DR. SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ), a napirendi pont elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A fogyatékos személyek jogairól, esélyegyenlõségük biztosításáról szól ez a javaslat. Három dologról szeretnék beszélni: a törvényjavaslat elõzményeirõl, ismertetni a törvény tartalmát és néhány, idõközben felmerült gondot megosztani a Házzal.
Erre a törvényjavaslatra mintegy évtizede várnak a fogyatékos emberek; akarják, többször kifejezték, hogy helyzetükkel foglalkozzon a parlament. Én ezúton szeretnék köszönetet mondani a parlamentnek, hogy ennyi év után tárgyalásba vette ezt a törvényjavaslatot, és ismét felcsillant a remény, hogy törvény szülessen a fogyatékos emberek jogairól.
Mekkora ez a társadalom, amelyik várja ezt a törvényt? Mintegy ötszázezer emberrõl van szó, és a törvény melléklete meghatározza ezt a kört is. Fogyatékosoknak azokat tekinti, akik a mai jogszabályok szerint annak minõsíthetõk. Mely csoportok ezek? A siketek, a mozgáskorlátozottak, az értelmi fogyatékosok, az autisták és a vakok. Nagy számban élnek a társadalomban, elzártan, kevésbé tudnak megjelenni a társadalom nyilvánossága elõtt, és reményeink szerint ez a törvény a társadalmi életbe való beilleszkedésüket segíti elõ.
(20.20)
Elõször 1993-ban, a múlt ciklusban került a parlament elé egy törvényjavaslat, Solt Ottíliával terjesztettük be, amely törvényjavaslatot a parlament az idõ rövidsége miatt már nem tudott tárgyalni. Több év törvény-elõkészítõ munka után végül is elkészült a normaszöveg a Népjóléti Minisztériumban a fogyatékos személyek jogairól. Vártuk, hogy kerüljön a parlament elé is, az szerepelt a törvényalkotás programjában, a kormány ígérte a januári beterjesztést. Mivel ez elmaradt, akkor karoltuk fel képviselõtársnõmmel és juttattuk a parlament elé ezt a javaslatot, amely szó szerint megegyezik a kormány javaslatával. Én ezt most megköszönöm a parlament túlnyomó többségének, annak a 82 százaléknak, amelyik a sürgõs tárgyalás mellett döntött és annak a többségnek, amelyik a napirend kiegészítéseként ma ezt a tárgyalást megindította.
Mirõl szól ez a törvény? A törvény lényegében három blokkra tagolható: az elsõ rész a fogyatékos személyek jogaival foglalkozik, a középsõ rész az intézményrendszerrel, a harmadik rész az ellátórendszerrel. Azért tekintjük magunkénak ezt a törvényjavaslatot, mert visszaköszön a korábbi javaslatunk, beépült ebbe az indítványba. Ez egy közepes terjedelmû törvény, amely negyvenkét paragrafusból áll. Nyitottak vagyunk arra, hogy a törvényt jobbító, teljesebbé tevõ módosító javaslatokat befogadjuk.
Az elsõ, jogokkal foglalkozó rész az alkotmányból eredeztethetõ. Az alkotmány biztosítja az állampolgároknak a jogegyenlõséget, és ez természetesen megvan a fogyatékos személyek tekintetében is. Szükség van azonban arra, hogy ezekkel a jogokkal élni tudjanak, bezártságukból ki tudjanak jönni és a társadalomban jogaikat megfelelõen gyakorolhassák. Ez egyezik Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásaival is. Ilyen értelmû nemzetközi egyezményekhez csatlakozott Magyarország. Magáénak tekinti az ENSZ több döntését, amely a fogyatékos személyek jogaival foglalkozik. Hasonlóképpen vállalta a magyar kormány az Európa Tanács ajánlását is.
A fogyatékosok köre a súlyos fogyatékosokat öleli fel. Itt megemlítem, hogy többször felmerült az egészségkárosodottság kérdése is. Ez utóbbi fogalom nem tisztázott kellõen, olyan csoportot is tartalmazna, amelyet bevonva a fogyatékos emberek jogait nehezen tudnánk biztosítani.
A jogok gyakorlásánál az elsõ követelmény egy antidiszkriminációs szabály: tilos mindenfajta hátrányos megkülönböztetés a fogyatékos emberrel kapcsolatban. Ez a javaslat egyébként az alkotmánytervezet készítésekor - amellyel a parlament foglakozott - bekerült az alkotmány szövegébe is. Ezen általános tilalom kimondása mellett, hogy ebbõl hátránya senkinek nem származhat, és ha kár éri, az ebbõl származó hátrányát meg kell téríteni, pozitív diszkriminációt alkalmaz azért, hogy gyakorolhassák a jogokat ezek az emberek. Ezek röviden: az egyik az akadálymentes környezet, hogy a környezet kellõképpen átjárható legyen a másik, hogy ne legyenek a kommunikációban gátoltak. Ez különösen a siketekre és azokra vonatkozik, akik nem tudnak olvasni, s azért, hogy az információ más módon eljusson hozzájuk. Hasonló módon megjelöli a törvény a közlekedéshez, továbbá a segédeszközökhöz való jogot is, hogy a hátrányukat valami módon kiküszöbölhetõvé tegye. Ezen túlmenõen támogató szolgálatot jelöl meg számukra, amikor személyes segítésnyújtásra van szükség.
Ezeket a jogosultságokat az élet különféle célterületeire vetíti a törvényjavaslat. Meghatározza, hogy az egészségügyben milyen ellátást kapjanak, hogy az teljesen legyen, és hogy a fogyatékosságuk folytán tovább ne tartsák õket intézetben. Az intézet elhagyásának a lehetõségét is biztosítja számukra, azt csak a szükséges mértékig korlátozza. Az egészségügyi szakdolgozók képzésébe beépíti, hogy a fogyatékos személyekkel miként kell bánni. Célterületként jelöli meg az oktatásügyet, a képzést, a foglalkoztatást. A foglalkoztatás kapcsán szól a munkahelyek átalakításának a lehetõségérõl, továbbá a védett munkahelyek biztosításáról és az ottani foglalkoztatás normatív támogatásáról. A kultúra és a sport tekintetében is megnyitja a lehetõséget ezeknek az embereknek a bekapcsolódásra.
Az intézményrendszer tekintetében nem állít fel egy új bürokratikus intézményrendszert. Területi fogyatékosságügyi központokról szól a törvény, amely keretszabályozás, és beilleszthetõ a jelenlegi közigazgatási rendszerbe is, de biztosítja, hogy a fogyatékosság kapcsán a hatóságok látókörébe került személyek megkapják a megfelelõ ellátást, fõként koordinatív szerepet kölcsönöz ezeknek az intézményeknek. Létrehozza a fogyatékosságügyi tanácsot, mely tárcaközi bizottság, elnöke a népjóléti miniszter. A bizottság a kormány számára megfelelõ módon értékeli, vizsgálja ezen társadalmi csoport helyzetét fogyatékossági programot készít a kormány nevében az Országgyûlésnek, amely négy évre felöleli, hogy melyek a soron következõ feladatok ellátórendszert jelöl ki, mely ellátórendszerben elismeri, hogy a fogyatékosság kapcsán meglévõ hátrányt normatív támogatással és kompenzációs rendszerrel egészíti ki.
Sokszor felmerül annak a kérdése, hogy ez mi terhet jelent a társadalom számára. A törvény a jogok meghatározása mellett olyan idõrendi ütemezést mutat be, amely ebben az évben nem jelent megterhelést a költségvetésnek, a késõbbi feladatokat is széthúzza, és késõbb megoldandó kérdésként állítja be. Így a legközelebbi, pénzt igénylõ feladat az ellátórendszernek a beindítása 2001-ben.
A szociális bizottság ülésén elhangzott, hogy ebben a kérdésben a Népjóléti Minisztérium felülvizsgálta az álláspontját, és korábban a minimálnyugdíj 80 százalékában megjelölt ellátást inkább 60 százalékban kívánja bevezetni. Én úgy értesültem több társadalmi szervezettõl, fogyatékosszervezettõl, a sajtó útján nyilatkoztak, hogy rugalmasak ezekben a kérdésekben, tudnak várni, jogaikat azonban már most biztosítani szeretnék, a parlament foglalkozzon a jogok biztosításával, az anyagi terhelést pedig a gazdasági helyzet függvényében a késõbbiek során fokozatosan be lehet vezetni.
A másik határidõ a 2005-ös határidõ, ami idestova több mint hét évre van. Akkorra írja elõ, hogy az oktatási rendszer úgy alakuljon ki, hogy az integrált oktatás és a személyekre bontott megfelelõ oktatás bekerüljön a rendszerbe, ugyanakkor legyen megoldva a középületek megközelíthetõségének az ügye is.
A foglalkoztatás tekintetében is a 2005-ös határidõt írja elõ. A nagyobb anyagi áldozatot jelentõ feladatot, mint a zárt nagy intézmények szétbontását kisebb lakóotthonokra, továbbá a szervezett közlekedés biztosítását 2010-re jelöli.
A Gazdaságkutató Intézet készített költség-haszon vizsgálatot, amibõl kiderül, hogy a törvény hatása folytán mintegy 33-53 milliárd forint költséget jelent, ugyanakkor ennek hozadékaként a megjelenõ haszon mintegy 70 milliárd forint.
(20.30)
(Az elnöki széket dr. Kávássy Sándor, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
Tehát nem áll az, és a magam részérõl igen helytelennek tartom, hogy ezeket az embereket, akik amúgy is hosszú ideje várnak erre a törvényre, azzal riogassák, hogy micsoda óriási terhet jelent ez a nemzetgazdaság számára.
A múlt hónapban kaptunk mi egy anyagot, amely "koncepció" megjelölést tartalmaz a kormány részérõl. Ez korábban lezárt kérdéseket újra felnyit. Rengeteg társadalmi vita volt; annak idején, a '93-as törvényjavaslat kapcsán is sok vitát folytattunk az érintettekkel, õk részt vettek benne. E törvényjavaslat elõkészítése kapcsán a Népjóléti Minisztérium is mintegy negyven szakértõi egyeztetést tartott, nyolcvan szakértõi tanulmány készült, és százötven szervezet nyilvánított véleményt az ügyben. Tehát az érintettek nagy része véleményt formált róla, akarata, elképzelése beépült a törvénytervezetbe. A társadalmi vita lefolyt. Ebben a társadalmi vitában szóba került az a kérdés, hogy a címzetti kör hogyan is legyen. A koncepció azon felvetése, hogy kapcsoljuk össze az egészségkárosodottakkal, illetõleg a megváltozott munkaképességûekkel, annyit jelent, hogy több milliósra nyitjuk ezt a kört, és kiderül, hogy nem ugyanazon személyekrõl van szó.
A fogyatékosságot, mint említettem, a törvény melléklete a jelenleg hatályos jogszabályok szerint definiálja. Ezt jelenleg is alkalmazzák különféle ellátási formáknál, különféle minõsítéseknél. Az egészségkárosodottság a Népjóléti Minisztérium becslése szerint - és korábbi becslései szerint is - 1,5-2 millió embert érint, a lakosság 20 százalékát, de ennek egzakt meghatározására a szakirodalom eddig még nem volt képes.
Ha az egészségkárosodottság kérdését - mondjuk, elvonatkoztatva saját személyemtõl - akarom önök elõtt egy példával megvilágítani, biztos, hogy egy félszemû ember egészségkárosodott, azonban nem fogyatékos; azzal jogosítványt kaphat, a társadalomban szinte minden feladatot elláthat. Hasonló módon biztosan egészségkárosodott az, akinek magas a vérnyomása vagy egyéb belszervi betegsége van - azonban nem fogyatékos. Ha ezt a két halmazt összemossuk egy ilyen nagy csoportba, akkor kezelhetetlenné válik a probléma. Mi annak idején a saját javaslatunkban Solt Ottíliával ezt a kérdést nyitva hagytuk. Az azóta lefolytatott társadalmi viták a törvény elõkészítõit arra inspirálták, hogy ezt a kört a hatályos jognak megfelelõen rendezzék.
Hasonló módon a megváltozott munkaképességûek kategóriája is több millióra becsülhetõ. Így az egészen kis százalékban megváltozott munkaképességû személyek is belekerülhetnek a rendszerbe - és akkor pont azokról nem szól a törvény: a fogyatékosokról, akik ennek a törvénynek a címzettjei, mert azok mind már eredendõen a meghatározásnál 67 százalékban munkaképességüket elveszítették. Nagy társadalmi csoport ez, foglalkozni kell az ügyükkel, és én örülök, hogy a parlament e törvényjavaslatról tárgyal, kiegészítette ezzel a napirendjét, és gondolom, megfelelõ módosító javaslatokkal egy teljesebb és az érintettek megelégedését szolgáló törvényt sikerül elfogadnunk.
Köszönöm. (Taps.)