SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm a szó. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Jómagam a Szigetközben élek, így közvetlen tapasztalatom volt és van arról a szerencsétlen folyamatról, amely 1992 óta e páratlan értékekben gazdag térséget érte. A víz hiányát, a természet pusztulását nap mint nap látni, az itt élõ emberek elkeseredését napról napra hallani bizony nem könnyû. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor 1992 õszén a szlovákok elzárták a Dunát, s eltûnt a víz a mederbõl Rajkától Ásványráróig.
Kis túlzással ez olyan trauma volt a Szigetközben, mintha ma a budapestiek száraz lábbal besétálhatnának a Margit-szigetre. A rajkai, a dunakiliti, a dunaszigeti, a kisbodaki, a püski, a dunaremetei, a lipóti, a hédervári, az ásványrárói, a mosonmagyaróvári, a halászi, a máriakálnoki, a mecséri, a dunaszegi, a gyõrzámolyi, a véneki - és sorolhatnám tovább a szigetközi falvak nevét - emberek azt várják tõlünk politikusoktól, hogy megóvjuk a Szigetközt a további katasztrófától, hogy a Magyar Országgyûlés, a kormány olyan megoldást találjon a Pozsony-Budapest Duna-szakasz problémáira, amely a Szigetköz értékeinek megõrzését, az itt élõ emberek életlehetõségeinek javítását szolgálja. A Szigetköz polgármesterei, a városi, a megyei önkormányzatok, a térségben élõ országgyûlési képviselõk határozottan megfogalmazzák ma is véleményüket, javaslataikat az üggyel kapcsolatosan.
Tették ezt az Antall-kormány idején is, de a nagypolitika nem figyelt rájuk. Keresztes K. Sándor miniszter urat, aki egyébként gyõri származású, az akkori miniszterelnök úr leváltotta pozíciójából, amikor kompromisszumot keresett e kérdés megoldására. S ezért láthattuk mi, szigetköziek a Duna elterelését, s annak az eszement magyar ötletnek a megvalósítását, amikor dízelszivattyúkkal akarták megoldani a Szigetköz vízpótlását 1993-94-ben. Ami annyit jelentett körülbelül, mintha kanállal akarnánk merni a vizet a Balatonba. Vajon ha nem épül meg a fenékküszöb 1995-ben, még mindig dízelszivattyúk dübörögnének a Szigetközben napi másfél millió forintos költséggel?
A helyzet a Hágai Bíróság döntése után mindenképpen megváltozott annyiban - és ezt pozitívnak értékelem -, hogy a helyi vélemények irányába a kormány tárgyalódelegációja nyitott; Nemcsók János államtitkár úr folyamatosan egyeztet a térség képviselõivel. De ennek ismeretében is fontosnak tartom, hogy itt, a parlament nyilvánossága elõtt is ismertessem önökkel a megye Szigetköz-bizottságának a javaslatát, amellyel az SZDSZ egyetért.
A szigetközi önkormányzatokat képviselõ polgármesterekkel, a helyi vízügyi környezetvédõ szakemberekkel Szent-Iványi István frakcióvezetõ úr vezetésével tárgyaltunk, részletesen kicseréltük véleményünket, megnéztük a helyszínen a problémákat. Az itt élõk a Szigetköz érdekében mielõbbi és - a hangsúlyt erre tenném: - végleges megoldást sürgetnek egy kölcsönösen elõnyös megállapodás alapján.
A Szigetköz vízellátása szempontjából a dunakiliti tározó feltöltése a legfontosabb kérdés, de az ország szempontjából is stratégiai jelentõségû. Ha ebben nincs megállapodás, akkor Szlovákiával nincs értelme megegyezni. Jelenleg a dunacsúni mû, a bõsi vízlépcsõ vízszintszabályozó mûve ezt a funkciót hiánytalanul képes ellátni. Ma Dunakiliti egyelõre semmi más, mint kárba veszett beruházás. Ha a dunakiliti tározó feltöltése megtörténik, akkor a vízkivétel és a vízkormányzó mûvek magyar területen helyezkednek el, a vízpótlások, a rendkívüli ökológiai vízigények, az elárasztások, az átöblítések így biztosíthatók. Akkor érvényesülhet az az alapvetõ elv, hogy mindkét ország a saját biztonsága érdekében maga szabályozhatja a területére terelt vizek mennyiségét. Jelentõs idegenforgalmi fejlesztés is megvalósulhat - vízi sport, horgászat, kishajóforgalom -, hisz a tározó jóléti tározóként is üzemelhet, jövedelemforrás lehet a térség lakói számára, munkahelyet teremthet.
A tárgyalódelegációk között éppen a dunakiliti tározó feltöltése kérdésében alakult ki éles vita. Ma már világos, hogy minimum 128 méter tengerszint feletti magasságra szükséges feltölteni a dunakiliti tározót.
(11.10)
Ez egyébként magyar oldalról a legvégsõ kompromisszum lehet, hisz az optimális a 131,5 méteres tengerszint feletti magasság lehet. Csak ekkor üzemeltethetõ a vízpótló rendszer, csak ekkor lesz összefüggõ vízfelület a tározóban, csak ekkor lehet biztosítani olyan vízdinamikát, amely nem indít el mocsarasodást, nem hoz létre pangó vizeket. Ebbõl a magyar igénybõl egy tapodtat sem szabad engedni! Úgy gondolom, ezt a szlovák kormánynak is méltányolnia kell a hágai ítélet alapján. Ha ezt nem teszi, a véleményem az, hogy akkor õ folytat rosszhiszemû tárgyalásokat.
A dunakiliti tározó 128 méteres tengerszint feletti magasságra való feltöltése kulcskérdése a szigetközi Öreg-Duna vízgazdálkodási helyzetének ökológiai célú szabályozásának is. Ugyanis a fõmeder e szakaszán a jelenlegi vízszint megemelése elkerülhetetlen. Jelenleg a dunaremetei mércénél 100 centiméter alatti a vízállás. Ahhoz, hogy természetes módon az Öreg-Duna medre lássa el vízzel a szigetközi ágrendszert, legalább 420 centiméteres vízállásra van szükség. Vagyis a vegetációs idõszakban minimum 400-600 köbméter/secundum víz bevezetése szükséges a fõmederbe a dunakiliti tározó felõl.
A fõmeder vízszintjének megemelésekor az ökológiai szempontok kell hogy érvényesüljenek gázlóküszöbök magasításával, például szabályozható gumigátak beépítésével. Ezeket úgy kell megvalósítani, hogy azokon a vízi élõlények áthaladhassanak, az árvízlevezetés és a kishajózás feltételei biztosítva legyenek. Mindez a következõ elõnyökkel jár: a fõmeder és a hullámterek egysége megteremtõdik a nagyobb vízfelület esztétikai szempontból is kedvezõbb képet ad a jobb és bal parti 2-300 méteres parti sávban az erdõk fejlõdni tudnak a fõág és a mellékágrendszer kapcsolata megteremtõdik a vízi élõlények közlekedési feltételeinek megteremtésével a hullámterek visszanyerik halbölcsõ szerepüket.
A Szigetköz szempontjából ökológiailag káros mértékû a csúcsrajáratás. Ugyanis a napi egy-két alkalommal kialakuló csúcshullám a Szigetköz alsó szakaszán ellehetetleníti az élõvilág helyzetét, a halak ívási idõszakát összezavarja. Járulékos feladatként rendkívül fontos Mosonmagyaróvár és Gyõr szennyvíztisztító rendszereinek kezelése és a Mosoni-Duna kiszáradt holtágainak - például a máriakálnoki holtág - rehabilitációja, továbbá az ásványrárói ágrendszer alsó szakaszán a bagaméri ág vízpótló rendszerbe történõ bekapcsolása.
Ez tehát a Szigetközben élõ 200 ezer ember igénye, azoké, akik ott élnek, ott éltek elõdeik, és utódaik is ott szeretnének élni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem, hogy akik ma hozzászólnak és nem értenek egyet ezzel az állásponttal, vegyék a fáradságot, és jöjjenek el a helyszínre, tárgyaljanak a térség képviselõivel, hallgassák meg az ott élõ szakemberek véleményét. Engem nagyon bosszant, hogy olyanok mondanak véleményt e kérdésben, akik talán sohasem jártak a Szigetközben. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgy van!) És kérem az ellenzõket arra, hogy magyarázzák el nekem és a szigetközi embereknek, hogy a Hágai Bíróság ítéletének ismeretében milyen szakmai megoldást javasolnak. Mert én ma inkább csak elutasítást és nem konstruktív hozzáállást tapasztaltam az ellenzék részérõl.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)