DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportja egyetértõleg támogatta azt a kormányzati törekvést, amely arra irányult, hogy az igazságszolgáltatási reform részeként, ahhoz kapcsolódva az ügyvédekrõl szóló törvényjavaslatot az Országgyûlés még e ciklusban megvitassa, és lehetõség szerint el is fogadja úgy, hogy az elfogadott törvény 1998 derekán hatályba is lépjen. Úgy látjuk, hogy ez a törekvés eredményre vezet, és reményeink szerint a törvény hatályba is léphet ez év július 1-jén.
Képviselõcsoportunk teljes mértékig azonosult az elõterjesztõ által vallott szabályozási elvekkel, amelyeket valahogy úgy fogalmazott meg, hogy egyrészt a törvénynek építkeznie kell azokon az alapokon, amelyeket az eddigi szabályozás nyújt a törvényjavaslathoz, másrészt figyelembe kell venni az élet változásait; gondolok itt a társadalmi-gazdasági jelenségek változásaira, amelyek az elmúlt években bekövetkeztek. Végezetül: olyképpen kell szabályozni az ügyvédek jogállását, hogy az elõremutató is legyen, különös tekintettel a soron lévõ, reményeink szerint nem túl soká bekövetkezõ európai csatlakozásra is. Nos, úgy látjuk, hogy e törvényjavaslat mindhárom szabályozási elvet jól építi fel, s erre jól rendszerezi a konkrét jogi normákat.
Ez a törvényjavaslat jogalkotási elveit illetõen is, jogalkotási vezérfonalát tekintve is az ügyvédekre vonatkozó eddigi joganyagtól egy kissé eltérõ törvényjavaslat, mert egységes törvényben kívánja szabályozni az ügyvédek jogállására vonatkozó rendelkezéseket - eddig ez törvényerejû rendeletben történt -, illetve nem ad lehetõséget érdemi végrehajtási rendelet megszerkesztésére, elfogadására, kiadására az igazságügy- miniszternek. Tehát azt lehet mondani, hogy az ügyvédekre vonatkozó leglényegesebb, úgynevezett státuszszabályok, az ügyvédek önkormányzatára vonatkozó legfontosabb rendelkezések, szervezeti, mûködési szabályok e törvényben egységesen megtalálhatóak. Ezt támogatni tudjuk.
Néhány tartalmi kérdésrõl szólok, kapcsolódva talán a korábbi felszólalásokhoz is. A törvényjavaslat az eddigi klasszikus ügyvédi tevékenységeket felsorolja: bûnügyi védõként léphet fel az ügyvéd, jogi képviseletet láthat el, jogi tanácsadást adhat s a többi, és emellett már figyelembe veszi azt is, hogy az elmúlt években odáig fejlõdött a jogi, gazdasági élet, hogy egy ügyvéd már nem maradhat meg a klasszikus joganyagon belül. Tehát, ha elmennek hozzá, mondjuk, egy társasági szerzõdést szerkeszteni és ellenjegyeztetni, akkor ott bizony szóba kerülnek pénzügyi, üzletviteli, tanácsadási kérdések, és szóba kerülnek adott esetben adókérdések is. Nos, ezzel összefüggésben úgy gondolom, érdemes lehetõséget adni az ügyvédnek arra, hogy tanácsot adjon ilyen kérdésekben, és ahogy mondják, teljes szolgáltatást tudjon nyújtani az ügyfélnek. Úgy gondolom, ez egyként szolgálja az ügyfél és a magyar jogállamiság ügyét is.
Támogatjuk azt, hogy az összeférhetetlenségi szabályokat a törvényjavaslat sokkal precízebben, pontosabban fogalmazza meg az eddigi hatályosnál, és szigorúbb szabályokat is állít fel. A munkaviszony, szolgálati viszony tiltása mellett természetesen lehetõvé teszi a törvényjavaslat, hogy egy ügyvéd oktató és tudományos tevékenységet is ellásson; ugyanakkor pontosan megfogalmazza azt is a törvényjavaslat, hogy aki eddig bíróként, ügyészként és - ahogy elhangzott - nyomozó hatóság tagjaként is dolgozott, két évig ezeknél a szerveknél ne lásson el ügyvédi munkát.
Volt arra törekvés a bizottságban, és magunk is kacérkodtunk a gondolattal, hogy tágítsuk ezt a bizonyos különleges összeférhetetlenségi szabályt, gondolva arra az esetre, amikor egy nagyon fontos munkát végzõ hatóság, országos hatóság vagy annak megyei kirendeltségi embere, aki eddig jogi munkát végzett, a következõ naptól átmegy ügyvédnek, és az ügyek másik oldalára kerülve talán bizonyos összeférhetetlenségi helyzetbe is kerülhet, illetve az ügyvéd kollégákkal szemben bizonyos versenyelõnyre is tehet szert. Mi úgy láttuk, végül is az, hogy kiterjesztették az eddigi meglévõ korlátozást a nyomozó hatóság tagjára, talán optimálisan egyezteti az igazságszolgáltatás törvényes mûködésével kapcsolatos érdeket azzal az érdekkel, hogy mindenki, aki megfelel bizonyos feltételeknek, ügyvéd lehessen. Természetesen az élet elhozhatja azt is, amikor ennek továbbfejlesztésében lehet gondolkodni.
A kamarai tagságról többen szóltak elõttem. Az ügyvédi törvényjavaslat nagyon helyesen továbbviszi azt az eddigi gyakorlatot, hogy alanyi jogon lehessen valaki ügyvéd abban az esetben, ha bizonyos törvényi feltételeknek megfelel és a kamara felvette tagjai sorába. A tilalmakra vonatkozóan viszont egyetértünk azzal, hogy amennyiben valakit szándékos bûncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, az a büntetés kitöltésétõl számított tíz évig ne kerülhessen a kamara tagjai közé, illetõleg, ha próbaidõre felfüggesztették, akkor annak letelte után 3 évvel kerülhessen csak sor a kamarai felvételre.
Nagyon fontos az a bizonyos érdemtelenségi szabály is, de azért arra fel kell hívni a figyelmet, hogy itt nagyon fontos felelõsség hárul a kamarákra, amelyek felveszik a soraikba az ügyvédet, illetve amennyiben jogvita akad közöttük, tehát nem veszik fel, akkor a lehetséges ügyvéd - vagy aki jelentkezett felvételre - bírósághoz fordulhat, és a bíróságnak nagyon fontos jogalkalmazási felelõssége itt is, hogy miként és hogyan értelmezi ezt a bizonyos f) pontot, amikor valaki nem érdemes arra a közbizalomra, amit egyébként az ügyvédség jelentene számára.
Nem tudtuk azt sem elfogadni, hogy terjesszük ki a vonatkozó rendelkezéseket a kamarai felvételnél olyan esetre, hogy valaki csak ügyvédjelöltkénti joggyakorlat után lehessen ügyvéd. Ezt nem is tartalmazza a törvényjavaslat, erre vonatkozóan a módosítások is talán még a kezdeményezés elsõ szakaszában elhamvadtak. Azt sem támogattuk - amelyre volt módosító indítvány -, hogy valaki legalább egy évet töltsön el szakvizsgára jogosító vagy kötelezõ munkakörben. Úgy ítéltük meg, helyes az elõterjesztõ azon álláspontja, hogy a joggyakorlatra vonatkozóan a szakvizsgáról szóló jogszabály nagyon pontosan tartalmaz rendelkezéseket, elõírja a gyakorlati idõt, a vizsgák tartalmi követelményeit; amennyiben ezeket teljesíti a jelölt és szakvizsgázik, ez a szakvizsga természetesen a jelenlegi felfogás szerint alkalmas mind ügyvédi, mind pedig egyéb jogászi pálya betöltésére.
A törvényjavaslat nagyon pontosan meghatározza az ügyvéd megbízására vonatkozó szabályokat.
(11.20)
Úgy gondolom, hogy az elmúlt években nagyon sok kérdés merült fel, és bizonyos fegyelmi gyakorlat is van arra vonatkozóan, hogy miként, hogyan milyen szabályok szerint bízható meg az ügyvéd, és mi van akkor, ha nem teljesíti a megbízását. Ezért nagyon tudjuk támogatni azt, hogy a törvényjavaslat bizonyos eljárási tilalmakat is állít az ügyvéd elé, amikor azt mondja, hogy korábbi megbízójával szemben csak akkor járhat el az ügyvéd, ha nincs az ügyek között összefüggés, illetve korábbi munkáltatójával szemben sem járhat el, csak akkor, ha már legalább három év eltelt, miután otthagyta a munkáltatót és nem abban az ügyben kell neki eljárni.
Nagyon fontos szabályok ezek. A megbízással kapcsolatban kell megemlíteni azt a nagyon élénk vitát kiváltó pontot, amely az okiratok ellenjegyzésére vonatkozik. A törvényjavaslat eredeti szövegét itt módosítani javasoljuk. Egyetértünk ezzel. Azt mondta a törvényjavaslat, hogy az ügyvéd csak azt az okiratot ellenjegyezheti, amely megfelel a felek akaratának és a jogszabályoknak és ahol a felek aláírása valódi. Mi azzal egyetértettünk, hogy módosítsuk úgy, hogy egyrészt megfelel a felek akaratának és a jogszabályoknak, illetve az érintett okiratot az abban megjelölt felek írták alá az ügyvéd, illetõleg helyettese elõtt, vagy ha ezt nem tudja, akkor tanúsítsák azt, hogy azok a felek írták alá, akikrõl szól az okirat. Ez a megoldás nem azonos a jelenlegi közjegyzõi gyakorlattal, noha az egyik fele lényegében megegyezik a közjegyzõi hitelesítéssel, ennél több. Arról is szó van, hogy amikor az ügyvéd ellenjegyez egy okiratot, például egy tulajdon-átruházást vagy egy társasági szerzõdést, akkor komoly felelõsséget vállal annak tartalmi és alaki vonatkozásaiért egyaránt.
Az ügyvéd kirendelésével kapcsolatban - volt, amikor mi ebben más véleményt is hangoztattunk - elhangzott a közvédõ. Ezt Kristóf képviselõtársam, Csákabonyi képviselõtársam is felhozta a büntetõ- eljárási reform kapcsán. De tessék szíves meggondolni - még akkor is, ha nem szerepel a közvédõ intézmény a törvényben -, hogy amennyiben a magyar jogállamiságnak, a társadalomnak különleges fontos érdeke fûzõdik ahhoz, hogy bizonyos büntetõügyekben ügyvéd jelenléte kötelezõ, amennyiben nem engedhetjük meg azt, hogy aki anyagilag nem képes arra, hogy megfizesse az ügyvédet, az ne kapjon pártfogó ügyvédet és így tovább, akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy nem kellene-e létrehozni egy független közvédõ intézményt. Hogy mitõl független, ezen majd kellene gondolkodni. A közvédõt nem kirendeljük, hanem felkérjük, és megbízzuk azzal, hogy járjon el az elõbb említett esetekben, és teljesítse maximálisan mindannyiunk megbízását annak érdekében, hogy törvényes eljárás menjen le és kapjon jogvédelmet a szegényebb jogkeresõ állampolgár is. Tudom, hogy ez máshol mûködik, az Egyesült Államokban is más feltételek között, ez is rendben van, de én azt javasolom, hogy a jelenlegi kirendelési szabályok mellett távlatilag a közvédõ intézményén újra gondolkodjunk el.
Többen szóltak a fegyelmi felelõsségrõl, ezért errõl csak néhány dolgot említenék. A fegyelmi ügyekre, sajnos, viszonylag komoly praxis van a kamaráknál, mert a kamarák - ez a mi meglátásunk - igenis vigyáztak arra, hogy ügyvéd lehetõség szerint mint ügyvéd ne követhessen el - legfeljebb csak egyszer - olyan vétséget, amely õt nem teszi alkalmassá az ügyvédségre többet. De ez a törvényjavaslat most az eddigi gyakorlatot is egységesítve beépíti a rendelkezések közé, nagyon pontosan meghatározza a fórumrendszerét, és biztosítja mindazon lehetõségeket, amelyeket megkövetel tõlünk a jogállamiság gondolok a bírósághoz való fordulásra, amellyel kapcsolatban Szigethy képviselõ úr által elmondottakkal maximálisan egyetértek.
A külföldi jogi tanácsadókról szóltak. Ebben a szabályozásban ez részünkrõl elfogadható. Nagyon elõremutató, korszerû, és meggyõzõdésem, hogy Közép-Kelet-Európában egyedülálló szabályozásról van szó, amikor külföldi jogi tanácsadók itt dolgozhatnak Magyarországon magyar ügyvéddel együtt. Ez hosszú évekre elõre szabályoz. Meggyõzõdésem, hogy ehhez legfeljebb csak akkor kell hozzányúlni, amikor majd Magyarország az Európai Unió tagja lesz, és adott esetben talán más lesz itt is a helyzet. Mi egyébként üdvözöljük a külföldi kollégák itteni jelenlétét, mert komoly szaktudásukkal, tapasztalatukkal a magyar ügyvédeket is segítik.
Végezetül a kamaráról. Nagyon fontos rendelkezés, hogy a kamara teljes jogú önkormányzatot kap a törvényjavaslatban, nem gyámkodik felette az Igazságügyi Minisztérium és semmiféle kormányzati szerv, saját maga adja ki alapszabályát, szabályzatait. Fontos garanciák ezek, és a miniszter csak törvényességi felügyeletet gyakorol az Országos Ügyvédi Kamara, illetõleg kamarák, áttételesen az ügyvédek felett. Ez már nem jelenti azt, hogy kiadhat rájuk bármilyen jogszabályi rendelkezéseket, csak azokat, amelyeket egyébként a törvényjavaslat zárórendelkezése tartalmaz, gondolok itt például a bírósági eljárásban történõ költségtérítésrõl.
Tisztelt Országgyûlés! Mi úgy látjuk, hogy ez a törvényjavaslat jó, nagyon széles konszenzussal készült, rendkívül tartalmas bizottsági vitában született meg. Azt kívánjuk a jelenlegi és minden következõ Országgyûlésnek, hogy akár kivételes, akár plenáris eljárásban legalább ilyen jó akarattal, korrekt viszonyban és konszenzussal szülessen meg minden törvény.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)