DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden szeretnék reagálni Dávid Ibolya képviselõ asszony szavaira. Nagyon sok mindent elmondott, nem szeretnék minden egyes ponttal foglalkozni, csak újra szeretném leszögezni, hogy sok érvét tiszteletben tartom, de azt az érvet, ami úgy szól, hogy ha az Országgyûlés a tizenegy alkotmánybíróból hármat korábban megválasztott volna, akkor nem lenne probléma az, hogy másfél éven belül nyolc bíró cserélõdik le, nem tartom igazán súlyos érvnek a mellett a rendkívüli megoldás mellett, amirõl a múltkori vitában emlékezetem szerint Kónya Imre is és Dávid Ibolya képviselõ asszony is azt mondta, hogy nem éppen ízlése szerint való, hogy ezt a változtatást megszavazza, de kényszerûségbõl megszavazza.
Az én meggyõzõdésem szerint, amikor 1994-ben úgy döntött az Országgyûlés - éppen az Alkotmánybíróság kérésére -, hogy csökkenti az Alkotmánybíróság alkotmányban kiszabott létszámát tizenötrõl tizenegyre, akkor '94-ben lehetett tudni, hogy ezzel a döntéssel a most érintett nyolc bíró mandátuma hogyan fog alakulni, függetlenül attól, hogy idõközben a három bíró - akit végül is megválasztott az Országgyûlés - megválasztása a hely megürülésétõl számított mennyi idõvel történt. Szerintem, ha mind a három bírót rögtön a megnyílt üres hely megnyílásakor megválasztja az Országgyûlés, akkor õk hárman, nyolc új bíróval szemben semmivel nem tudják jobban érvényesíteni a precedens alkotóerejét, mint ahogy most tudják érvényesíteni.
(18.30)
Meggyõzõdésem - és ebben az SZDSZ álláspontja, azt hiszem, következetes volt ebben a vitában -, hogy amikor az alkotmánybírósági törvény átfogó újraszabályozására sor kerül, akkor például foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy az Alkotmánybíróság hogyan viszonyulhat korábbi döntéseihez, tehát például hozhat-e egy idõ után korábbi döntésével ellentétes döntést. Szerintem hozhat akkor, ha a korábbi döntését egyértelmûen hatályon kívül helyezi, ez egyébként a precedens megtartó erejét szolgálja, és ezt kívánatosnak is tartom. De azt gondolom, az az érv, amelyet most itt felhoznak, és az, hogy az Országgyûlésre hárítják a felelõsséget, szerintem nem helytálló.
Amikor '94-ben döntöttünk a létszámcsökkentés mellett, akkor vállaltuk ennek a döntésnek a konzekvenciáit, a felelõsséget. Ha valaki azt várja, hogy róla jóhiszemûséget feltételezzünk, akkor '94-ben az alkotmánymódosításban benne kellett volna lennie ennek az elemnek is. És akkor döntse el a tisztelt Ház, hogy a 15-rõl 11- re való létszámcsökkentés - amely akkor a mûködõképesség érdekével volt alátámasztva - megér-e annyit, hogy ennek fejében már meglévõ alkotmánybíróknak a mandátuma meghosszabbodjon. Akik annak idején javasolták, hogy csökkenjen a létszám - sõt a javaslat eredetileg 9 fõre terjedt ki -, azok figyelmének jóhiszemûség esetén ki kellett volna terjednie arra, hogy ennek a döntésnek lesz egy olyan konzekvenciája, hogy másfél éven belül 8 bíró mandátuma megszûnik; még egyszer mondom, teljes mértékben függetlenül attól, hogy az Országgyûlés meg tudta-e idõben választani az utódokat, vagy nem tudta megválasztani.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)