AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nemcsak az ön által említett törvényjavaslat, hanem az ennek alapján a Ház által megszavazott törvény sem tartalmazott eltérõ rendelkezést. Az áfatörvény jelenleg is hatályos 48. §-ának megfelelõen jár el az adóhatóság, tehát önnek igazából a hatályos törvénnyel kapcsolatban van problémája.
Szeretném megvilágítani a továbbiakban, hogy miért tartottuk mi jónak ezt a törvényt, és miért nem indítványoztuk eme törvényhelynek a megváltoztatását.
Talán a képviselõ úr is emlékszik arra, hogy korábbiakban ettõl eltérõ szabályozás érvényesült, és az úgynevezett alanyi adómentesség értékhatára alatt - ami akkoriban ötszázezer forint volt - lehetõség volt az áfa visszaigénylésére ilyen szigorú szabályok nélkül. Szeretném a képviselõ úr figyelmét felhívni arra a tényre, ami talán nem eléggé közismert, hogy a tapasztalatok azt mutatták ebben az idõszakban, hogy a befizetett adónak mindössze az 1 százaléka származott az ötszázezer forint alatti körbõl, miközben az összes adó-visszaigénylésnek a 10 százalékát ez a kör kérte. Tehát tulajdonképpen az valósult meg, amit azt gondolom sokan mindennap tapasztalhattak, hogy az emberek széles körben különbözõ vállalkozásokat hoztak létre, ezek a vállalkozások igazából nem nagyon mûködtek, a fõ funkciójuk az volt, hogy a háztartási szükségletekhez beszerzett különbözõ javak után az áfát visszaigényelték. Azt gondolom, eléggé világos, hogy itt nem valóságos vállalkozásokról, itt a jogszabályokkal való visszaélésekrõl van szó, s alapvetõen ez indokolta a szabályok megváltoztatását.
Az új szabályozás, ami tehát a jelenlegi törvényekben is érvényes, a kétmillió forintból indul ki, idõközben erre a szintre emelkedett az úgynevezett alanyi adómentesség értékhatára. Ez alatt választhat úgy az adózó, hogy kimarad az egész áfakörbõl, ebbõl következõleg nem igényelhet vissza áfát, de nem is kell áfát fizetnie, amennyiben értékesítést teljesít. Valószínûleg ebben a nagyságrendben mûködõ vállalkozóknak ez a legjobb megoldás.
Amennyiben mégis azt választják, hogy õk a normál áfarendszerben szeretnének mûködni, szeretném felhívni a képviselõ úr figyelmét, hogy normál mûködés mellett nem igazán jelentkezhet ez a probléma, amirõl ön beszél. Tudniillik általában vélelmezhetõ, hogy aki vállalkozik, az nyereségre szeretne szert tenni. Ebben az esetben az értékesítés árbevétele nyilván kisebb, mint a költségei, tehát a kifele felszámított áfánál kisebb, amit levonhat, tehát ez a probléma nem jelentkezik. Igazából egy-egy nagy beszerzésnél, mondjuk tárgyieszköz-beszerzésnél merül fel, erre az esetre viszont a 48. § (4) bekezdés b) pontja egy külön szabályt állapít meg. Ilyenkor nem a kétmilliós határ játszik, hanem mód van a visszaigénylésre, amennyiben legalább 100 ezer forintról van szó.
Tehát azt kell mondanom, hogy a normálisan mûködõ vállalkozások esetében ez a probléma igazán nem jelentkezik. Valószínûleg szélsõ esetben mégis csak elõfordul. Ha szélsõ esetben elõfordul, azt kell mondanom, hogy valószínûleg bölcsebben járt volna el a vállalkozó, ha az alanyi adómentességet választotta volna.
Arra is szeretnék utalni, hogy a 41/1997. alkotmánybírósági határozat ezt a megoldást rendben lévõnek találta. Azt kell mondanom, hogy alkotmányos ez a megkülönböztetés. Hasonlóképpen arra is felhívom, a figyelmet, hogy az Európai Unió érvényes direktívája is megengedi azt az eljárást, amit jelenleg alkalmazunk.
Mindezek alapján kérem, hogy válaszomat fogadja el. Alapvetõen azt tanácsolnám, hogy aki ilyen helyzetbe kerül, az inkább az alanyi adómentességet válassza.
Köszönöm szépen. (Taps.)
(15.50)