GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Idõzavar van több tekintetben is. Az én emlékezetem szerint januárban volt két olyan egyeztetés, amelyen nem vettem részt. Januárt, sõt januárból is csak két hetet egy teljes évnek, vagy fél évnek, hónapoknak tekinteni, az legalábbis az idõérzék hiányára vall.
Egyebekben én a megelõzõ években, kezdettõl fogva részt vettem a kisebbségi választójoggal kapcsolatos egyeztetésekben. Így talán el kell mondanom képviselõtársaimnak, meg azoknak, akik figyelik ezt az adást, hogy itt gyakorlatilag 1994 óta azt mondtuk valamennyien, akik a karéjban ülünk, minden párt, hogy az alkotmány keretei között fogjuk a kisebbségi választójog ügyét rendezni. Hogy ez nem következett be, ennek az okait lehet magyarázni sokféleképpen, de tény, hogy a kormányzó pártok addig is, amíg ki nem derült végképp, hogy nem lesz új alkotmány, moratóriumot vállaltak arra, hogy nem nyúlnak az alkotmányhoz. Tehát meg volt kötve a kezünk a tekintetben, hogy meghozhattuk volna ezt a törvényt. Ezt a szemünkre hányni, a tárgyismeret hiánya vagy rosszindulat legfeljebb.
És néhány ténybeli dologról: Magyarországon ez idõ szerint még nem tudtuk megoldani a kisebbségek regisztrációjának kérdését, amely pedig választ adna mindarra, amit Trombitás képviselõ úr vagy Bauer Tamás képviselõ úr elmondott, hogy ugyanis kisebbségiek szavazzanak kisebbségiekre. Miután ez nem megy, próbálkoztunk olyan megoldással, amely pótolja ezt. Erre majd a késõbbiekben kitérek, csak azért mondom, mert mindazok a szándékok, amelyek arra irányultak, hogy a jelenlegi választójogi törvény és az alkotmány keretein belül próbálják képviselethez juttatni a kisebbségeket, csak akként történhetnek, hogy valamit sértünk. Vagy a választások általánosságát, vagy az egyenlõségét sértené, de errõl az általános vitában annyi szó esett, hogy azt gondolom, szükségtelen további mondatokat pazarolni rá.
Tehát a pozitív diszkrimináció önmagában azt jelenti - teljesen mindegy, hogy ennek mi a természete -, hogy az egyenlõséget valamilyen módon sértjük. Annak idején nagy lelkesedéssel fogadták képviselõtársaim Bihari képviselõtársunk, professzor úr hosszú elõadását, amely másokkal kiegészülve nemzetközi példák sokaságát sorakoztatta fel. Nem szeretnék ezekrõl beszélni, feltételezzük egymásról, hogy mindannyian ismerjük ezeket. Tekintettel azonban arra, hogy a tényleges helyzet, a Magyarországon élõ kisebbségek helyzete egymástól is jelentõsen különbözik, no meg különbözik azoknak az országoknak a kisebbségeitõl is, amelyekrõl itt szó van, földrajzi elhelyezkedésüket illetõen, asszimilációjuk elõrehaladtát illetõen és sok minden másban, ezért olyan sajátos megoldásokban kellett és kell gondolkodnunk, amelyek nem tudják receptként figyelembe venni az eddig külföldön alkalmazott joggyakorlatot. Elemeit használhatják annak, egy az egyben egyik sem alkalmazható a mi viszonyaink között, feltéve, hogy valóban meg akarjuk csinálni. És végül is ez a sarkalatos pontja az egésznek.
Az országgyûlési képviselõk létszámára vonatkozóan a következõt szeretném elmondani. Én a magam részérõl messze pártolnám, hogy csökkenjen az országgyûlési képviselõk létszáma. De ez a szándék nem azzal fogalmazódott meg gyakorlatilag minden pártban, hogy bármi módon kiegészülne az Országgyûlés azoknak helyet biztosítandó, hanem azzal, hogy a pártok révén a parlamentbe juttatott képviselõk számát csökkentjük - ez volt. És akkor hirtelen, amikor a kisebbségi képviselõk maximum 13 fõs létszámáról lenne szó, bõvítésképpen szemben a 386-tal, amelyet viszont nem tudott csökkenteni a parlament, akkor tudunk ennyire ragaszkodni ezekhez a keretekhez? Nem szûkkeblûség ez, kedves képviselõtársaim?! Nem értem! Tényleg nem értem! És emellett azt hangsúlyozzák, hogy meg akarják oldani a problémát?!
Ugyanez vonatkozik a kétszavazatos rendszerre. Tetszik, nem tetszik, abban a pillanatban, ha a kétszavazatos rendszerben gondolkodunk, a magyarországi kisebbségek elhelyezkedését tekintve nagyon kevés esélyt biztosítunk arra, hogy képviselõket juttathassanak a parlamentbe. Lehet erre azt mondani, hogy az õ bajuk, hogy nem tudták meggyõzni az övéiket, hogy képviselõket válasszanak ide. Én ezt enyhén szólva is cinikus felfogásnak tartanám.
De van ezen kívül egy másik ok. Ez pedig az, hogy közeledvén a választások idõpontja, és komolyan véve azt, hogy meg akarjuk oldani a képviselet ügyét, politikailag egyenesen kívánatosnak tartanám azt, hogy a kisebbségi képviselõk megválasztásának struktúrája elkülönüljön az országgyûlési képviselõk pártszínekben induló képviselõinek megválasztásától, egyszerûen azért, mert ha történetesen az az általam nem kívánt fordulat következnék be, hogy az Alkotmánybíróság kifogást találna ebben, akkor csak azt a rendszert kérdõjelezhetné meg, amely a kisebbségi képviselõk megválasztására vonatkozik, azt azonban nem, amelynek révén a pártszínekben induló képviselõket választják meg.
(18.40)
A két rendszer elválasztása mindenesetre feltételezi azt, hogy általában a pártpolitikai színekben induló képviselõk megválasztása nem volna utóbb megkérdõjelezhetõ. Ezt, kérem, fontolják meg, fontos politikai szempont.
A kétszavazatos rendszer azzal a kedvezménnyel, amely Bauer Tamásék módosító indítványában megfogalmazódik, azzal a látszólagos nagylelkû gesztussal, hogy az ötszázalékos küszöb rájuk nem vonatkoznék - aki ismeri a magyarországi kisebbségek szociológiai helyzetét, az tudja -, azt eredményezné, hogy a nagy kisebbségek közül jó, ha egy-egy képviselõ bejutna. Ilyen fokon minimalizálni a bejutó kisebbségi képviselõk számát nem egyszerûen szûkkeblûség, ez megint csak az, hogy valamit akarunk csinálni, de ha lehet, akkor ne legyen belõle semmi, vagy alig valami. Ez ide vezet. Matematikailag levezethetõ; ezzel sem szeretném untatni képviselõtársaimat, de higgyék el, van elég ismeretanyag a mögött, amit mondok.
Kisebbségi önkormányzatok és szervezetek. Ez egy problematikus dolog, Bauer Tamás elmondta. Valóban, a bizottságunkban errõl folyt vita, és sok egyéb ok mellett a legfontosabb az, hogy az akkori törvényalkotó és gyakorlatilag a parlament '93-as szereplõi mindannyian egyetértettek a kisebbségi törvénnyel, szándékuk szerint a kisebbségi önkormányzatok gyakorlatilag egy ilyen ernyõszervezetei lettek volna a kisebbségeknek. Hogy ez nem következett be, ez nem azt jelenti, hogy nem válhatnak azzá. Csakhogy ezzel a javaslattal, amelyet Bauer Tamásék letettek - megengedem, szándékuk ellenére -, semmi mást nem idéznének elõ, mint a tudván tudott riválisok közötti szakadékok elmélyítését. Ez a politika, ha szándékai ellenére így alakul, nem adhat felmentést, ugyanis teljességgel mindegy, hogy volt-e szándék mögötte vagy sem, ha az eredmény az, hogy azonos kisebbséghez tartozó szervezeteket, önkormányzatokat összeugrasztunk. Gyakorlatilag ennek ez az eredménye, és nem érdemes ellene tiltakozni, mert ez nagyon könnyen levezethetõ, mi magunk járulnánk ezzel hozzá.
Még két dologról. Önmagában figyelemre méltó szellemi teljesítménynek tartom azt a módosító sorozatot, amelyet Bauer Tamás és Mészáros István László benyújtottak. Ha ez a javaslat akár az õszön fogalmazódik meg, akkor hosszas egyeztetés után, igen komoly mûhelymunkával talán el tudtunk volna jutni egy olyan eredményre, amin már túl is lennénk esetleg. De most, a vitának ebben a szakaszában egy ilyen módosító csomagról egy teljesen új koncepciót megfogalmazni, letenni, a szerzõk jó szándéka ellenére nem vezethet máshova, minthogy kisiklatja a kisebbségi képviselõk ügyét. Remélem, nem ez volt képviselõtársaink szándéka, feltételezem, sõt, biztos vagyok benne, hogy nem ez volt, de praktikusan erre az eredményre vezet.
Végezetül szeretnék beszámolni arról, hogy bár a hét végén kiküldött csomagban nem volt benne, de múlt csütörtökön a szerdai ülés után két módosító javaslatot nyújtott be az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság. Ezek egyike vonatkozik a most tárgyalt választójogi törvényre, amelyben a háromszavazatos rendszer mellett - és éppen annak megléte miatt - tízezerre emelnénk fel a küszöböt.
Egyszersmind tájékoztatnám képviselõtársaimat arról is, hogy ma délután módosító indítványt fogalmaztunk néhány képviselõtársammal. Ennek lényege az, hogy a korábban négy párt által támogatott törvénytervezetben foglaltaknak megfelelõen a kisebbségi listát az állampolgárok - mindazok, akik szívükön viselik a kisebbségi képviselet sorsát - kérhetik, és erre a szavazóhelyiségben hirdetmény hívja fel a figyelmüket. Ezzel a szûrõvel mégiscsak lehetõvé válik az, hogy ne általános szimpátiaszavazat legyen, hanem lehetõvé válik az, hogy azok az állampolgárok szavazzanak a kisebbségi listákra, akiknek ez fontos, akiknek kötõdésük van a kisebbségekhez, az adott kisebbséghez.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)