DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Viszonylag könnyû dolgom van, hiszen a mai vitában a frakciók képviseletében felszólaló képviselõtársaim túlnyomó többségében támogatásukról biztosították a törvényjavaslatot, sõt jó néhány elismerõ szót is hallhattunk, amiket természetesen köszönök. A legkevésbé támogató hozzászólásból is az derült ki, hogy az illetõ frakció elfogadhatónak tartja a törvényjavaslatot.
A mai vitára és az elõkészítés folyamatára is jellemzõ volt egy elszólás. Bánk Attila képviselõtársam Szigethy Istvánt - nyilván véletlenül - nem képviselõtársának, hanem kollégának nevezte. A mai hozzászólók többsége valóban kolléga abban az értelemben, hogy ügyvédként tevékenykedik vagy tevékenykedett korábban. Az elõkészítés szakaszában nemcsak az ügyvédi kamara képviselõi vettek részt - mint ahogy errõl az expozéban beszéltem -, hanem ügyvéd képviselõtársaink is részt vettek úgy a bizottság, mint késõbb az alkotmányügyi bizottság vitájában. De szeretném megemlíteni, hogy az alkotmányügyi bizottság által elfogadott módosító indítványok jelentõs részét is olyan képviselõtársaink nyújtották be, akiknek sok közük van az ügyvédi tevékenységhez.
Engedjék meg, hogy csak néhány felvetésre reagáljak válaszomban, azokra, amelyekrõl úgy gondolom, valóban jogos felvetések. Úgy gondolom, hogy helyes volt az alkotmányügyi bizottság döntése, amikor pont azokat a módosító indítványokat támogatta, amelyeket támogatott, és talán helyes volt a kormány képviseletében a bizottsági ülésen részt vevõk részérõl, hogy azokat támogatták többségében, amiket a bizottság is támogatott.
A megszólalások és nem a törvényjavaslat sorrendjében válaszolnék. Bánk Attila képviselõ úr említette a külföldi jogi tanácsadók felelõsségének kérdését. Úgy véljük, két szabály megfelelõen rendezi ezt a dolgot. Az egyik: a külföldi jogi tanácsadók csak úgy végezhetik tevékenységüket, ha együttmûködési megállapodást kötnek egy magyar irodával és eszerint dolgoznak, a másik - ami az ön által felvetett szempontból lényeges -, hogy csak úgy vállalhatnak el valamilyen feladatot, ha a megbízást maga a magyar ügyvédi iroda vállalja el. Ezen keresztül feltétlenül érvényesül a felelõsség, ugyanakkor maga a külföldi tanácsadó is fegyelmi felelõsséggel tartozik az Országos Ügyvédi Kamarának.
Többen utaltak arra, hogy esetleg novella is elégséges lett volna, s talán válasz is volt rá. Úgy gondolom, az ügyvédi hivatás megbecsülésével is összefügg az, hogy nem a régi törvényerejû rendeletet toldozgattuk, hanem egy önálló, új kódex megalkotását javasoltuk a parlamentnek.
Balsai István képviselõ úr említette az érdemtelenség kérdését és az ezzel kapcsolatos eljárást. Úgy gondoltuk, a közszolgálatisággal - amely majd együtt jár a kamara megváltozott szerepével - arányos és annak megfelelõ az a szabály, amely az Országos Ügyvédi Kamarát kívánja felhatalmazni arra, hogy az eljárás részletes szabályait meghatározza, de úgy gondolom, majd a jogalkalmazás maga fogja kialakítani ennek tartalmi részeit is. Felhívom a figyelmet arra, hogy az igazságügyi reform során elfogadott új szabályok lehetõvé teszik a jogegységi eljárást. Lehet, hogy majd valamikor a Legfelsõbb Bíróság e kérdésben is dönteni fog.
Szintén Balsai képviselõ úr említette - de mások is megemlítették - az összeférhetetlenség kérdését, annak szûk voltát. Az elõkészítés során valóban felmerült és az ügyvédi kamara képviselõi szorgalmazták, hogy tágabban határozzuk meg az összeférhetetlenség kérdését. Felmerült, hogy a más hatóságnál korábban tevékenykedõ köztisztviselõ egy bizonyos ideig ne lehessen ügyvéd, vagy ne járhasson el azon a területen, ahol korábban dolgozott. Tartalmilag talán még egyet is lehetne érteni ezekkel a felvetésekkel. De szeretném felhívni a figyelmet, hogy Alkotmánybíróság maga mondta ki, hogy nem alkotmányos az ilyen jellegû korlátozás. Döntésében megállapította, hogy a pártatlan igazságszolgáltatáshoz való jog érvényesülésének alkotmányos indokával nem függ össze a volt hatósági érdemi ügyintézõ képviseleti jogának korlátozása annál a hatóságnál, ahol szolgálatot teljesített. Nincs tehát alkotmányos indok a kizárásra, mivel nem érinti a védendõ alkotmányos alapjogot. Hosszú vita után gondoltuk úgy, hogy a javasolt kompromisszumos megoldás - tehát hogy a nyomozó hatóság tagja ne járhasson el - éppen szükséges és megfelelõ korlátozás, ugyanakkor az alkotmányosságnak is megfelel.
Zwack Péter képviselõ úr vetette fel az 5. § (2) bekezdésének azt a szûkítését, hogy "ha törvény másként nem rendelkezik". Úgy gondolom, erre feltétlenül szükség volt, mert például a külföldi jogi tanácsadók vonatkozásában a GATT-egyezmény magyarországi alkalmazását lehetõvé tevõ egyéb törvényi rendelkezéseket így tudtuk alkalmazhatóvá tenni.
(12.10)
Rubovszky képviselõ úr többek között felvetette a legalább egyéves jogi képviseleti gyakorlatnak a törvénybe való iktatását mint feltételt. Valóban ez is olyan kérdés volt, amelyen nagyon hosszasan vitatkoztunk az elõkészítés során is és az alkotmányügyi bizottság tárgyalása során is. Nehéz itt megfelelõ, jó megoldást találni. Hiszen például ki mondhatja azt teljes bizonyossággal, hogy az a minisztériumi tisztviselõ, aki éveken keresztül egy adott jogi terület kodifikációját látta el nagyon magas szinten, az adott jogterületen nem tudna megfelelõen ügyvédként dolgozni. S egy ilyen szabály például õket is kizárná az ügyvédi tevékenységbõl.
Összegzésképpen nagyon köszönöm tisztelt képviselõtársaimnak mai értékes hozzászólásaikat. Még egyszer megköszönöm a dicsérõ szavakat, amelyek nyilván nemcsak nekem, hanem kollégáimnak és az elõkészítésben résztvevõknek is jólestek. Kérem, hogy a tisztelt parlament, a tisztelt Országgyûlés délután a szavazáskor fogadja majd el az alkotmányügyi bizottság által támogatott módosító indítványokat és magát a törvényjavaslatot.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps mindkét oldalon.)