CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A bõs- nagymarosi vízlépcsõrendszer építése ügyében hozott hágai nemzetközi bírósági ítélet alapján kialakult helyzetrõl tárgyalunk immár ötödik órája itt, a tisztelt Házban. Amikor a helyzetet értékeljük, akkor két megállapítást tehetünk egyidejûleg: a kialakult helyzet egyfelõl kaotikus, zûrzavaros, másfelõl nagyon is egyértelmû.
Miért állítom azt, hogy zûrzavaros, kaotikus? Azért, mert sajnálatos módon nincs egységes magyar álláspont a hágai ítélettel kapcsolatban. Örülök, hogy éppen elõttem szólt errõl Csákabonyi Balázs képviselõtársam. Azért az ítélet nem annyira dodonai, hogy csupán az lenne benne, hogy megállapodást kell kötnie egymással a két félnek. A szlovákoknak nagyon is határozott álláspontjuk van. Lehetne és kellene hogy legyen határozott magyar álláspont a kérdéssel kapcsolatban, legalábbis a kormánynak a delegációt ilyen felhatalmazással kellett volna elküldeni a tárgyalásokra. Ezzel szemben az elsõ pillanattól kezdve a kormányzó pártok egymásnak ellentmondó álláspontot hoznak létre, a kormánytagok egymásnak ellentmondanak, a szakértõk egymásnak ellentmondanak. Az elsõ pillanatban Szénási György azt állítja, hogy sokkal jobb, mint amit várhattunk, ugyanakkor Nemcsók János azt állította, hogy sokkal rosszabb, mint amit várhattunk, de egyes kormánytagok, sõt a kormány feje is saját magának is ellentmond az idõ függvényében, az idõ elõrehaladtával. Horn Gyula miniszterelnök úr tavaly szeptember 29-én itt azt mondotta, hogy nem kell megépíteni Nagymarost, most pedig azt mondja, hogy meg kell építeni. Igaz, hogy Kovács László értelmezése alapján nem azért kell megépíteni, mert ez a hágai ítéletbõl következik, hanem azért, mert a magyar kormány úgy dönt, a magyar kormány feje azt az álláspontot képviseli, hogy építsük meg, ha a szlovák fél ezt kívánja, mert a másik oldalon a dunakiliti tározó ügyében magyar érdek érvényesülne, ami viszont az elhangzottak alapján teljes mértékben vitatható.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tehát kaotikus, mert nincs egységes magyar álláspont, ami elfogadhatatlan és megengedhetetlen, mert csökkenti a magyar tárgyalófél esélyeit a kétoldalú tárgyalásokon, és rontja az ország nemzetközi megítélését.
Ugyanakkor mire gondoltam akkor, amikor azt mondottam, hogy nagyon is egyértelmû? Arra, hogy ebben a tejszerû ködben, amely a bõs-nagymarosi vízlépcsõ körül kialakult az elmúlt években, talán évtizedekben, van egy nagyon erõs, határozott vörös csík, amin végigvonul, melyet 1977-ben kezdtek el megrajzolni, amelyet 1989- ben Horn Gyula akkor miniszterként, külügyminiszterként folytatott tovább, rajzolt tovább a tejszerû ködben, hiszen - talán egyedül a kormány akkori tagjai közül - ellenezte a nagymarosi építkezések leállítását. Négyéves szünet után folytatódik ennek a csíknak a megrajzolása, hiszen éppen Horn Gyula miniszterelnök úr jelentette ki, hogy megállapodik Meiarral, szavahihetõ barátjával - mint ahogy Németh Zsolt is említette miniszterelnök úrnak ezt a korábbi meghatározását -; bármi történik, bármit mond a koalíciós partner, bármit mond a parlament - talán nem is olyan nagyon kíváncsi a parlament véleményére -, március 25-éig megállapodnak.
De miben, tisztelt képviselõtársaim? Egy magánmegállapodás lesz? Ez ma kiderült az elmúlt órákban, hogy magánmegállapodásról lehet szó. Vagy talán az elmúlt négyéves kormányvezetési gyakorlatból arra is következtethetünk, hogy mégis lesz egy kötelezettségeket vállaló megállapodás? Ez elfogadhatatlan lenne! Remélem, csak magánmegállapodás lesz, és így a mai vita tulajdonképpen egy magánmegállapodás körül kialakult magántanácskozmánynak minõsíthetõ.
De fel kell tennem - nyilván sokan feltették már elõttem és sokan felteszik majd utánam is - a kérdést, hogy mi ez, amihez oly görcsösen ragaszkodik a vörös csík írója, rajzolója. Mi ez a beruházás? Tudjuk, hogy milyen környezetvédelmi veszélyeket jelent vagy jelenthet; részletkérdés, hogy pontosan milyen mértékû a veszély; pontosan ismerjük az ivóvízkészletek veszélyeztetésétõl kezdve a különbözõ problémákat. Elhanyagolhatjuk, ha feltesszük a kérdést, de csak azért, mert egyetlen kérdésre koncentrálunk most: a hajózhatóság kérdésére, amely sokkal kisebb ráfordítással megoldható lenne mindenféle veszélyeztetés nélkül.
A kérdés úgy hangzik: milyen beruházás ez? Hasznos, megtérülõ beruházás? A választ Nemcsók János államtitkár úr, a miniszterelnök úr bizalmát élvezõ delegációvezetõ adta meg február 10-én az MTV2 adásában, amikor azt mondotta, hogy ennek a beruházásnak az eredményeként az ország évente mintegy 3 milliárd forint összegû villamos energiát fog kapni. Ugyanakkor a legkisebb, a legvisszafogottabb kalkulációk szerint is ez a beruházás 400 milliárdba kerül, mások szerint 600 milliárdba - egy biztos, hogy több száz milliárdot kell még invesztálni. Ez a beruházás akkor 150-200 év alatt térül meg, vagyis gyakorlatilag soha - vagyis gyakorlatilag egy teljesen elhibázott beruházás, minden más káros következményeivel együtt! (Nemcsók János tagadólag rázza a fejét.)
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezek után nem marad más hátra, mint megkérni a jelen nem lévõ miniszterelnök urat, hogy szíveskedjék az ország nyilvánosságával közölni, szíveskedjék tájékoztatni a magyar lakosságot: ha ez a beruházás megvalósul, akkor a következõ négy-öt évben semmiféle életkörülményeket javító intézkedésre ennek az országnak a népe nem várhat.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Moraj a kormánypártok soraiban. - Dr. Géczi József Alajos: Jézus Mária! - Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)