, ami legalábbis a benyújtott törvényjavaslat 69. §-át aggályossá teszi. Az alkotmánybírósági határozat egyebek mellett azt is kimondja, hogy a gazdasági alkotmányosság szempontjából megengedhetetlen olyan különbségtétel, ami az állam társasági jogi pozícióinak erõsítését, az állam kedvezményezett helyzetének törvényi biztosítását szolgálja.
Ily módon tehát igazából, azt hiszem, azon túl, hogy most ebben a törvényjavaslatban mindent meg kell próbálni, kiigazításként elvégezni, nem marad más megoldás, mint hogy a kormány tekintsen el az állam kezében lévõ Mol-részvények további értékesítésétõl, hiszen ezzel az a helyzet áll elõ - tudniillik ha az állam csak 25 százalék plusz 1 részvényt tart meg a kezében -, hogy az is értelmetlenné válik, és úgy kerül ki a kormány befolyása alól a stratégiai szempontból kétségtelenül - legalábbis véleményem szerint - az MVM-nél is fontosabb Mol, hogy késõbb ez nem korrigálható - és ez a dolog lényege.
Egyébiránt más érvek is felhozhatók amellett, hogy miért nem célszerû most ezt a tizenegynéhány százalék részvényt eladni, hiszen például ha azt akarjuk, hogy regionálisan valóban, igazán jelentõs társaság legyen a Mol, akkor késõbb egy tõkeemelésre lesz szükség, és akkor nyilván nem fog az állam több száz százalékon részvényt jegyezni. Ha úgy tetszik, egy tõkeemelésnél magától 25 százalék plusz 1-re olvad az állami többség, az állami tulajdon, miközben vélhetõen arra az idõre ezek az aggályok már nem lesznek jogosak. És, mondjuk, attól sem kellene eltekinteni, hogy néhány év múlva valószínûleg a hazai nyugdíjalapok is olyan keresletet tudnak támasztani tartós, értékes papír tekintetében is, ilyen például a Mol részvény, ami belföldi piacon föl fogja ezt szívni.
Végül, utolsó érvként hadd mondjam azt, én úgy gondolom, tekintve hogy a kibocsátást elég közelre tervezik, a leendõ vevõk a mai hatályos Gt. szövegébõl fognak kiindulni, ilyen módon az árban sem fogják elismerni azt, hogy a közgyûlésen tulajdonképpen az államnak nem lesz megkülönböztetett lehetõsége, vagyis egy másodlagos forgalomban az új részvényesek fogják azt az igen jelentõs árfolyamnövekményt realizálni, amit egy megfelelõ idõben történõ kibocsátással az állam is realizálhatna.
Én tehát úgy gondolom - összefoglalóul -, hogy legalább azt meg kell tennünk, hogy a szükséges és a mai pozíciót június után is helyreállító módosítási javaslatokat be kell nyújtani a törvényjavaslathoz, de a kormánynak az imént említettek szerint érdemes lenne alaposan megfontolni a részvényértékesítést is.
Ha úgy tûnhet, hogy kormánypárti képviselõ részérõl ez meglehetõsen kemény hozzászólás, akkor azt hiszem, egy mondatban meg lehet indokolni, hogy miért tettem én ezt. Egy ilyen stratégiai jelentõségû társaságnál olyan helyzet állhat elõ, amit legközelebb, a legjobb szándék ellenére sem képes az állam visszacsinálni. Ezért tehát alaposan fontolóra kellene venni a kormánynak, hogy mi az, amit annak érdekében megtehet, hogy a ma érvényes - és ahogy említettem, kiinduló pozícióként fontosnak tartott - konstrukció az új Gt. '98. június 18-a utáni hatálybalépése után is megmaradhasson.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)