DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekeztem gyorsan megszólalni (Derültség.), hogy ne lehessen újabb kétpercesekkel megszakítani ezt a folyamatot.
Igen tisztelt Országgyûlés! Megismételném az általános vitában elmondott javaslatomat: vagy a miniszterelnök úr, vagy a törvényjavaslatokat beterjesztõ belügyminiszter úr hívja össze a parlamenti pártok felhatalmazással rendelkezõ képviselõit. Egyeztessünk, mert õszintén mondom: aki ezt a vitát végighallgatta és ért a joghoz, ebbõl a vitából - amellett, hogy meddõ vita, és annyiszor lehetett ezeket a dolgokat hallani, hogy a nem szakértõk is talán kezdenek szakértõvé válni - egy szakértõ számára levonható az a következtetés, hogy egyetlenegy megoldás mellett sincs meg a szükséges kétharmados szavazati többség. Ha viszont akarjuk, hogy legyen, nem fog úgy megtörténni az összhang megteremtése, hogy vég nélküli vitákat folytatunk, és elmondjuk azokat az érveket, amelyek korábban bõven kifejtésre kerültek.
Igaza van Tóth Károly képviselõtársamnak: kár volt hivatkoznom arra, hogy ebben az Országgyûlésben Bihari professzor úr egy magas szintû elõadást tartott ebben a témában, mert négyéves képviselõségem alatt igen sokszor tapasztaltam, hogy e szint alatt is meg lehet szólalni. De minek? Ezt is hozzá kell tennem.
A két- és háromszavazatos rendszerrel kapcsolatban azért hadd utaljak egy tényre, amely a rádióhallgatók számára vagy azok számára, akik nem követik figyelemmel a kisebbségi politika napi eseményeit, talán megvilágítja azt, hogy a nagyobbik kormányzó párt miért a háromszavazatos rendszer mellett kívánja letenni a voksát. A múlt héten Pest megyében az egyik kisebbség országos önkormányzata nagygyûlést tartott. Megjelent ezen a Magyar Szocialista Párt éppen azon választókerületben megválasztott egyéni képviselõje, aki miniszter is. Ezen a gyûlésen a kisebbségi önkormányzat alelnöke nyugodt lélekkel kijelentette a kisebbségi hallgatóság elõtt: egyetlenegy pártnak van jó programja ezen kisebbségre - nem kis létszámú kisebbségre - nézve, és ennek a programnak a megvalósítása csak akkor fog megtörténni, ha a '98-as választásokon a Magyar Szocialista Párt nyer. (Taps az MSZP soraiban.)
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Én korábban többször jeleztem: nem biztos, hogy jót fog tenni az ország nemzetközi megbecsülésének, de akár a kisebbségek belpolitikai szerepének, ha kisebbségi szavazatokkal akarnak pártok - és mondjuk ki itt: a Magyar Szocialista Párt - választást nyerni Magyarországon.
Tehát ebben a pillanatban az a helyzet, hogy a háromszavazatos rendszer mellett érvelõk egyértelmûen a dicsõséget akarják learatni, a pártszimpátia mellett kívánják a kisebbségeket képviselõhöz juttatni, a másik rendszer pedig alkotmányjogilag elfogadható módon azt mondja, hogy identitásuk alapján döntsék el a kisebbségek, hogy a nemzetkisebbségi képviselõt akarják a parlamentbe juttatni vagy a pártlistákra szavazva a pártképviselõket.
Ha ebben a kérdésben a Magyar Szocialista Párt nem tudja elfogadni azt a realitást, hogy egyedül a kétszavazatos rendszernek van olyan dogmatikai megvalósíthatósága, amely a választások tisztaságát és az alkotmányjogi kritériumokat megfelelõen kielégíti, akkor ebben a kérdésben nem lesz elmozdulás.
Biztos, hogy nehéz lesz errõl meggyõzni egyes képviselõket, köztük a miniszterelnök urat is, aki a négy párt konszenzusát bíró törvényjavaslatot egyedül, a négy párt közül minimum kettõ hozzájárulása nélkül visszavonta átdolgozásra. Azt sem szabad elfelejteni, képviselõtársaim, hogy itt azért komolyan sérült egyfajta bizalmi elv. Azok a pártok, amelyek részt vettek az egyeztetéseken és "áldásukat" adták a legelsõ törvényjavaslatra, valóban megkérdõjelezik a további egyeztetések értelmét, ha egy egyeztetett törvényjavaslatot a miniszterelnök úr egyeztetés nélkül vissza tud vonni.
(19.40)
Azért nem szabad elhallgatnom azt a furcsa érzésemet sem, hogy a mai nap tudomást szereztünk arról, hogy az Országgyûlés létszámcsökkentése nélkül is megoldható ez a kérdés. Õszintén meg kell mondani, mindig van új a nap alatt, a kisebbségi képviseletrõl újabb és újabb elképzelések merülhetnek föl.
Az a megoldás, ami itt elhangzott, hogy az országos listából kelljen a képviseletet biztosítani a kisebbségeknek, egy új megoldási javaslat. Nem ártana ebben sem egyeztetni adott esetben a pártok képviselõinek.
A kérdésnek egy olyan vetületére viszont, amely a problémának az egyik gyökerét adta, egyetlenegy módosító javaslat sem tett indítványt. Mégpedig annak a problémának a megoldására, hogy mi lesz ezeknek a képviselõknek a jogállása. Ha a választásig ezt a kérdést nem rendezzük, akkor nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a Házszabály módosításával a már megválasztott képviselõknek bizonyos jogosítványait lehessen utólagosan csorbítani.
Korábban úgy tûnt nekem, a többség egyetért, hogy a képviselõk, akik kisebbségeket képviselnek, ne csatlakozhassanak pártfrakciókhoz, mert ezáltal függetlenségüknek az elvi alapja kerül veszélybe. Idéztem annak az országos önkormányzati alelnöknek a véleményét, aki nyíltan agitált egy párt gyõzelme mellett. Ha ennek az országos önkormányzatnak az alelnöke be fog kerülni a Magyar Országgyûlésbe, akkor nagyon nehéz lesz elképzelnem, hogy hirtelenjében függetlennek fogja magát érezni, és nem úgy szavaz, ahogy az a párt szavaz vagy az a párt kívánja, amelyik párt mellett folyamatosan agitált, és amelyik pártnak a választási gyõzelméért zászlót bontott. Akkor viszont a függetlensége ezeknek a képviselõknek hogyan és miként lesz biztosítva? Be lehet hozni még 13 pártképviselõt független kisebbségi képviselõként a Magyar Országgyûlésbe, de akkor ezt kell kimondani, és akkor legyenek õszinték azok, akik kisebbségi képviseletrõl beszélnek, de mögöttesen a kormánytöbbséget kívánják megerõsíteni.
Nagyon furcsa volt azt is hallani, hogy a két kormánypárt a kisebbségi önkormányzatok vezetõivel egyeztetett a kisebbségi képviselet megoldása ügyében. Ha valóban olyan országos jelentõségû ez a kérdés, akkor talán célszerû lett volna az összes parlamenti párt megbízottjával egyeztetni az országos önkormányzatok képviselõinek, hogy a gyanú árnyéka mindenfajta politikai praktikáról eltávozzon.
Az országgyûlési biztos úr felszólalásánál, amikor a szûkkeblûségre, illetõleg a Magyar Országgyûlés adakozó kedvére hivatkozott, eszembe jutott, hogy ennek a Magyar Országgyûlésnek a kormánypárti többsége két alkalommal halasztotta el az egykori hadiárvákat megilletõ 50 ezer forint kifizetését. Az Alkotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek találta. A honvédelmi bizottság a mai napig nem tárgyalta meg annak a törvényjavaslatnak az általános vitára bocsátását, amely ezt az alkotmánysértést pótolni akarná. Ezzel azt szeretném az Országgyûlés figyelmébe ajánlani, hogy számtalan olyan sérelem van egyébként, amelyeknek a jóvátételére jogi kötelezettségünk van és nem tesszük meg.
A választások közeledtével nem biztos, hogy a kisebbségi képviselet esetében is az a legjobb megoldás, ha egyes politikusok a voksok megszerzését tekintik céljuknak a kisebbségi képviseletrõl szóló törvényjavaslat kidolgozása során. Nem ez a kisebbségi képviselõk feladata.
Ezért ismételten azt a kérésemet szeretném elmondani, hogy a parlamenti pártok egyeztessenek ebben a kérdésben, mert ha nem, a jövõ heti szavazás, azt hiszem, nem kellõ eredményre fog vezetni.
Köszönöm szépen, elnök úr.