DR. KISS RÓBERT (SZDSZ): Azt hiszem, már elég sokan elmondták azt, amit én szerettem volna, úgyhogy két lényeges dologra és annak részleteire szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a Tudományos Akadémia 1983-as állásfoglalása, a másik pedig a Hágai Bíróság ítélete.
Az Akadémia '83-as állásfoglalásában is szerepelt az, amire véleményem szerint most is szükség van, és a mai napig aktuálisak ezek a kérdések. Az elsõ az volt, hogy annak idején az Akadémia elnöksége károsnak ítélte a vízlépcsõt és az építkezés leállítását tartotta a legmegfelelõbb megoldásnak. Szükségesnek és nagyon fontosnak tartott egy teljes ráfordítás- és haszonelemzést, amely 1983 óta sem készült el, pedig enélkül, azt hiszem, jelen pillanatban sem lehet döntést hozni ebben a kérdésben.
És van egy új elem, amirõl az utóbbi idõben nem nagyon sokat, illetve egyáltalán nem lehetett hallani: ez az, hogy a járulékos beruházásoknak meg kell elõzniük az építkezést. Magyarul, a szennyvíztisztításnak, a csatornahálózat kiépítésének, illetve az ivóvízkutak elhelyezésének elõbbre kell kerülnie, mint magának a vízlépcsõ megépítésének.
(12.40)
Azt hiszem, ez mindenféleképpen nagyon fontos. S amikor a ráfordítás- és haszonelemzésrõl van szó, ezeket is mindenféleképpen és talán elsõdlegesen kell figyelembe venni, hiszen ezekre még esetlegesen a vízlépcsõ megépítése nélkül is szükség van vagy lehet.
A Hágai Bíróság ítéletében azon álláspontok közül, amelyeket szerintem fokozottan képviselni kellene, illetve kellett volna, az elsõ, hogy Nagymarosra nincsen szükség. Ezt egyértelmûen kimondja a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése, illetve állásfoglalása.
Sokszor hivatkozunk vagy hivatkoznak arra is, hogy a négy szempont közül - környezetvédelem, árvízvédelem, energetika és hajózás - egyik sem élvez elsõbbséget. Azonban nem árt fölfigyelni egy másik pontra is, nevezetesen ezen ítélet 140. szakaszára, amelyben viszont kimondja, hogy a környezetre gyakorolt hatás kulcsfontosságú, és a jelenlegi szabványokat kell mindenféleképpen alkalmazni. Tehát azt hiszem, valamilyen prioritása ebben a négy felsorolt szempontban mindenféleképpen van vagy kell hogy legyen a környezetvédelemnek.
Még egy dolog ezzel kapcsolatosan: kielégítõ vízmennyiségre vagy vízmegoldásra kell törekedni az Öreg-Dunában és a mellékágakban. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy több és nagyobb vízmennyiségre van szükség, mint amennyi az Öreg-Dunába jut jelenleg, tehát ezt az álláspontot is valamilyen módon a magyar delegációnak képviselnie kellene vagy kellett volna az elõzõekben.
"A C-variáns összeegyeztethetetlen a szerzõdéssel, és Szlovákiának nem volt joga ezt üzembe helyezni." Azt hiszem, ezt sem eleget hangsúlyozzuk, hiszen ez a magyar álláspontot vagy Magyarország érdekeit támasztaná igazán alá.
És egy olyan pont, ami talán még szóba sem került az eddigiekben: nevezetesen, hogy az építési költség teljes egészében elkülönül a kártérítéstõl. Tehát ezt a két dolgot nem szabad, nem kell és nem is lehet semmilyen módon összekeverni. Ebben szerepel az a szempont is, hogy ha Magyarország részt kíván venni a dunacsúni energiatermelésben, akkor a dunacsúni költségekben kell osztoznia. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországnak esetleg 1, 2, 3 vagy 5 milliárd dolláros kártérítéseket kellene fizetnie.
A kártérítéseknél mindenféleképpen meg kell még azt is említeni, hogy figyelemmel kellene lenni a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között létrehozott azon közös operatív csoportnak a döntésére, amely a vízlépcsõ költségeivel foglalkozott, és évente elszámolta ezeket a költségeket; eszerint 1990. december 31-éig a két országnak egymással szemben nem volt semmilyen követelése. Tehát a kártérítések tekintetében is mindenféleképpen legfeljebb csak az 1990 utáni károkat lehet figyelembe venni.
A károknál még nagyon fontos lenne, hogy a károk felmérésére kellett volna törekedni, valamilyen kárfelmérést kellett volna készíteni Magyarországon azért, hogy megfelelõen és megfelelõen alátámasztva tudjuk képviselni azt, hogy Magyarországnak is voltak kárai, Magyarországot is terheli kártérítés, és ez talán közelebb is hozott volna az úgynevezett nulla megoldáshoz.
A Hágai Bíróság ítéletén túl még néhány egyéb dologról hadd mondjak néhány szót. Sokszor elhangzik az, hogy szakmai kérdésként kell tekinteni a vízlépcsõ felépítését. Csak az a kérdés, hogy milyen szakmai kérdésként, mely szakmákat kell ebbe bevonni, és mely szakma véleményére adunk elsõsorban, a vélemények összeütközése esetén mi az, amit képviselnie kell a magyar delegációnak vagy Magyarországnak ebben a kérdésben.
Sokszor elhangzott még az is, hogy 6 hónapon belül mindenféleképpen döntésnek kell születnie Szlovákiával, hiszen csak így juthatunk elõnyösebb döntéshez, mint ha folytatnánk a Hágai Nemzetközi Bíróság elõtti eljárást. Azt hiszem, figyelembe kell azért azt is venni, hogy nyilván Szlovákia is figyel azokra az eseményekre, amelyek ezzel kapcsolatban Magyarországon történnek. Nyilvánvalóan Szlovákia sem akar egy olyan döntésben részt venni, amely számára hátrányosabb, és ez, sajnos, Magyarország részérõl már néhányszor kimondásra is került.
Végül föl lehet tenni azt a kérdést is, hogy milyen megoldás, milyen megoldások lehetségesek ebben a kérdésben. Azt hiszem, az elsõdleges az, hogy mindenféleképpen több vízre van szükség az Öreg-Dunában. Sokszor elhangzott, hogy milyen arányban és mennyivel több vízre van szükség, de ha azt vesszük, amit Kelemen képviselõ úr mondott, hogy a fõsodor vonala határ, akkor nyilvánvalóan csak éppen valamivel többnek kell lennie ennek a vízmennyiségnek, mint ami a dunacsúni tározóba, illetve a csatornába megy. Véleményem szerint a végsõ megoldásban még az is szerepelni fog, hogy a C-variáns továbbra is fönnmaradhat, illetve nem szükséges ennek a lebontása.
Még egy kérdés, ami sokszor elhangzott a lobbyzással kapcsolatban, hogy létezik egy vízépítõ lobby Magyarországon, létezik egy vízépítõ szakemberekbõl álló nagyobb csoport. Valóban létezik és azt is tudomásul kell venni, hogy ezeknek a vízépítõ szakembereknek a tevékenysége nagymértékben lecsökkent az utóbbi évtizedben vagy mondhatnám azt is, évtizedekben. Tehát valamilyen lehetõséget kell a késõbbiekben a számukra is kínálni, nevezetesen vagy olyan módon, hogy a gátak felújításával vagy a különbözõ folyómedrek helyreállításával, felújításával és más hasonló módon.
Sokszor elhangzott - és ez az utolsó mondatom -, hogy a környezetvédelmi bizottságban sokszor beszámolt az államtitkár úr a folyó tárgyalásokról. Valóban, ezeket a beszámolókat meghallgattuk, csak éppen a tárgyalások folytatására semmilyen hatásunk nem volt.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)