MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében elõször is jó érzésemnek kell hangot adjak, hiszen azt gondolom, hogy ennek a parlamentnek a jelenlegi gazdasági- társadalmi viszonyok közepette igenis kiemelten kell foglalkoznia a munkanélküliség kérdéskörével, és kiemelten kell foglalkoznia a fiatalok problémáival. Ez a törvényjavaslat, még akkor is, ha csak nagyon kis lépést tesz, de azt gondolom, hogy jó irányba teszi, épp ezért már most meg tudom elõlegezni, hogy ellenzéki frakciónk létének ellenére mi ezt a beterjesztést támogatni tudjuk. Tehát a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt a törvénymódosítást, ezt a törvényjavaslatot támogatja. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Azt gondolom azonban, a Háznak komoly mulasztásai is voltak az elmúlt négy évben, hiszen nagyon komoly olyan problémák, feszültségek vannak, amelyek a fiatalok életét a munkaerõpiacon, a társadalomba való beilleszkedésüket rendkívüli mértékben rontja, nehezíti. Jómagam e Ház falai között interpelláltam korábban az illegális gyerekmunkával kapcsolatosan. Tudjuk azt, hogy például a prostituáltakról szóló törvény - amely beterjesztése ugyan megvan a Ház elõtt, de nem tudom, milyen módon tudunk elõrébb lépni - ugyancsak vonatkozik ezen fiatalkorúakra, nem kis mértékben az õ problémájukról is szól.
Szabó Rudolfné képviselõtársnõm beszélt arról, hogy sajnos élet- és egészségveszélyes tevékenységekben vállalnak szerepet - részben kényszerítések hatására - a fiatalkorúak, hiszen nem lehet másképp minõsíteni, amikor a legnagyobb környezetszennyezésû útkeresztezõdésekben kocsiablak-lemosóként fiatalokat látunk nap mint nap nyáron, tavasszal az utcákon, utakon. Ugyanígy gond nyilvánvalóan az éjszakai munka, amelynek egészségre káros volta a fiatalok körében egyértelmû, és ellenõrzése nem megoldott.
Azt gondolom, többet kellett volna tennünk a fiatal rétegért, hiszen a munkanélkülieken belül három olyan kör van, amelynek a problémái általában akuttak. Ezek közül az egyik a tartós munkanélküliek aránya, a másik a regionális munkanélküliség, a harmadik a fiatalok problémái.
Jómagam nem olyan régen, két héttel ezelõtt interpelláltam ebben a témakörben, amikor a fiatalok szakképzésére vonatkozóan fogalmaztam meg aggályaimat az elmúlt év végi kormányrendelet kapcsán, amely következtében az azóta napvilágot látott információk egyértelmûen alátámasztják az általam elmondottakat. Ugyanis például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az én szülõföldemen és lakóhelyemen a képzésben részt vevõk száma 4100- ról 3000 fõre csökkent. Azt hiszem, ez a legjobb példa erre. A ráfordított pénzeszközök 428 millióról 337 millióra csökkentek, ami nominálisan is, nemhogy reálértékben, óriási csökkenést jelent. Az aktív foglalkoztatáspolitikán belül a képzésre fordított eszközök aránya 18,8 százalékról 13,1 százalékra csökkent '97-rõl '98-ra, mindez annak következtében, hogy a kormány mintegy egymilliárd forinttal kevesebbet fordít a fiatalok képzésére, általában az aktív foglalkoztatáspolitikára azzal, hogy a korábbi utazási támogatást elvonja, és ma már nem támogatja, hanem a közös kalapból, az egyéb pénzekbõl próbálja meg finanszírozni.
Így négy év után azt gondolom, hogy némileg mérleget is kell vonni, hiszen ez az elõterjesztés az egyik utolsó elõterjesztés a foglalkoztatáspolitika, a munkanélküliség kérdéskörében. Azt gondolom, hogy van adósság, van feladat, amely a következõ ciklusra, a következõ kormányra, a következõ parlamentre hárul. Épp ezért nem árt, ha tisztán látunk a jelenlegi helyzet kapcsán.
Korábban ez a kormányzat - a szocialista-szabaddemokrata kormányzat - ígérte a koncepcionális megújítás lehetõségét, illetõleg ennek szükségességét hirdette a foglalkoztatáspolitikában, hiszen ez a munkanélküliség már nem ugyanaz a munkanélküliség, mint ami 4-5-6-7 évvel ezelõtt volt. Sajnálatos módon a koncepcionális megújítás pusztán ígéret maradt, az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökben lényeges változások nem történtek. Az új helyzetnek megfelelõ újfajta viszonyulás és eszközrendszer sajnálatos módon nem valósult meg.
A fiatalok kérdéskörénél maradva az egyik legfontosabb problematika a lemorzsolódás kérdése. Tehát az a kérdés, hogy ma ugyebár mindannyian, akik ezzel a témával valamelyest is foglalkozunk, tudjuk, hogy a képzettség jelent egyfajta védettséget a munkanélküliséggel szemben, tehát egy képzettség megszerzése jó esélyt jelent arra, hogy valaki elkerülje a munkanélkülivé válás lehetõségét, veszélyét, és megõrizze a helyzetét, illetõleg biztosítsa a helyzetét a munkaerõpiacon. Különösen igaz ez a fiatalokra, akik egy óriási hátránnyal indulnak, nem rendelkeznek azzal a kapcsolati tõkével, azzal a tapasztalattal, amellyel idõsebb kollegáik általában bírnak, rendelkeznek, és ezért a fiataloknak, képzettebbeknek, okosabbaknak, ügyesebbeknek, munkabíróbbaknak kell lenniük, hogy õket a munkaadók alkalmazzák. Azt gondolom, ezen a téren az llami, kormányzati, parlamenti segítség nélkülözhetetlen, és egy pozitív diszkriminációt, tehát egy kitüntetett kezelést kell nekünk ebbõl a helyzetbõl, ebbõl a felelõsségbõl akarnunk és létrehoznunk.
Azt kell látnunk, hogy sajnálatos módon, bár a felsõfokú képzésbe lépõk aránya nem olyan módon nõtt, ahogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt szerette volna, de ezen a téren talán van egy pozitív elmozdulás. Ugyanakkor a középfokú tanintézetekbõl való lemorzsolódás ma is egy rendkívül súlyos és drasztikus helyzetet jelent. Ezen fiatalok nagyon nagy eséllyel nem tudnak integrálódni a társadalomba, miután se érettségit, se valami középfokú szakképzést nem szereznek. Ezért õket a munkaerõpiacon sokkal erõteljesebb programokkal, sokkal nagyobb figyelemmel kellene kezelni, sokkal több pénzt, sokkal több eszközt kellene az õ integrálódásukra, az õ munkaerõigényükre építeni, erre támaszkodni.
A továbbiakban néhány szóban ecsetelném a legutóbb napvilágot látott híreket, amelyek a foglalkoztatáspolitika témakörében születtek, és amelyek némileg elgondolkodtatnak bennünket, és felhívják a figyelmet arra, hogy van még tennivalónk.
Magyarországnak az egyik legfontosabb problémája nem a munkanélküliségi rátában gyökerezik, hanem abban, hogy nagyon kevés munkavállaló, nagyon kevés aktív dolgozó van az össznépességen belül, és nagyon sok az inaktívak aránya. Négy évvel ezelõtt még a Szocialista Párt is hangsúlyozta - ma már ezt kevésbé teszi, a Fidesz-Magyar Polgári Párt viszont akkor is és azóta is hangsúlyozza -, hogy a foglalkoztatási szint a döntõ. Azt gondolom, hogy amikor a teljes népesség mindössze 36-37 százaléka végez keresõ tevékenységet, akkor ennek az a következménye, hogy ezeknek az embereknek a terhei, munkaerõköltségei, járulékos költségei, amit az állam elvon tõlük, relatíve sokkal nagyobbak, és ez nyilvánvalóan megdrágítja az egyébként pedig olcsó munkaerõt.
Egy OECD-összehasonlítás pont a mai Világgazdaságban ékesen bizonyítja ezt, hiszen azt mondja ez a mai sajtóhír, hogy az OECD- tagállamok közül a dél-koreai dolgozók vihetik haza a legtöbb részt bruttó fizetésükbõl, míg a legnagyobb arányban a dánok bérét fölözi le az állam. Magyarország ez utóbbi véglethez van közelebb, a teljes bérköltségen belüli levonás, valamint a munkaadó által fizetett járulékok arányát tekintve pedig egyenesen a negatív listavezetõk közé tartozik.
(9.40)
Tehát azt gondolom, hogy amikor ilyen óriási foglalkoztatási járulékos költségek vannak, ez a munkaadót ellenösztönzi arra, hogy alkalmazza a dolgozókat, különösképpen a fiatalokat. Tehát nekünk a munkanélküliek problémájában sokkal inkább az érdekeltség szempontjából kell gondolkoznunk, olyan helyzeteket kell teremteni, ahol a munkaadó nem a technológiába, nem a tõkeintenzív fejlesztésekbe ruház be, hanem igenis a munkanélküliekbe, és igenis a munkanélküliek képzését és a munkaerõ alkalmazását tekinti elsõdleges célnak.
Azt gondolom, ha valakik, akkor a fiatalok megszenvedték az elmúlt idõszakot, talán õk szenvedték meg a legjobban. Éppen ezért az õ védelmük, amit ez a törvény is céloz, messzemenõen támogatandó, és ebben a dologban a Fidesz-Magyar Polgári Párt is egyetért.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)