DÖGEI IMRE (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Napirend utáni felszólalás következne, és úgy érzem, hogy ez a rendkívül fontos törvény, amirõl most vitatkozunk, illetve amit boncolgatunk, nem napirend utáni fontosságot érdemel. Most hiába takarózunk avval, hogy az elõzõ kormány mit halasztott el, mit mulasztott el, vagy ez a kormány mit mulasztott el. A lényeg az, hogy most csak dicséret és tisztesség Szigeti képviselõnek és Béki Gabriellának, hogy végre elõjöttek egy ilyen törvényjavaslattal, amely ezt a rendkívül komoly és rendkívül emberi problémát kezelni képes. Egyéb módosításokat ugyan be lehet iktatni, de végre elkezdõdött valami.
Ezek az állampolgárok évtizedek óta mindig lekezelt emberek voltak a társadalomban - tisztelet a kivételnek, hadd tegyem hozzá. Mindenképpen meg kell oldani ezeknek a rendkívül emberséges bánásmódot érdemlõ embereknek a helyzetét. Szükségeltetik ez azért, mert éppen olyan emberek õk is, mint mi mindnyájan valamennyien, ebben a társadalomban. Rajtuk látszik valami, rajtunk nem látszik - azt hisszük -, pedig lehet, hogy sokkal több hiba van bennünk, mint bennük.
Surján képviselõ úr említette, hogy a rehabilitált emberek milyen szorgalmasak és tisztességesek. Õk bizonyítani akarnak. Mi, akiken nem látszik valami, annyira fennhéjázva járunk, hogy nem vesszük figyelembe. Meg kell keresni az utat, hogy ezt a helyzetet helyére tegyük. Én a magam véleményét tudom mondani, de a Kisgazdapártnak is ez a véleménye.
Az utat beszélem - önkéntelenül ezt kell mondanunk. Kérem, ezek az emberek nem tudnak átmenni egyik oldalról a másikra. Valóságos trambulint helyeznek a mérnökök az út elkészítésénél, nehogy át tudjanak menni. Elfogadhatatlan! Valahányszor községekben, városokban (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) errõl van szó, elmondjuk, ott vannak a mérnökök (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), egyszerûen süket fülekre talál. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)
Köszönöm szépen, befejezem elnök úr, de ezt mindenképpen ki kellett emelnem, és csak ismételten köszönet a törvény elõterjesztõinek, hogy végre a magyar parlament elé kerül ez a rendkívül fontos és tényleg emberséges törvényjavaslat.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szász Domokos tapsol.)