DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Ebben a Házban már nagyon sokszor elhangzott, hogy közbiztonság és a bûnügyi helyzet közé nem lehet egyenlõségjelet tenni. Én azt hiszem, hogy talán pont a mi felelõsségünk, képviselõk felelõssége az, hogy valóban pontos fogalmakat használjunk. Hisz legutoljára tegnap a belügyminiszter úr fejtette ki egy napirend elõtti kérdésre válaszolva, hogy a közbiztonság jóval tágabb fogalom, mint a bûnügyi helyzet, és most a képviselõ úr is a bûnözésrõl beszélt, nem pedig a közbiztonságról.
A közbiztonságot ugyanis nem lehet mérni. Az, ami a bûnügyi statisztikákban megjelenik, nem más, mint a nyomozások eredményeként bûncselekménynek minõsülõ eseteknek a száma. Az is elhangzott itt tegnap, hogy ezekkel a számokkal is nagyon óvatosan kell bánni, hisz általában az adott évben a bûnügyi statisztikában megjelenõ számoknak, bûncselekményeknek mintegy 60 százalékát követik el az adott évben, a többit pedig korábban.
A képviselõ úr tehát nem közbiztonságról beszélt, hanem egy bûnügyi helyzetrõl, és a bûncselekményeknek is egy meghatározott körérõl. Ugyanis a közbiztonság nem a rendõrségnél kezdõdik, az a családban kezdõdik, képviselõ úr, az óvodákban, az iskolákban, az önkormányzatoknál, az egyházaknál. Ugyanis a rendõrségnek az az elsõdleges feladata, hogy a bûnelkövetõt üldözze. Természetesen van feladata a bûnmegelõzésben is, de arról, hogy valaki bûnözõvé válik, a rendõrség igazán keveset tehet.
Az ön konkrét kérdésével kapcsolatban pedig, ami az emberöléseknek a számát illeti: szintén nagyon sokszor elhangzott már ebben a Házban, és kérem a képviselõ urat, vegye most már valóban a fáradságot, és nézze meg az elmúlt hét-nyolc évnek a bûnügyi statisztikáját; és akkor látni fogja, hogy hála istennek, a befejezett emberöléseknek a száma, illetve a kísérletek száma is csökken. De én azt mondom, hogy mivel minimális ez a csökkenés az elmúlt hat-hét évben, ezért azt mondom, hogy stagnál, nem nõ, mert azt hiszem, hogy így reális. Az egy óriási eredmény, és természetesen nemcsak a rendõrségnek az eredménye - a rendõrségnek az az eredménye, hogy az emberölések túlnyomó többségét felderíti - , hanem a társadalomnak az eredménye, hogy az emberöléseknek a száma nem nõ, képviselõ úr. Ez évente 300 körül mozog, és az elmúlt évben, 1997-ben is kevesebb mint 290 volt a befejezett emberöléseknek a száma.
Ami azt illeti, hogy önök ideiglenesen be kívánják vezetni a halálbüntetést, én erre csak azt a kérdést tudom feltenni, hogy mi az, hogy ideiglenesen bevezetni egy szankciót, egy halálbüntetést. Mikor fogják akkor ezt majd utána megszüntetni? Amikor majd 15-re vagy 5-re csökken a befejezett emberöléseknek a száma? Ilyen kategória, képviselõ úr, nincsen, és ehhez nem kell jogot végezni, hogy az ember erre azt mondja, hogy ez egy teljesen irreális feltevés. Én azt hiszem, hogy ebben a Házban ennek nincsen helye.
Az is tény, képviselõ úr - bár természetesen a halálbüntetésnek is lehet, illetve van adott esetben visszatartó ereje -, az is igaz, hogy vannak államok, ahol van halálbüntetés. De az még nagyobb tény, ha már ezt a fogalmat egyáltalán lehet így használni, hogy sokkal de sokkal nagyobb visszatartó ereje van annak, hogyha a bûncselekmény elkövetése és a felelõsségre vonás között rövid az idõ - ennek jóval nagyobb a visszatartó ereje. Úgy, ahogy például ön is említette a gépkocsilopásokat, ha az elkövetés és a felelõsségre vonás között rövid az idõ, annak van visszatartó ereje. Annak van visszatartó ereje, ha minél több bûnelkövetõt elkap a rendõrség adott esetben, és minél nagyobb a felderítési arány, minél többen kerülnek bíróság elé. Ennek van visszatartó ereje! A felderítettségi arányszámnak van jelentõsége, a bûnelkövetés és a szankció közötti rövid idõnek van jelentõsége.
Egyébként pedig önök is megszavazták azt az emberi jogi egyezményt, ami megint csak lehetetlenné teszi a halálbüntetésnek a visszaállítását. De szeretném hangsúlyozni, hogy véleményem szerint az logikus, amiket korábban elmondtam, nem pedig amit ön, képviselõ úr, itt a napirend elõtti felszólalásában elmondott.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)