DR. SZILI KATALIN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy néhány gondolattal hozzájáruljak a mai polémiához, ha lehet, érzelemmentesen és merõben a szakmai elõírásokból és rendelkezésünkre álló jogszabályokból kiindulva!
Ma felvetõdik a kérdés: mikor, mit kell tennünk kinek, mi a feladata ebben a processzusban mennyivel több garanciális elemmel rendelkezünk ma, mint 1977-ben milyen garanciái vannak a megelõzés elve érvényesítésének milyen garanciát jelenthet számunkra az a monitoringrendszer, amelynek a közös üzemeltetésére lehetõség van.
1977-ben rendelkeztünk egy környezetvédelmi törvénnyel, az 1976. évi II. törvénnyel, amely ugyan az emberi környezet védelmérõl szólt, de végrehajtási rendeletek híján teljesen puhán fogalmazta meg azokat az elvárásokat, amelyeket a környezetvédelem feladataként jelölt meg. Ennek értelmében feladat volt az, hogy az emberi környezet megóvását, tervszerû alakítását elõsegítse. Többek között megfogalmazta, hogy a vizek természetes lefolyását, illetõleg áramlását, továbbá a felszíni vizek medreit, partjait, a környezetvédelmi következmények figyelembevételével szabad megváltoztatni.
(11.30)
Tekintettel arra - hangsúlyozom -, hogy végrehajtási rendeletek nélkül maradt, ez merõben puha szabályozást jelentett.
Mit jelent ma számunkra az 1995-ben megalkotott környezetvédelmi törvény? Hiszen ez a környezetvédelmi törvény a megelõzés elvét nemcsak deklarálja, hanem tartalmazza azokat a szabályozási elemeket is, amelyek a megelõzési elv érvényesítéséhez lehetõséget nyújtanak. Többek között elõírja, hogy a környezetvédelemre jelentõs hatást gyakorló tevékenység megkezdése elõtt annak környezetére gyakorolt hatásait elõzetesen vizsgálni szükséges, környezeti hatásvizsgálatot szükséges készíteni. Ebben két fázist ír elõ számunkra: egy elõzetes környezeti hatásvizsgálat és a részletes környezeti hatásvizsgálat szükségességét. Ez természetesen azt is jelenti, hogy részletes vizsgálatok mellett hatásterületet is meg kell határozni.
Felteszem képviselõtársaimnak a kérdést: szükséges-e ismernünk azt a tevékenységet, illetõleg egyáltalán a tevékenységet ahhoz, hogy hatásvizsgálat készülhessen? Én úgy gondolom, mindannyiunk számára egyértelmû lehet, hogy feltétlenül szükséges ismerni azt a tevékenységet, amelyre hatásvizsgálat készülhet. Ezt összevetem azzal az elvi alappal, ami a kiindulópontunk volt, mely szerint elvi szinten meg lehet állapodni, hiszen ezek alapján készülhetnek el az elõzetes, illetõleg a részletes környezeti hatásvizsgálatok, és természetesen lehetõséget és garanciát biztosít az a monitoringrendszer is, amely 1995, illetõleg még régebb óta Szlovákiában és Magyarországon külön-külön is mûködik.
Mit jelent a környezeti hatásvizsgálat? Jelent módszert, eljárást, melynek eredményeképpen kapunk választ arra, hogy tervezett magatartásunk milyen környezeti kockázatokkal jár. A hatásvizsgálat mint eljárás eredménye a hatástanulmány, a vizsgálódások összefoglalása, jogi szempontból az engedélyezési eljárás része, amely egyben feltételeket is meghatároz.
Én azt gondolom, hogy ez a hatásvizsgálat, már az elõzetes környezeti hatásvizsgálat is - és hangsúlyozom, ezeknek az idõpontja és idõtartama nincs meghatározva a törvényben - a tervezett tevékenység célját, a telepítéstechnológia lehetõségét, a tevékenység elmaradásából származó környezeti következmények leírását - ez utóbbit hangsúlyozom -, a várható környezetterhelés, igénybevétel mennyiségi-minõségi leírását, környezeti elõzetes becslést, az ökológiai viszonyokban történõ változások várható hatásait is tartalmazza. Természetesen a részletes elemzés még további gazdasági hatáselemzésekkel is kiegészül.
Szeretném felhívni tisztelt képviselõtársaim figyelmét arra, hogy a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozóan mindkét fél rendelkezik hatályos hazai elõírással. Ha összevetjük ezt a két szabályozást, mindkét szabályozás azt kívánja elérni, hogy a tevékenység megvalósításából származó környezeti hatásokat teljeskörûen, a megvalósításról szóló tényleges döntés elõtt mérjék fel; mindkét szabályozás részletesen rendelkezik a nyilvánosság bevonásával, és ezt kétszer aláhúzom, tisztelt képviselõtársaim. Ebben a szlovák szabályozás a döntés közzétételét, a magyar szabályozás viszont az ügyféli jogállással rendelkezõk körének merõ kiszélesítését jelenti, természetesen közösségtájékoztatási, közmeghallgatási eljárás elõírásával. Mindkét szabályozás részletesen rendelkezik a hatásvizsgálatok tartalmáról, mindkét szabályozás kétlépcsõs szabályozást tartalmaz.
Én azt gondolom, hogy ezek az elõírások a tárgyalódelegációkat és a kormányzatokat is kellõ óvatosságra intik akkor, amikor egy megoldásban a környezeti érdekek érvényesítését tûzik ki célul. Hangsúlyozom, nem a környezetvédelem elsõdlegessége, hanem a megoldásban a környezetvédelmi érdekek érvényesítése lehet a célunk. Ezt segíti elõ számunkra az a monitoringrendszer is, amelynek keretében hidrológiai, vízminõségi, hidrogeológiai és biológiai megfigyelésekre kerül sor. Ezek 1980 óta folynak, a felek 1985-ig visszamenõleg kicserélik az adatokat, és természetesen 1997-tõl a monitoring kibõvítésére is megfogalmazódott egy közös szándék - ahogy az említésre is került - a Pozsony és Budapest közötti szakaszon.
Én azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim, hogy amikor ma bármit elutasítunk vagy bármirõl véleményt mondunk, ezekben a lépésekben elsõsorban az szükséges, hogy a tényleges tevékenységet ismerjük ahhoz, hogy hatásvizsgálat készülhessen; ezt követõen kerülhet sor egy végleges megállapodásra. Én úgy gondolom, hogy csak és kizárólag ezzel érhetjük el azt, hogy érzelmi megnyilvánulások nélkül, merõben szakmai megfontolásokból közelítsünk egy kérdést. (Balsay István: Milyen szakma?)
Szeretném befejezésül megosztani tisztelt képviselõtársaimmal egy görög bölcselõ mondását, ami eszembe jutott, amikor ma ideérkeztem, és talán egy kicsit hozzá is segít bennünket ahhoz, hogy közösen, megfelelõ párbeszéddel és ne egymás mellett elbeszélve tudjunk gondolkodni: "Tévesen vélekedni más dolog, mint nem létezõrõl vélekedni".
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)