DR. KALTENBACH JENÕ, a kisebbségi jogok országgyûlési biztosa: Tisztelt Országgyûlés! Nyolc éve megoldatlan Magyarországon a kisebbségek parlamenti képviselete. Ezalatt a nyolc év alatt minden elképzelhetõ racionális és kevésbé racionális érv elhangzott. Nem hiszem, hogy nekem most az volna a lehetõségem, hogy a racionális érveket illetõen valami újat hozzátegyek ehhez a vitához. Minden elhangzott már pro és kontra, nincs egyetlenegy olyan érv, amit a támogatók hangoztattak, és meg ne cáfoltak volna mások, és nincs egyetlen ellenérv, amire ne lett volna egy támogató. Ezért azt hiszem, hogy a racionális érvelésen túlvagyunk.
Mindenféle összehasonlítások is elhangzottak. Ma esti felszólalásomnak ezért nem annyira racionális, inkább bevallottan szimbolikus, vagy ha úgy tetszik, érzelmi oka van.
Gondoljanak arra, hogy itt nem egyszerûen a kisebbségek parlamenti képviseletérõl van szó, hanem - remélem, nem túlzás, amit mondok, de ebben a helyzetben akár túlzásokra is ragadtathatja magát az ember - a magyar demokrácia szavahihetõségérõl, az Országgyûlés tekintélyérõl, az alkotmányba vetett hitrõl. Ha úgy tetszik, a jogba, az alkotmányos jogállami rendbe vetett hit forog kockán.
Nyolc éve toljuk magunk elõtt ezt a problémát. Nem hiszem, hogy volt még olyan megoldatlan kérdés, amit ennyi jóindulat - vagy ennyi látszólagos jóindulat - ellenére nem sikerült rendezni. Az idõ már elfolyt, nincs több idõnk, ezért az érzelmeikre próbálok hatni, az érzelmeikre apellálok. Nem hiszem, hogy lenne olyan racionális érv, amelyik arányban állna azzal, amit ennek a kérdésnek a megoldatlansága jelent.
Éppen ezért végsõ érvként - érzelmi és nem racionális érvként - az önök jóindulatára apellálok, vagy ha úgy tetszik, arra, amit talán önbecsülésnek lehetne nevezni. A magyarok szerte Európában valamikor lovagiasságukról, igazságszeretetükrõl, szabadságszeretetükrõl, nagyvonalúságukról voltak ismertek. Mondhatnám a költõvel: régi dicsõségünk, hol késel az éji homályban? Próbáljunk visszahozni valamit ebbõl a hírnévbõl, és legyünk nagyvonalúak ebben a dologban, ne legyünk kicsinyesek!
A külföldiek elleni, németek által indított mozgalom egyik jelszavává vált egy német közéleti személyiség mondata, amely körülbelül úgy hangzik: külföldiek, ne hagyjatok magamra a többi némettel! Én most azt mondhatnám: magyarok, ne hagyjatok magamra a kicsinyesekkel, a szûklátókörûekkel, az egoistákkal! (Taps.)