AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! Felszólalásának elsõ, nagyobbik részében a lakáshitelekkel összefüggésben vetett fel gondolatokat. Ezzel kapcsolatban szeretném emlékeztetni, hogy a tárgyban az elmúlt héten Göndör képviselõ úr interpellált a pénzügyminiszter úrhoz, és a Ház akkor megszavazta, hogy a miniszter úr harminc napon belül írásban válaszoljon. Ennek az volt az indoka, hogy a kormány a közeljövõben foglalkozni fog az üggyel, és nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben az a célszerû eljárás, ha a parlamentet már a döntésekrõl és nem valamiféle elképzelésekrõl tájékoztatjuk. Úgy néz ki, hogy a kormány e heti ülésén tárgyalja majd ezt a témát, a gazdasági kabinet szerdán, ebbõl következõleg rövidesen tájékoztatni tudjuk képviselõ asszonyt, a parlamentet és a közvéleményt is, hogy a kormány ebben az ügyben milyen döntést hoz.
Azért az ügy tálalásához hadd tegyek néhány megjegyzést. Egész pontosan a kamatok változtatására került sor, tehát annak idején nem magát az adósságot növelték meg, hanem a kamatokat. Ha belegondolunk abba, hogy 3 százalék volt a kamat, az infláció pedig mondjuk 1991-ben 35 százalék volt, de a környékbeli években is huszonvalahány százalék, akkor be lehet látni, hogy közgazdaságilag valóban elég furcsa dolog, hogy egy tartozás után csak 3 százalék kamatot kelljen fizetni, amikor általában a pénzromlás mértéke ilyen magas. Végsõ soron az Alkotmánybíróság is akceptálta ezt a döntést, ami tehát abszolút alkotmányosan valósulhatott meg. A feltételek nagymértékben megváltoztak ahhoz képest, amikor az akkori konstrukció ezzel a 3 százalékos mértékkel kialakult.
Ez a többletkamat-fizetés mekkora terhet is jelent valóságosan a családoknál, annál a körülbelül 300 ezer adósnál, akinek jelenleg is létezik innen származó törlesztése? A kamatteher- növekvény e szerint a lépést szerint átlagosan havi 939 forint volt. Ennek természetesen van egy szórása, ezt készséggel elismerem, tehát van, akinek nagyon kevés, és van, akinek 2-3 ezer forint is, de ez mindenképpen olyan nagyságrend, amely önmagában nem okozhatta a problémát, mert ha valaki nem tud törleszteni, akkor abban nyilván más körülmények is közrejátszottak. Az természetesen minden további nélkül igaz és elfogadható, hogy ebbõl a körbõl - tehát akiknek ilyen többletterhük jelentkezett - van egy olyan valószínûleg nem kis réteg, akinek valóban súlyos problémái jelentkeznek a terhek viselésénél.
Szeretném jelezni, hogy a jelenlegi költségvetés, illetve törvényi jogi keret is lehetõséget biztosít ennek a problémának az enyhítésére. Nevezetesen a szociális ellátásokról szóló törvény 38- 39. §-ai alapján az önkormányzatok ilyen esetekben elég széles körben adhatnak és adnak is segítséget, ehhez a központi költségvetésbõl hozzájárulást is finanszírozunk. Az természetesen felvethetõ, hogy ez a segítség méretezésénél fogva elégséges-e és pont ez az, amit most a kormány áttekint és ebben a kérdésben döntését fog hozni.
Felszólalásának második részében az energia- és közüzemi számlák fizetésének elmaradásával foglalkozott. Tisztelettel szeretném felhívni a figyelmet, hogy létezik az Energia Alapítvány, amelyik egy meghatározott konstrukció alapján enyhíti valamelyest ezeket a terheket másrészt pedig arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a terhek finanszírozását alapvetõen a szokásos jövedelmi csatornákon keresztül kell megpróbálni elõsegíteni. A nyugdíjak és a bérek alakulása nyilvánvalóan összefüggésben van azzal, hogy a családok mennyire képesek ezeket a terheket fizetni. Az is nyilvánvaló, hogy amennyiben ezek az ellátások nem elégségesek, akkor az szociális rendszer különbözõ csatornái szintén adhatnak segítséget. Azt gondolom, hogy ezekben az esetekben az igazi probléma nem önmagában a közüzemi díj fizetése vagy nem fizetése, hanem a család szociális helyzete, ezért ilyen esetekben a szociális rendszer egészének mûködtetésével kell megpróbálnunk a család szociális helyzetén annyira segíteni, amennyire az ország teherbíró képessége mellett képesek vagyunk.
Befejezésképpen ismételten azt szeretném aláhúzni, hogy a lakáshitel-problémakörben a kormánydöntést követõen természetesen - már kormányzati kötelezettségeinkbõl adódóan is - az interpellációs választ illetõen tájékoztatást adunk.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)