KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért kértem ismét szót a vitában, mert elég furcsa helyzet alakult ki az elmúlt hét során, illetve most a vitában is.
Surján képviselõ úr úgy fogalmazott - és tulajdonképpen erre rímelt Béki Gabriella képviselõ asszony megszólalása is -, hogy itt tulajdonképpen van egy jó szándékú képviselõi csapat, amely a ciklus végére meg tudta fogalmazni a fogyatékosokat érintõ törvényjavaslatát. És itt van a Népjóléti Minisztérium vagy a kormány, amely tulajdonképpen, ahogy Surján képviselõ úr fogalmazott, a hatóságot játssza, és most mindenben megpróbálja megakadályozni, hogy ez a törvényjavaslat elfogadásra kerüljön.
(21.30)
Surján képviselõ úr még érzelmektõl sem mentesem mondta azt, hogy nagyon nehéz tükörbe nézni akkor, ha adott esetben ez a törvény mégsem kerül elfogadásra. Azt gondolom, tisztelt Ház, elöljáróban azért azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a kormányzatnak, sajnos, véges a lehetõsége. Az adott négyéves ciklus alatt bizony, nem biztos, hogy mindent, amit nagyon szeretne, képes keresztülvinni a Házon és elfogadtatni azt. Surján képviselõ úr azt mondta, hogy íme, itt van, kész ez az anyag, utána mondanivalójának második részében pedig tételesen elmondta azokat a kifogásokat, melyekre végül is - bármilyen volt a mi szándékunk, a Népjóléti Minisztérium, a kormány szándéka -, a megfelelõ, jó válaszokat nem tudtuk megtalálni. És nagyon nem lenne szerencsés az, ha ezt az idõ kényszerítése mellett, alatt kellene nekünk megfogalmazni.
Említést tett egy nagyon fajsúlyos kérdésrõl: hogyan kezeljük a mûködtetést? Elég sajátos dolog lenne, ha egy intézményt a kormány hozna létre és nem a parlament, de a közalapítványt képviselõ úr sem tudja elfogadni. Szólt arról, hogy a támogatási rendszer, sajnos, nincs összehangolva. Szólt arról, hogy nem tartja szerencsésnek a fogyatékossági tanács törvénybe foglalt szerepét. Kifogásolja a területi fogyatékossági központ törvénybe iktatását. A fogyatékossági programokról sem túlságosan elismerõen szólt a képviselõ úr.
Nem a rossz szándék miatt fogalmazták meg a képviselõk - azok, akik benyújtották ezt a törvényjavaslatot - ilyen formára ezeket a fajsúlyos kérdéseket, hanem azért fogalmazták így, mert eddig jutottunk el a gondolkodásban, és eddig jutottak el a képviselõk is november 26-áig.
Szeretném a tisztelt Házat arra emlékeztetni, hogy az államháztartási reform során mi történt például a nyugdíjtörvénnyel. A kormány éppen egy évvel ezelõtt - nagyon alapos, hosszú elõkészítõ munka után, számos egyeztetést lefolytatva -, az elmúlt év januárjában a képviselõk asztalára tette a nyugdíjreform csomagját kodifikált formában. Akkor a Ház jelentõs többsége úgy ítélte meg, hogy bár a kormány a korábbi idõszakban elég sokat egyeztetett a különbözõ szervezetekkel, mégis szükséges az, hogy elinduljon egy társadalmi vita, és folyjon egy társadalmi párbeszéd. A kormány szükségesnek tartotta volna azt, hogy a nyugdíjreform tárgyalását a tisztelt Ház minél elõbb kezdje meg, mégis - e fontos szempontot figyelembe véve - elkezdte újra a társadalmi párbeszédet, aminek az lett az eredménye, hogy a nyugdíjreformot csak év közepére tudtuk elfogadni és törvénybe foglalni.
Most ugyanez történt. Nagyon intenzív elõkészítõ munkát indított el a kormány 1997 tavaszán. Azt gondolom - és ezt a mai vita sem cáfolta -, hogy ebben érdemileg próbált elõrelépni mind a népjóléti tárca, mind a kormány, de azt azért nem lehet mondani, hogy augusztusban egy kiérlelt koncepcióról dönthetett a kormány, hiszen még az egyeztetésben részt vevõ képviselõk sem tudtak határozott, egyértelmû koncepcióról dönteni augusztusban, amire elindulhatott volna a törvény kodifikálása.
Arra is szeretném emlékeztetni éppen Béki Gabriella képviselõ asszonyt, hogy augusztusban, akkor, amikor a nyári szünetet felhasználva intenzív egyeztetéseket folytattunk, a képviselõk részérõl is - szabaddemokrata képviselõk részérõl is - markánsan megjelent az az igény, hogy igen, a hatásokkal, a költségvetési hatásokkal aprólékosan, részletekbe menõen kell foglalkozni, hiszen akkor olyan tanulmány nem állt rendelkezésünkre, amelybõl ezeket a hatásokat világosan láthatóvá tehettük volna.
És hogy milyen kört érintsen ez a törvényjavaslat? Tisztelt Képviselõtársaim! Csak emlékezzenek az ez évi költségvetési vitára! A fogyatékosok néhány szervezetét nevesítettük a költségvetési törvényjavaslat során. A költségvetési vitában újabb és újabb szervezetek jelentek meg, és próbálták a megítélésük szerint teljesen jogos igényüket érvényesíteni. A törvényjavaslat vitája végén csoda született, mert volt egy olyan szervet, amely bár nem tartozik kifejezetten a fogyatékosok körébe, közvetlen költségvetési támogatásban részesült. Azt gondolom, hogy ezeket a vitákat nem szabad figyelmen kívül hagynunk akkor, amikor egy ilyen nagy jelentõségû törvényjavaslatot fogalmazunk.
Azt mondta Béki Gabriella képviselõ asszony, hogy itt majd az idõk végezetéig el lehet húzni a törvény megalkotását, ha a népjóléti tárca álláspontját hagyjuk érvényesülni. Képviselõ Asszony! Azt is illett volna elmondani, hogy a kormány éppen a szabaddemokrata képviselõk javaslatára, kérésére úgy gyorsította föl a társadalmi vitát, hogy kötelezettséget vállalt arra, hogy még április 30-áig beterjeszti a tisztelt Házhoz a társadalmi viták alapján megfogalmazott, kodifikált törvényjavaslatot. Szó sincs tehát arról, hogy nekünk az a sanda szándékunk, hogy itt az idõk végezetéig húzzuk el a törvényalkotást. Azt gondolom, hogy nemcsak a képviselõk részérõl, hanem a kormány részérõl is megvolt és megvan az akarat, és a jóindulat sem hiányzik ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot megfelelõ formára gyúrjuk. Egyet azonban nem tehet a kormány: azt, hogy ne felelõsen járjon el ezekben a kérdésekben.
Ahhoz, hogy a törvényjavaslatból valóban mindazokat a negatívumokat, hiányosságokat, amelyekre Surján képviselõ úr volt kedves utalni, kiküszöböljük, kiküszöböljék, a kormány minden szakmai segítséget kész megadni. De még egyszer szeretném hangsúlyozni: nem biztos, hogy a rendelkezésünkre álló rövid idõ alatt csak és kizárólag akarattal meg lehet oldani azokat a nagyon fajsúlyos kérdéseket, amelyeket a vitában Surján képviselõ úr is nagyon tárgyszerûen, nagyon objektíven a tisztelt Ház elé tárt.
Köszönöm figyelmüket.