GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elhangzottak alapján, meg azok számára, akik ismerik ezt a témát, egészen nyilvánvaló, hogy jogdogmatikailag a kétszavazatos rendszer valóban közelebb áll az ideálishoz, az alkotmányoshoz. A kisebbségek szociológiai helyzetét ismerve azonban azt kell mondanom, hogy ez a jogdogmatikailag helyesebb vagy helyesebbnek tetszõ megoldás az itt megvalósítandó kisebbségi képviselet ügyében a nulla felé viszi el az eredményt. Ez valószínûsíthetõ matematikailag és ismerve a kisebbségek szociológiai helyzetét.
Tudunk-e megoldást a jogdogmatika és a valóság között azonkívül, amit Kaltenbach Jenõ itt nekünk elmondott? Azt hiszem, hogy nem, hacsak - valóban abban a szellemben, ahogy Németh Zsolt itt az elõbb beszélt - meg nem gondoljuk, hogy a jogdogmatikailag amúgy helyesebbnek tekinthetõ, a valósághoz közelítõ jelen törvényben, illetve az ahhoz kapcsolt módosító indítványokban az elfogadhatóbb és valószínûsíthetõbb, a kisebbségek számára is valóságos megoldást kínáló javaslat a háromszavazatos rendszer, és abban is az vezet igazán eredményre, hogy szavazópolgárok elkérik a kisebbségi listát.
Ebben volt - még egyszer emlékeztetnem kell - négy párt között megegyezés, és miután arról kell beszélnünk, ami elõttünk van, és ami politikailag a megoldáshoz vezet - méghozzá úgy, hogy lehetségesen alkotmányos kifogás (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) ne érje a megoldást -, kérem képviselõtársaimat, hogy ehhez próbáljunk visszatérni.