DR. GÖTZINGER ISTVÁN, a szociális és egészségügyi bizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A Béki Gabriella és Szigeti György képviselõtársaink önálló indítványaként benyújtott, a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló törvényjavaslatot a szociális és egészségügyi bizottság február 4-i ülésén 14 támogató szavazattal és 1 tartózkodással általános vitára ajánlotta.
A bizottsági vitában elhangzottakat összefoglalva arról kell szólnom, hogy a Népjóléti Minisztérium szándékai és érvei ellenére a bizottság miért támogatta ennek a törvényjavaslatnak a napirendre tûzését.
Ahogy hallottuk - s elnézést, hogy több dolgot megismétlek a Szigeti György képviselõtársunk és az államtitkár úr által elmondottakból -, a Népjóléti Minisztériumban közel egy éve folyik a törvény elõkészítése. A minisztérium, illetõleg a kormány szándéka és ígérete szerint még az elmúlt év õszén került volna benyújtásra az Országgyûlés elé a törvényjavaslat. Ez a szándék utóbb úgy módosult, hogy a törvényjavaslat a tavaszi ülésszakra került benyújtásra, késõbb pedig úgy, hogy a következõ parlamenti ciklusra marad a feladat. Novemberben elkészült egy kodifikált törvényjavaslat, amely közigazgatási egyeztetésre került.
A még nyitott kérdések megvitatása és a közigazgatási államtitkári egyeztetés alapján a Népjóléti Minisztérium a törvényjavaslatot félretette - ez az a törvényjavaslat, amelyet képviselõtársaink benyújtottak -, és egy új koncepciót készített. A félretett javaslathoz képest az új koncepció szélesebb személyi kört érint, és a fogyatékos személyeken túl az egészségkárosodottakra is vonatkozna. Eltérés van a fogyatékosok támogatásának mértékében - az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százaléka helyett 60 százaléka -, és eltérés van abban is, hogy a koncepció már nem tenné lehetõvé a fogyatékosjogok per útján történõ érvényesítését.
A Népjóléti Minisztérium álláspontja szerint a törvényjavaslat benyújtása ellen szólt az is, hogy nem készült még hozzá hatástanulmány a törvénnyel kapcsolatos költségkihatásokról, és nem volt a kérdésben megfelelõ társadalmi vita. A minisztérium úgy érzi, csak olyan kötelezettségeket vállalhat a kormány vagy az állam, amelyeket teljesíteni tud.
A minisztérium érveivel szemben a bizottság figyelembe vette, hogy már az elmúlt parlamenti ciklusban is, de ebben a ciklusban is elkötelezte magát az Országgyûlés és a kormány a törvény megalkotására. Magyarországon körülbelül félmillió embert érint, és évtizedek óta nem foglalkozott törvényhozás a fogyatékosok ügyével. 1981-ben volt a rokkantak nemzetközi éve, azóta viszonylag széles körben ismertté váltak azok a problémák, amelyek megoldásában az államnak elodázhatatlan feladatai vannak. Azóta halogatjuk, hogy eleget tegyünk ezeknek a kötelezettségeinknek. Ha tovább halogatjuk, nincs semmi garancia arra, hogy a következõ ciklusban nem sorolódik-e újra hátrább a törvény megalkotása más fontos feladatok miatt.
A fogyatékosok jogait és esélyegyenlõségét szolgáló törvénynek, a hozzá kapcsolódó habilitációs és rehabilitációs rendszer kiépítésének sokkal szélesebb társadalmi hatása van, mint ahány embert közvetlenül érint. A mindennapi életben egy másfajta magatartást, egy másfajta kultúrát igényel és alakít ki az emberi kapcsolatok számtalan területén. Mindezek olyan kérdések, amelyekrõl hosszú ideje folyik egyfajta társadalmi vita az érdekeltek körében, és ez egy olyan törvényjavaslat, amely a nemzetközi tapasztalatok szerint is nem csupán társadalmi, hanem gazdasági hatásában is pozitív.
(20.50)
A vita lehetõséget teremt arra, hogy a benyújtott javaslatot a Népjóléti Minisztérium véleményének figyelembevételével módosítsuk.
Mindezeket a szociális bizottság értékelte és ezek alapján nem csupán racionális meggondolásból, hanem erkölcsi elkötelezettségének is eleget téve támogatta a törvényjavaslat napirendre tûzését.
Köszönöm. (Taps.)