DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A fiatalkorúak védelme mindenkor fontos része volt a munkaügyi szabályozásoknak. A gyermekmunka ügyében Angliában a társadalmi fellépés már a XVIII. században hatékony törvényi szabályozást eredményezett.
Hazánkban a reformországgyûlések már témaként sorolták be a nõk és gyermekek munkaügyi védelmét. Ez késõbb fokozatosan finomodott, árnyaltabbá vált. A jogi szabályozás a munkavállalás alsó korhatárát utóbb a 14. évben határozta meg. Ez a korhatár 1997. július 1-jével 15 évre emelkedett. Függetlenül a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, az ILO-val kötött egyezménytõl - amely valóban csak általános jelleggel szólt a foglalkoztatás alsó határáról -, a korhatár emelése úgy a tanulmányok végzése érdekében, mint az érintett korosztályok általában tapasztalható egészségromlását, fizikai állóképességének csökkenését figyelembe véve mindenképpen indokolt volt.
Azt viszont semmi sem indokolja, hogy egy átgondolatlan és összecsapott törvényjavaslattal, még ha az összesen két paragrafusból áll is, értelmetlenül és meggondolatlanul felforgassuk a rendezett viszonyokat. Az ilyen fontos kérdésekben, mint a fiatalkorú munkavállalók munkajogi védelme, megengedhetetlen a rendszerszemlélet hiánya és az elsietett döntéshozatal. A tények a következõkben foglalhatók össze:
Az 1992-ben megszületett új munka törvénykönyve kifejezetten a munkaviszonyon alapuló munkavégzést szabályozta, a munkaviszonyon kívüli, illetve az egyéb jogviszonyon alapuló munkavégzést viszont az ifjúsági törvényhez kapcsolódó kormányhatározat rendezte. Ez utóbbit a múlt év májusában egy kormányrendelet hatályon kívül helyezte, bár meg kell jegyeznünk, hogy a teljesen elavult 1971. évi IV. törvény változatlanul hatályban maradt. Ezután két lehetõség állt fenn: vagy a törölt részeket beépíteni az éppen átdolgozás alatt álló munka törvénykönyvébe, vagy egy kormányrendelettel pótolni a hiányt. Ehelyett született ez év januárjában ez a törvényjavaslat - elvégre az Országgyûlésnek most a ciklus végén, a választások elõtt oly sok ideje van, hogy eggyel több vagy kevesebb törvényjavaslat nem számít.
A célt, a fiatalkorú munkavállalók maximális munkajogi védelmét tekintve mindez nem lenne probléma, ha a néhány mondatos törvényjavaslat kidolgozói veszik azt a fáradságot, hogy még egyszer elolvassák a törölt 1043/1971. számú kormányhatározat 6/a. §-át, amely annak idején értelmesen szabályozta a kérdéskört. Az új szöveg ugyanis egy sereg ellentmondást tartalmaz.
(9.50)
A javaslat kategorikusan rögzíti, hogy a 15. életév alatt a fiatal a munkaviszonyon kívül bármely egyéb jogviszonyban sem végezhet munkát. A teljes tilalom mellett rögtön felmerül a kérdés, hogy a törvényjavaslatot ezek után hogyan kell értelmezni a tanulói jogviszonyban, a családi vállalkozásban, illetve kisegítõ családtagként végzett munka, vagy a 11/1978. egészségügyi miniszteri rendeletben foglalt közhasznú munka esetén. A teljes tiltás mellett ugyanis a javaslat diszkriminatív; korlátoltan felhatalmazást ad a késõbb meghatározott körû mûvészeti tevékenység keretében végzett munkára.
Szükségesnek tartom, hogy emlékeztessek az eltörölt kormányhatározat eredeti szövegére. Ez a mûvészeti munka esetében a következõket tartalmazta: "Ez a korlátozás nem vonatkozik a mûvészeti tevékenység keretében, illetõleg tömegkommunikációs mûsorban végzett munkára. Ilyen munkavégzéshez a törvényes képviselõ hozzájárulása, tanköteles fiatalok esetében pedig a nevelési-oktatási intézmény esetenként adott engedélye is szükséges. Az engedélyben meg kell határozni a munkavégzés idejét.".
Az általános tilalom mellett tehát teljesen érthetetlen a korlátozás teljes feloldása, és felveti a kérdést, hogy a jogszabály alkotója valójában kinek az érdekeit képviseli, mert a gyermekek érdekeit e javaslat megfogalmazása biztosan nem szolgálja. A kivételezés pedig önmagában azért értelmetlen, mert semmi sem indokolja, hogy az úgynevezett "mûvészi tevékenység" keretében végzett munka könnyebb, mint például az iskolában korábban szervezett könnyû fizikai munka.
Fogalmi zavart tükröz a javaslat 2. §-a is, amely módosítja a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló jogszabályt. Egyrészt a természetes személy fogalma egyébként is magában foglalja a fiatalkorúakat is. Ha tehát a munkaviszonyon kívül bármely egyéb jogviszony tilalma hatályba lép, az 1996. évi LXXV. törvény 3. § c) pontja értelmében az ellenõrzés ennek betartására is kiterjed, ezért teljesen felesleges a javasolt módosítás.
A javaslatot jobban szolgálta volna, ha sürgõs, igyekvõ, kényszeres módosítások helyett egyszerûen átemelik a korábbi kormányhatározat szövegét ebbe a törvényjavaslatba. A jelenlegi formájában ugyanis a javaslat a Független Kisgazdapárt véleménye szerint így, ebben a formában felesleges. Viszont nagyon fontos, hogy ezt a kérdést gondosan vizsgáljuk meg, gondosan tárgyaljuk, hisz ez az Európához való csatlakozásunk egyik igen fontos követelménye.
Köszönöm szépen.