DR. SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A röviden Bõs-Nagymarosként emlegetett két évtizedes nemzeti trauma az oly nagyon várt hágai nemzetközi bírósági ítélettel sem ért véget, sõt, a különféle értelmezésre lehetõséget adó döntés megszületése óta a nézetek, vélelmek és elõítéletek még magasabb hõfokon csapnak össze, mint nyolc-kilenc év óta bármikor.
A szabaddemokraták Hága után kialakított és azóta változatlanul képviselt alapelve az, hogy mi hajlandók vagyunk minden olyan felmerülõ javaslatot megfontolni és mérlegelni, amit alapos környezetvédelmi hatásvizsgálat, majd hatástanulmány, valamint értékelhetõ költség-haszon elemzés támaszt alá. Nincsenek elõítéleteink, nincsenek rögeszméink, viszont nem hitkérdésként, hanem még bizonyításra szoruló teóriaként értelmezünk minden olyan elképzelést, ami már eddig is felmerült vagy a jövõben még felmerülhet.
Mi azt mondjuk: érvekkel, komolyan vehetõ, teljes körû elemzésekkel meggyõzhetõek vagyunk, s a kormány felelõssége, hogy ne hagyjon minket bizonytalanságban, csak koalíciós lojalitásunkra építve. Ilyen nagy tétre menõ, több évtizedes kihatású beruházás eldöntéséhez ennél több kell, nyugodt lelkiismeret, védhetõ és érvelhetõ meggyõzõdés. Ezért hiányoljuk mi elsõsorban azt, hogy konstruktív fenntartásainkból táplálkozó kételyeinkre, kérdéseinkre eddig még nem kaptunk választ. Nem érzékeljük, hogy bármely elképzelése megalapozottságáról minket a kormány vagy az õt képviselõ tárgyalódelegáció meg kívánna gyõzni, pedig sok a bizonytalanság és bármely elképzelhetõ megoldásnak vannak elõnyei és hátrányai, akár környezetvédelmi, akár gazdasági szempontból.
Alapvetõen kilenc kérdésben kell tisztábban látnunk, meggyõzõ, hiteles választ kapnunk ahhoz, hogy döntési helyzetbe kerülhessünk.
1. Bár Dunakiliti üzembe helyezése szükségesnek tûnik ahhoz, hogy a szigetközi fõ- és mellék-Duna-ágak rehabilitációja megtörténhessen, hogy a Duna feletti szuverenitásunkat, a vízkormányzás lehetõségét visszakapjuk, hogy az önkényes C- variánst ne mi magunk legalizáljuk utólag; kérdés, hogy térségbeli ivóvíztartalékaink nem károsodnak-e elfogadhatatlan mértékig ezáltal.
2. Bár Hága választási lehetõséget biztosít arra vonatkozóan, hogy a Duna vízhozamának ránk esõ részébõl mennyit kívánunk a szigetközi Duna-ágba terelni és mennyit kívánunk energiatermelés céljából a bõsi erõmû részére közös hasznosítás céljából átadni, semmit sem tudunk a vízmegosztási optimumszámításokról.
3. Nem kevesen állítják, hogy a szigetközi mellék-Duna-ágak vízhez juttatása pusztán vízhozamemeléssel a jelentõs fõmeder- erózió miatt nem megoldható. Ehhez itt is valamilyen módszer szerinti duzzasztásra, például gázlóküszöb-magasításra, szabályozható gumigátakra vagy más megoldásra lenne szükség, mely esetben viszont a ránk esõ vízmennyiségnél kevesebb is elég lehetne a környezeti egyensúly helyreállításához, vagyis maradhatna vissza bizonyos rész a bõsi villamosenergia-termelésre is. Se hatásvizsgálat, se költség-haszon elemzés nem áll rendelkezésünkre ezen dilemmát illetõen sem.
4. A Duna hajózhatóságának helyreállítása Szap és Budapest között fontos szempontnak tûnik, de vajon a hajózás vélhetõ növekedésének reménybeli hasznai arányban állnak-e az ahhoz megkívánt befektetésekkel, s ha biztosítjuk a hajózhatóságot az ENSZ-EGB VI/B kategóriájának megfelelõen, úgy ezáltal válik-e majd valóban teljes hosszában hajózhatóvá a 3500 kilométer hosszúságú Duna-Majna-Rajna nemzetközi víziút? Egyáltalán milyen hazai és nemzetközi elõrejelzések vannak a várható hosszú távú hajózási forgalom növekedését illetõen? Nem ismerjük a válaszokat.
5. Miként lehet - ha szükséges - hajózhatóbbá tenni a Dunát, biztonságosabbá az árvízvédelmet, a jégelvezetést, maradéktalanabbul kielégíteni a környezetvédelmi szempontokat? Alsószakaszi duzzasztómû, esetleg duzzasztómûvek megépítésével vagy esetlegesen konvencionális folyamszabályozási módszerekkel, sarkantyúkkal, mederkotrással, visszatöltéssel? Duzzasztás esetén fenyegeti-e veszély például a térségbeli üdülõszigeteket, Esztergom óvárosát vagy más egyebet? A két megoldásban számunkra az a közös, hogy egyikre vonatkozóan sem rendelkezünk összehasonlító számításokkal, hatásvizsgálatokkal.
6. Amennyiben hosszú távon az alsó duzzasztómû felépítése esetleg mégis elkerülhetetlenné válik, úgy akkor azt most kell-e vagy késõbbre halasztva is el lehet-e készíteni, fel lehet-e építeni? Ha egy duzzasztómû felépül, úgy ezáltal szükségessé válnak-e továbbiak is és mikor a Duna magyarországi alsó szakaszán? Elkészült-e mindennek sok más mellett a mai értékszámítási analízise? Mi nem tudunk róla. Akkor pedig ki és milyen alapon lesz bátor dönteni?
7. Bármely duzzasztómû létesítése feltételezi a felette lévõ folyamszakasz települései szennyvíztisztításának teljes értékû megoldását. Ez valóban környezetvédelmi alapkövetelmény. Bár a szennyvíztisztítás nemcsak az esetleges duzzasztómû okán merül fel, de annak ütemezését ez utóbbi határozza meg. Nem rendelkezünk semmi ismerettel ezen alapvetõ kérdés részleteirõl sem.
8. Hága választási lehetõséget kínál számunkra. Vagy közösen üzemeltetjük a vízlépcsõrendszert, és akkor részesülünk annak hasznaiból, de meg kell fizetnünk a beruházási költségek arányos részét is vagy nem veszünk részt a közös üzemeltetésben és akkor nincs haszon, de költségmegosztás sem, és a vízhozamból ránk esõ részt sem kell energiatermelés céljára átengednünk. Mi nem láttunk alapos elemzést arra vonatkozóan, hogy ezt az alapvetõ döntést jó lelkiismerettel lehessen meghozni.
9. Miközben egyedül és pusztán villamosenergia-termelés céljából vízi erõmûvet építeni a Duna hazai szakaszán bizonyosan gazdaságtalan, rendkívül drága, azaz teljesen értelmetlen, addig a más célok figyelembevételével is megvalósított duzzasztómû létesítésekor esetleg irracionális lenne nem hasznosítani a meglévõ energetikai potenciált. Ez esetben ugyanis ez lehetne gazdaságtalan és ésszerûtlen, azonban ennek eldöntése sem vállalható jelenlegi minimális tájékozottsági szintünkön.
Tisztelt Képviselõtársaim! A szabaddemokraták úgy vélik, hogy nincs helye semmiféle, számunkra újabb kötelezettségeket jelentõ szerzõdés vagy szerzõdéstervezet elsietett aláírásának mindaddig, amíg nincs válasz megfogalmazott kérdéseinkre. Döntési helyzetben ugyanis csak akkor leszünk, ha majd tudjuk, hogy ezen megoldások vélt gazdasági elõnyei arányban állnak-e ugyanezek feltételezett környezetvédelmi hátrányaival, ha majd a mostaninál pontosabban ismerjük a környezetvédelmi és gazdasági következményeket.
(9.50)
Amíg ez nem látható tisztán, véleményem szerint nincs helye sem keret-, sem más megállapodás aláírásának sem. (Sasvári Szilárd: Úgy van!)
Köszönöm figyelmüket. (Taps az SZDSZ és a Fidesz padsoraiból.)