DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Tulajdonképpen egy igen rövid törvényjavaslatról van szó. Három gondolat van benne: egyszer az, hogy a biztosítási díjakból befolyt összeg egy százalékát tûzvédelmi célokra kell felhasználni - felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy ezt szabályozza -, és a hatályba léptetés.
Ennél azért egy kicsit bõvebben szeretnék beszélni errõl a törvénytervezetrõl - de azért nem olyan nagyon bõven. Közel két éve folytatta le az Országgyûlés a tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl, valamint a tûzoltóságról szóló törvény általános és részletes vitáját. A vitát követõen a tisztelt Ház imponáló egyetértésben fogadta el a tûzvédelmi törvényt.
A törvény a hivatásos, önkormányzati tûzoltóságokat fenntartó önkormányzatok kötelezõ közszolgáltatási feladatává tette a tûzoltás mellett a mûszaki mentést is. A korábbi jogi szabályozás a tûzoltóság számára csupán a kárelhárításban, mûszaki mentésben való közremûködést írta elõ. Jelenleg a mûszaki mentés a tûzoltóságok számára alapfeladatként jelentkezik tehát. A tûzoltóságok és meglévõ eszközállományuk azonban akkor is és napjainkban is csak a közremûködõi feladat ellátására tette és teszi alkalmassá a testületet.
Gondoljunk a pörbölyi, a kutasi szerencsétlenségekre vagy a múlt év végén a szélvihar pusztítására Kunszentmártonban és környékén; vagy ha a napokban történt toronydaru-tragédia nem a fõvárosban, hanem valamelyik vidéki településen történik, akkor a közvetlen életveszélybe került polgárokat nem tudta volna kimenteni a tûzoltóság.
1997 szeptemberében a budafoki szeszgyárban sósavömlés történt. Speciális, vegyibaleset-elhárító felszerelések hiányában csak a szerencsén múlott, hogy a sósav nem ömlött a csatornába, és nem kellett több ezer ember kitelepítésérõl is gondoskodni.
(12.20)
A tisztelt Ház az új törvényi rendelkezéssel a mûszaki mentési feladatoknak való megfeleltetés érdekében úgy döntött, hogy a vagyonbiztosításból befolyó díjak 1 százalékából, valamint a tûzvédelmi bírságként befolyó pénzeszközökbõl alapot hoz létre, amely kizárólag a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tûzoltóságok mûszaki fejlesztésére használható fel. Ez a hozzájárulás sem a korábbi hazai joggyakorlattól - gondoljunk az 1936. évi X. törvénycikk 9. §-ára -, sem számos európai ország tûzvédelmi tárgyú szabályozásától nem idegen - Németország, Svájc, Ausztria vagy Szlovénia példáját tudnám megemlíteni.
Az Alkotmánybíróság 1997. szeptember 19-ei határozata a vagyonbiztosításból befolyó összegek 1 százalékára vonatkozó rendelkezéssel szemben nem tartalmi, hanem jogtechnikai kifogásokkal élt. Az elõttünk lévõ törvényjavaslat az Alkotmánybíróság határozatának megfelelõen rendelkezik a biztosítók befizetési kötelezettségérõl, pontosítja a vagyonbiztosítások azon körét, amelyekbõl befolyó bevételek a hozzájárulás alapját képezik, továbbá pontosítja a belügyminiszter rendeletalkotási felhatalmazásának tartalmát.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány megkezdett hároméves gépjármûfecskendõ-fejlesztési programja csak a tûzoltóság alapjármûveinek korszerûsítését lehetõvé. A tûzoltás és a mûszaki mentés során egyaránt alkalmazott magasból mentõk, mûszaki mentõszerek, daruk, vegyibaleset-elhárítók, feszítõ-vágó berendezések száma jelenleg kevés. Minõségük, korszerûtlenségük nem teszi alkalmassá a tûzoltóságot, hogy optimális idõn belül gyorsan, szakszerûen és kellõ hatékonysággal beavatkozhasson. A szükséges korszerû különleges tûzoltó gépjármûvek és életmentõ eszközök hiánya akadályozza több veszélybe került embertársunk életének mentését, testi épségének megóvását, a vagyonban és környezetünkben bekövetkezõ károk mérséklését.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk feltételei között a közlekedési, természeti és ipari katasztrófák elleni védelem feltételrendszerének kialakítása is szerepel. A tûzoltóság a bekövetkezett káresetek helyének, jellegének és gyakoriságának elemzését követõen elkészítette a mûszaki mentés feltételrendszerének fejlesztésére vonatkozó koncepcióját. Ennek értelmében hároméves ütemezéssel kilenc mûszaki mentõbázis létrehozása szükséges. E bázisok létrejötte megteremti a tûzvédelmi törvényben elõírt mûszaki mentési feladatok alapvetõ tárgyi feltételeit, egyúttal hozzájárul a katasztrófaveszély elhárításának mint állami feladatnak a megoldásához is.
A tûzoltóság tevékenysége nemcsak a tüzek megelõzésére, a tûzkárok mérséklésére, hanem évente mintegy nyolcezer esetben a legkülönfélébb balesetek felszámolására, az emberi élet és a vagyontárgyak megmentésére is irányul. Ezért a szabaddemokraták támogatják, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatban megjelölt, vagyonbiztosításokból befolyó biztosítási díjak képezzék a hozzájárulás alapját. E tûz- és káresetek azok, amelyeknél a tûzoltóság korszerû eszközökkel történõ gyors beavatkozása a biztosítók által kifizetett kártérítési összegeket csökkenti, így a biztosítóknak is elemi érdeke.
Emlékeztetem képviselõtársaimat, hogy 1996 áprilisában már döntöttünk a biztosítók befizetéseibõl származó biztosítás kérdésében. Az akkori törvényhozói akarat kinyilvánítása után a kormány elõttünk fekvõ javaslata annak csupán jogtechnikai korrekciója. Nem halogatható a tûzoltóság mûszaki-fejlesztési pénzügyi alapjának megteremtése amiatt sem, mivel a végrehajtási rendelet hiányában a tûzvédelmi bírságból befolyt pénzösszegek felhasználásának jogszabályi alapjai sem rendezhetõk. Ezért a törvénymódosítás hatálybalépésének idõpontját javaslom úgy megállapítani, hogy már az 1998. évben befizetett biztosítási díjakra is terjedjen ki a biztosítók hozzájárulási kötelezettsége. Ennek hiányában további évekre elhúzódhat a tûzoltók, különleges gépjármûvek és mûszaki mentési technika készenlétbe állítása, és ez ki tudja, hány embertársunk életébe kerülhet, okozhat helyrehozhatatlan környezeti, valamint tetemes vagyoni károkat.
Az elõbb felsorakoztatott érvek alapján ajánlom figyelmükbe a törvénytervezetet az elõbb említett módosítással a magam és a Szabad Demokraták Szövetsége nevében.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)