DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Egy félreértést hadd tisztázzak: a kisebbségi törvény sem mondja ki azt, hogy mind a tizenhárom kisebbségnek képviselete kell hogy legyen a parlamentben. Azt mondja a kisebbségi törvény, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét más törvény rendezi. Azt nem mondja ki, hogy itt feltétlenül mind a tizenhárom kisebbségnek egy-egy képviselõvel kell rendelkeznie. Ezt azért is mondom ki, mert nem szeretném, ha megerõsödne egy olyan tévképzet, mint ami az úgynevezett alkotmányos mulasztással kapcsolatosan is elterjedt, amirõl kifejtettük, hogy véleményünk szerint nem áll fönn alkotmányos mulasztás.
Amiért én szót kértem, elnök úr, az az, hogy Gellért Kis Gábor a kettõvel ezelõtti fölszólalásában fölrótta azt, hogy Bauer Tamással mintha az utolsó pillanatban terjesztettük volna be a kétszavazatos rendszerre vonatkozó módosítóindítvány-csomagunkat. Én csak a történeti hûség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy egészen õszig a kétszavazatos rendszer volt az, amiben a pártok gondolkodtak, sõt 1993-94 telén is a kétszavazatos rendszerre épülõ választási koncepció szerepelt a parlament napirendjén. S az a koncepció csak azért bukott meg, mert a küszöbszámokban nem jött létre egyetértés.
Tehát nem a kétszavazatos koncepció jelenti az újdonságot, hanem a háromszavazatos koncepció! És éppen ennek az õszi ötletnek köszönhetõ az, hogy ez a kérdés zátonyra látszik futni.
És elnézést, még egy megjegyzés Tóth képviselõ úrnak, aki ismételten félreértette azt, amirõl mi beszélünk. Mi azt mondjuk, ha már egyszer elfogadjuk azt, hogy van olyan, hogy külön kisebbségi képviselet, akkor elemi követelmény, hogy a kisebbségek válasszák meg képviselõjüket, ne a magyarok, mert különben a felhatalmazást nem a kisebbségektõl nyerik a képviselõk. Ez az, amiért a kétszavazatos rendszer szerencsésebb, mert az valódi identitásválasztásra kényszeríti a szavazókat... - készteti a szavazókat.
Köszönöm a figyelmet.