DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tanult szegedi képviselõtársam felszólalása végképp meggyõzött arról, teljesen reménytelenek azok a szocialista frakcióbeli törekvések, hogy itt szakmai vitát produkáljunk. Azt gondolom, szembe kell nézni ezzel a gonddal, hogy tárgyszerû vita nem lesz ebben a kérdésben. Tárgyszerû következmények majd lesznek, és annak majd a hatásait a következõ nemzedékek fogják elviselni.
Csapody Miklós képviselõtársam teljesen egyértelmûen az 1989-es konzervatív forradalmát folytatta itt a szemünk elõtt, és arról beszélt, hogy itt valami nemzetközi összeesküvés vagy nem is tudom valami nagy betonépítõ vállalat által irányított összeesküvés van, ezért egyértelmû, hogy ugyanaz az ellenség, mint ami 1989-ben volt, valami piramisépítõ, kommunista betonépítõ bagázs.
Azt gondolom, szembe kellene nézni azzal mind a konzervatív, mind a liberális pártoknak, hogy a rendszerváltás már visszavonhatatlan, akár felépül ez az alsó vízlépcsõ és akár megegyezünk a szlovákokkal, akár nem. Tehát nem kellene a saját legitimációs kérdésükként felfogni ezt az egészet, sõt, abból is nagy baj lehet, ha félreértik a saját bázisukat, mert nekem meggyõzõdésem, hogy a konzervatív és a liberális pártok bázisának többsége ezt már ugyanolyan tárgyszerû kérdésként és az ország érdekeinek mentén figyeli. Ezért az ezzel kapcsolatos agyforradalmat ideje volna abbahagyni.
Három alternatívát írtam itt fel: sokba kerül, és nem csinálunk semmit a másik, hogy sokba kerül, és csinálunk valami rosszat, valami haszontalant a harmadik az, hogy sokba kerül, és csinálunk valamit, ami hasznos, ami haszonnal és hasznos hatásokkal kecsegtet a következõ évszázadokra. Azt hiszem, ez a harmadik eset a kormányé, és amennyiben olyan megoldást keresünk (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), ami hasznos, akkor a forrásmegosztásban is fogunk partnereket találni. (Taps az MSZP soraiból. - Sasvári Szilárd: Mennyibe kerül?)