DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Nemakarásnak nyögés a vége. Azt gondolom, hogy más irányban kell elmozdulnunk. Egyébként senki nem mondta, sem az elõterjesztõ, sem én, azt, hogy ezt a törvénytervezetet a beterjesztõ képviselõk írták. Ön ezzel kezdte a felszólalását. Mi pontosan tudtuk - õk is elismerik, én is tudom -, hogy ez szó szerint a Népjóléti Minisztérium fiókjából lett kihúzva. Mindaz, amit problémaként fölvetettem - köszönöm az erre adott elismerõ szavakat - nem azt a célt szolgálja, hogy megakasszam a törvényt. Egy részük félrerakható, és távolabbi munkával oldható meg, más részük viszont néhány módosító indítvány formájában megtehetõ.
A társadalmi vita: 1994. március 8-án sikerült egy asztalhoz hívni a törvényalkotásban addig tartalmi érdemeket szerzett szervezeteket, mûhelyeket és a szakma krémjét.
(21.40)
Ezen a tárgyaláson sikerült megegyezni a további munka tartalmi vonásairól. Kérem szépen, tessék a dátumot figyelni: '94. március 8-án, egy leköszönõ kormány leköszönõ parlamentjének az idején. Az ég szerelmére, ne ismételjük meg még egyszer! Nem történt meg ugyanis az új kormány idején a szerves folytatás. Ha akár rossz törvényt is hozunk, az új kormány kénytelen lesz foglalkozni vele.
Ami pedig a társadalmi vitát illeti, a kezemben Hegedûs Lajos elnök úr levele, Mozgáskorlátozottak Egyesületének Szövetsége: "A tervezet kidolgozását széles társadalmi vita elõzte meg, az elõkészítésben részt vett valamennyi érdekképviseleti szervezet. Véleményük döntõ többsége beépült a javaslat szövegébe. Ezért is érthetetlen számunkra a kormány hivatkozása a további társadalmi vita szükségességérõl. Véleményünk szerint soha nem készített elõ még a kormány hasonlóan széles társadalmi vitával törvényt." Az ég szerelmére, vegyük le már ezt a lejárt lemezt az asztalról!
Köszönöm.