DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Itt megint egy rendkívül fontos törvényt tárgyal a tisztelt Ház, de egy olyan törvényt, ami a kormányzati törvényalkotás szokott hibáinak sorát mutatja, hiszen 1996-ban terjesztette elõ a kormány a tûzoltóságról szóló törvényt anélkül, hogy az 1987. évi XI. törvény rendelkezéseinek, tehát a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseinek eleget tett volna, hiszen nem terjesztett be hatásvizsgálatot. Ennek következtében a törvény olyan silányra sikeredett, hogy egyes rendelkezéseit az Alkotmánybíróságnak meg kellett semmisítenie.
Hadd legyen szabad rögtön kijelentenem, hogy itt egy olyan súlyos törvényalkotási hiba történt, amely a magyar államnak rendkívül jelentõs veszteséget okoz, hiszen az egyik képviselõtársamtól szereztem tudomást arról, hogy 1 százaléka a biztosítók befizetésének egymilliárd forinton felüli összeget hozott volna az államnak, márpedig a nyugati jogállamokban 5-6 százalékot is szoktak fizetni a biztosítók az államnak. Tehát mindenképpen hatalmas bevételi forrása lehetett volna ez a központi költségvetésnek, amelyet azután a tûzoltósághoz át lehetett volna irányítani.
Itt lényegében ott történt a törvényalkotási hiba - és ennek összes következménye megint a tûzoltókra hárult, hiszen a tûzoltók nem véletlenül demonstráltak több alkalommal itt a Ház elõtt, hiszen se megfelelõ eszközeik nincsenek a tûzoltáshoz, se megfelelõen ellátva nincsenek, se a javadalmazásuk nem megfelelõ. Tehát azt kell megállapítanom, hogy tulajdonképpen nyomorúságos helyzetben igyekszik a tûzoltóság az erejét meghaladó feladatoknak megfelelni, de ehhez nem kap az államtól kellõ segítséget.
A kormányzatnak a Kisgazdapárt megállapítása szerint egyszerûen nincs kellõ koncepciója a tûzoltóság fejlesztésére. Ha ironizálni akarnék, akkor azt mondhatnám, hogy a kormány a tûzoltóságnál tûzoltó munkával kívánja a feladatait ellátni, márpedig nem a kormánynak kellene tûzoltó munkát végeznie, hanem a tûzoltóságnak, és ehhez megfelelõ anyagi eszközöket kellene rendelkezésre bocsátani.
A döbbenet az, hogy tulajdonképpen a két év kevés volt ahhoz, hogy a kormány a mostani elõterjesztéséhez megfelelõ fejlesztési koncepciót mellékeljen, tudniillik ez nem volt a 1996. évi törvénynél sem.
(12.30)
Így nem tudjuk, hogy milyen eszközök hiányoznak, elsõsorban ezek beszerzése mekkora pénzeszközöket igényelne, tehát tulajdonképpen sötétben tapogatózunk, amikor ezt a törvényt tárgyaljuk.
Azt hiszem, nem mondok újat, ha felhívom a figyelmet arra, hogy baleseteknél rendszeresen kiderül: nincsenek alapvetõ gépek, nincsenek daruk a mentéshez. Az is közismert, hogy a tûzoltó jármûvek sokszor kétségbeejtõ állapotban vannak. Úgy gondolom, ezek mind olyan kérdések, amelyek megoldásával nem lehet tovább várni.
A Független Kisgazdapárt szerint mielõbb meg kell alkotni a fejlesztési koncepciót, a forrásokat a központi költségvetésbõl kell biztosítani. Rossz megoldás - különösen, ha nincs koncepció - , ha a biztosítottak megsarcolása útján akarják ezeket az összegeket elõteremteni.
Itt rögtön hadd utaljak az alkotmánybírósági döntésre. Kérem, az alkotmánybírósági döntés alapja a Magyar Köztársaság alkotmányának 70/I. §-a, amely a következõket mondja ki: "A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelõen a közterhekhez hozzájárulni." Az Alkotmánybíróság - az én megítélésem szerint rendkívül bölcsen - az alkotmány ezt a rendelkezését akként értelmezte, hogy az állampolgárok alapvetõ jogai közti közteherviselési kötelezettség szabályozása értelemszerûen vonatkozik az egyéb jogalanyokra, így például a külföldiekre és a jogi személyekre is. Ebbõl fakadóan tehát az alkotmányos alap rendelkezésre áll ahhoz, hogy megfelelõ pénzösszegeket fizessenek a külföldi biztosítók a magyar államkasszába, és ebbõl a központi költségvetés megfelelõ összegeket biztosítson a tûzoltóságnak. Csak, ugye, az egész rendszer nem bírja el a kormányzat dilettantizmusát, amit már számos esetben kifogásoltam.
Mirõl van itt szó? Kérem, arról, hogy a törvényt úgy hozták meg: az 1 százalékot úgy kell fizetni, hogy nincs meghatározva, hogy a vagyonbiztosítás címén mely jogcímeken befolyt összegek közül kerülhet a tûzoltósággal kapcsolatos felszerelési és egyéb eszközök beszerzésére az 1 százalék.
Az elõterjesztõ azt kifogásolta a 44/1997. (IX.19.) AB számú határozatban, amelyre már történt utalás, hogy a tûzoltóságok tûzoltási és mûszaki mentéséhez szükséges technikai eszközeinek, felszereléseinek beszerzésére, fejlesztésére lenne csak felhasználható a vagyonbiztosítás címén a biztosítóhoz befolyt összeg. De miután a biztosítóknál nem jelentkezik külön a biztosítási befizetéseknél, hogy ezek milyen célú befizetések, tehát általában olyan szabályozások alapján történik a befizetés, hogy a vagyonbiztosítás összevont kategóriája következtében egyszerre jelenik meg a jégkárbiztosítás, a Casco-biztosítás, a növénybiztosítás, a szállítmánybiztosítás, a felelõsségbiztosítás és így tovább - joggal felmerül, hogy kérem, aki felelõsségbiztosítást köt, miért õ viselje a tûzkárral kapcsolatos olyan eszközök beszerzését, díját, amelyekre a tûzoltóságnak szüksége van ahhoz, hogy továbbfejlessze a saját eszköztárát. Tehát itt egyértelmû, hogy önkényes és diszkriminatív volt ez a törvényes rendelkezés.
Azt hiszem, éppen arra nem adott választ a korábbi törvény, hogy miért éppen a felsorolt biztosítási módozatokban érintett biztosítottak viseljék a tûzoltóságok törvényben elõírt támogatásának fedezeti alapját. Tudniillik ami mindenképpen szembeötlõen alkotmányellenes rendelkezés volt a korábbi törvényben, és ami egyszerûen érthetetlen számomra, az az, hogy a kormányzat jogalkotó részlegének ez nem tûnt fel. Azokkal az állampolgárokkal, akiknek van valamilyen biztosításuk, például adott esetben egy növénybiztosítás, azokkal megfizettetik a tûzkárbiztosítás 1 százalékát, de akinek nincs biztosítása, azoknak nem kell tenniük semmit sem a tûz elhárítása érdekében. Ez nyilvánvalóan egy dilettáns megoldás.
Hangsúlyozom, nagyon szeretném, ha mindenki megértené: a Független Kisgazdapárt azt mondja, hogy minél szélesebb körû biztosításokra van szükség, minél több biztosításra van szükség, és szükség van arra, hogy a biztosítók tisztességes pénzösszegeket fizessenek be az állami kasszába, és ebbõl oldódjék meg a tûzoltóság összes problémája. De kérem, ehhez nyilvánvalóan nem lehet olyan törvényt alkotni, hogy az egyik fizessen, a másik ne fizessen. Tehát itt egyértelmû, hogy abból az alkotmányos alapjogból kell kiindulni, hogy nemcsak a természetes személyeknek, hanem a külföldieknek és a jogi személyeknek is hozzá kell járulniuk az állampolgárok alapvetõ jogai és kötelezettségei között szereplõ közteherviselési kötelezettségekhez.
Mint az elõbb említettem, óriási összegrõl van szó, még akkor is, ha nem tudjuk, hogy konkrétan a tûzoltóságnak milyen összegekre lenne szüksége. Nem lehet tudni, hogy hány év bevételre lenne szükség ahhoz, hogy a tûzoltóság rendelkezzen ezekkel az eszközökkel. De miután jeleztem, hogy milliárd forintot meghaladó éves bevételt jelent az 1 százalék is, ha egy jó törvényalkotással itt akár 5 vagy 6 százalékot fizetnének a biztosítók, az nem azt jelenti, hogy az államnak meg kellene engednie, hogy a biztosító áthárítsa a saját költségét a biztosítottakra. Tudniillik annál a konstrukciónál, amit dilettáns módon a kormány korábban csinált, az volt a legnagyobb baj, hogy a biztosító 1 százalékos átutalási kötelezettségét minden további nélkül át tudta hárítani a biztosítottakra. A Független Kisgazdapárt pedig egy olyan megoldást javasol, hogy ne tudja a biztosító áthárítani a biztosítottakra, tehát hogy ne a kisember fizesse ennek a költségeit, ugyanakkor a tûzoltóság megfelelõ összeggel rendelkezhessen ahhoz, hogy a saját gondjait megoldhassa.
(12.40)
Hadd utaljak arra, hogy nemcsak a bankoknak kellene pénzeszközöket juttatni ahhoz, hogy csodálatos palotákat építsenek maguknak, hanem lehetne adott esetben a tûzoltóknak is, hogy ne olyan nyomorúságos eszközökkel kelljen egy veszélyhelyzetet elhárítaniuk, ami az életveszélyt fokozza és az eredményességet csökkenti.
Több alkalommal fölhívtam a közvélemény figyelmét, most is felhívom rá: a közelmúltban jelent meg a médiákban, hogy a Mol Rt.- nek a magyar kormány elengedett 13 milliárdot. Nem kívánok nem összehasonlítható adatokat párhuzamba állítani, de emlékezzenek vissza, hogy Kuncze Gábor belügyminiszter úr a hivatala legutolsó idõszakában, az elmúlt napokban 12,4 milliárd forintot igényelt összesen a közbiztonság rendbetételére. Szeretném jelezni, hogy sajnos itt is mostohagyermekként bántak a tûzoltósággal, mert a tûzoltóságra egyetlenegy fillért sem mondtak külön, hogy nekik is jutna ebbõl.
Szeretném rögtön jelezni, hogy az SZDSZ a kormányzati struktúrába való beépülésekor nyomban kimutatta a foga fehérjét, hogy a tûzoltóság a számára mostohagyermek. Azért állítom ezt, mert hiszen Wekler Ferenc volt korábban kijelölve az államtitkári feladatokra, neki jutott volna a tûzoltóság. (Derültség.) És azon vesztek össze Kuncze Gáborral, hogy ki ne felügyelje a tûzoltóságot, mind a kettõ el akarta magától hárítani, hogy neki nem kell a tûzoltóság, így került - ne vegye rossz néven, államtitkár úr - Világosi Gábor a jelenlegi államtitkári pozícióba. (Derültség.)
Ezt bizony meg kell említenem, mert sajnos a tûzoltóság egész helyzete mutatja ezt a packázást, az ide-oda lökdösõdést és azt a tényt, hogy a tûzoltóság helyzete a mai napig nincs rendezve. Megbocsássanak, nekem tényleg csak a tényekhez kell ragaszkodnom (Bauer Tamás: Látszik!), hiszen nekem egyformán kedves a rendõrség és a tûzoltóság, mert mind a kettõ speciális feladatokat lát el. De önmagában az a tény, hogy most Horn elvtárs adott Pál elvtársnak 13 milliárdot, hogy jobban éljenek a Mol Rt.-ben, amely egyébként Európa egyik leggazdagabb vállalata... - akkor úgy gondolom, hogy ezt a 13 milliárdot például oda lehetett volna adni a szóban forgó problémák megoldására.
De hadd tegyek még egy javaslatot, ha ezt nem fogadják el. Számos alkalommal elmondtam, hogy egyedül a forint csúszó leértékelése kapcsán 2300 milliárd forint árfolyamvesztesége halmozódott föl Magyarországnak. Ha az inflációt csak 5 százalékponttal csökkentenék - de az ilyen dilettáns megoldással, mint amit most terjesztett be a kormány, megint növelni fogják az inflációt -, ebben az évben 200-225 milliárd forint megtakarítást jelentene, amelyet kitûnõen fel lehetne használni a tûzoltóság azonnali rendbetételére. De hadd legyen szabad arra rámutatnom, hogy ha a kormány a Független Kisgazdapárt korábbi elõterjesztéseire is odafigyelt volna, akkor bizony mindenképpen meg kellett volna fogadnia azt a kisgazda álláspontot, hogy a 835 milliárd forint belsõ államadósság után fizetett kamatot mindenképpen radikálisan csökkenteni kellene azért, hogy az állam stratégiai feladatai ellátásához - tehát olyan feladatok ellátásához, mint a tûzoltóság anyagi rendbetétele - az ilyen összegeket fel lehetne használni.
Remélem, hogy a hátam mögött nem történik megint olyan elnökváltás, mint a múltkor, mert hátra szemeim nincsenek. (Dr. Toller László: Ezen meg vagyunk döbbenve. - Derültség.) Ezért már elõre jelzem, hogy mindjárt fogom az összefüggéseket a két tétel között felemlíteni, de bizony a 2800 milliárd forintból, amit megtakaríthattunk volna, fel lehetett volna építeni 1000 kilométer autósztrádát, fel lehetett volna építeni hidakat. (Közbeszólások: Tárgyra! Térjen a tárgyra! Hogy jön ez ide?) Ezt azért említem, mert ezek a tûzoltóság munkájával úgy vannak összefüggésben, hogy a tûzoltók hamarabb és biztonságosabban elérhették volna a rendeltetési helyet, és még maradhatott volna kellõ összeg a tûzoltóság rendbetételére is.
Nos, én úgy gondolom, a baj az, hogy a tûzoltóságot a kormány éppúgy mostohagyermeknek tekintette eddig is, és úgy tûnik számomra, a mostani elõterjesztés folytán a következõkben is így akarja tekinteni, mint a tûz elleni védekezésrõl és a mûszaki mentésrõl szóló egyéb feladatait is. A Független Kisgazdapárt nevében kijelenthetem, mi nem fogjuk tûrni azt, hogy a tûzoltóság ilyen helyzetbe kerüljön a harmadik évezred küszöbén. Számunkra ez nem Európa, számunkra ott kezdõdik az európai életmód, ha ahhoz megfelelõ biztonság is tartozik. Ez pedig egy magas technikával felszerelt, jól dotált tûzoltóság nélkül nem képzelhetõ el. Ezt szeretné a Független Kisgazdapárt elérni, ennek a módosítása lenne szükséges, nem pedig mondvacsinált jogi kérdések olyan megvitatására, amely a kormányzati munka gyenge jogi hátterébõl fakad.
Köszönöm a megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)