DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Talán nem is egészen két percben, de egy nagyon szubjektív megjegyzést szeretnék tenni a háromszavazatos rendszer mûködésérõl.
Ha végignézek az õseimen, akkor egy erõteljes német vonalat látok, és ha bemegyek egy szavazófülkébe, és a kezembe nyomnak egy cédulát, amelyen rajta van egy német kisebbségi képviselõ neve, ráadásul még ismerem is azt a javasolt helyi kisebbségi képviselõt, akkor föléled ez a német öntudat, és oda fogok szavazni. Ezt múlt idõben is mondhattam volna, mert '94-ben megtörtént. De ugyanúgy megjelenhet az emberben egy szláv vonal, mert itt élünk most már sok száz éve, és nagyon, de nagyon összekeveredve, egy-egy részöntudat van bennünk, és van, akinél ez kibomlik, van, akinél teljes öntudattá válik, van, akinél pedig a teljes integráció tapasztalható.
A kétszavazatos rendszernél döntenem kell, a háromszavazatos rendszernél nem kell döntenem, és ez egy nagyon jelentõs kérdés. Úgy érzem, hogy hatalmas az a keveredés, amely sokszor bennünk van, és amely személy szerint engem például amikor kisebbségellenes megnyilvánulásokkal találkozom, azonnal a kisebbség oldalára állít, egyébként pedig avval a Petroviccsal mondom, hogy "magyar vagyok, a legszebb ország hazám".
Ne haragudjanak a szubjektív megjegyzésért, de azt gondolom, hogy amikor országgyûlési képviselõket állítunk abból a célból, hogy a nemzetiség öntudatát óvják és védjék, akkor döntés elé kell állítani saját magunkat valamilyen formában (Az elnök csengõje megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), kell egy végleges elkötelezettség a magunkhoz tartozáshoz.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)