RAB KÁROLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! 1992. december 22-étõl kezdtem interpellálni, sürgettem a Duna, a Szigetköz helyzetének megoldását. Ezek címei a következõk voltak: "A szigetközi fák állva halnak meg", "A Szigetköz nem akar a viták, az igazság hõsi halottja lenni", "A Szigetközt már a kormány halogatása is pusztítja", "Amíg a viták tartanak, a pusztulás zavartalanul folyik". Ezeket kevés változtatással, azt hiszem, sajnos, részint ma is elmondhatnám.
Nem sok értelme van a visszatekintésnek, de mégis - azt gondolom - a jövõ szempontjából el kell mondanom, hogy akik évekig akadályozták a realitásokat figyelembe vevõ megoldásokat, akik környezetvédõnek vagy bármiféle más szakembernek titulálva magukat akadályozták a ma is lehetséges kompromisszumokat, azok nem környezetvédõk, hanem környezetpusztítók, mert a pusztulás ma is folyik tovább, és egyedül Magyarországnak okoz kárt. Sajnos itt, a parlamentben egyetlen olyan párt sincs, amelyik ne lenne valamilyen mértékben felelõs a kialakult helyzetért.
Többen túlpolitizáltnak mondják az ügyet, és valami igazuk van is. Sokan azt kérik, bízzák szakemberekre a megoldást. De melyikre? Az elmúlt hét évben senki sem tud mutatni olyan megoldást, amelyet az úgynevezett szakemberek egyöntetûen, vagy akárcsak jól észrevehetõ többséggel is elfogadtak volna, és ez ellen szavaztak volna a képviselõk. Azok a képviselõk, akik véleményem szerint helytelenül szavaztak, azok is szakemberek által elõterjesztett javaslatra szavaztak - jogászok, mûszakiak, környezetvédõk javaslatai alapján. Ezért azt gondolom, a túlpolitizáltság mint tény, lehet, hogy igaz, de csak részint ítélem el ezért tanácstalan képviselõtársaimat. Tudniillik ma is az a helyzet, ha ma kellene szavazni, ma is nagy bajban lennénk.
Birtokában van-e ma valaki az igazi, konkrét megoldásnak, annak, ami megfelel az ország, a Szigetköz, az ott lakók és Szlovákia érdekeinek is. Sajnos, azt kell mondanom, a szakemberek igazukat nem a szakma támogatásától, hanem a politikai pártok támogatásától várták. Ma is ez történik, és a szakmai egyetértés vákuumában tovább folyik a túlpolitizálás.
Kérdés igazából, hogy mit lehet tenni. Leginkább azt, hogy veszteségeinket minimalizáljuk. Minimalizálni leginkább azok veszteségeit, akiket a legtöbb kár ért, és ezek a szigetköziek. Mert ez nem egyszerûen a víztartalék kérdése, hajózási, természetvédelmi kérdés, hanem az ott élõ sok ezer ember életét érinti. Érintik õket a mezõgazdasági károk, földterületeik értékvesztése, munkalehetõségük beszûkülése, kútjaik kiszáradása. Ezért, bármi is a megoldás ebben az ügyben, a kormány kötelessége, hogy a károkat szenvedett ereket kompenzálja, Szigetközt rehabilitálja.
A megoldás természetesen az, ha az egyezség kielégítené a következõket: a Duna a szigetközi emberek megélhetési forrása, a Duna ivóvízkincs, a Duna nemzetközi viziút, a Duna kiemelt természetvédelmi táj táplálója, a Duna mezõgazdasági tényezõ, és ma már realitás az is, hogy energiatermelõ erõ. A Dunának a következõ évszázadokban is hagyni kell, hogy ezeket a funkciókat teljesíthesse Magyarország, a szigetköziek és Szlovákia javára is.
A politika, a politikus dolga, hogy kikényszerítsen a magukat szakembereknek tartóktól egy olyan közös döntésen alapuló megoldást, amely az említett funkciókat kielégíti, amire a képviselõk nyugodtan szavazhatnának. Amíg ilyen nincs, ismétlem, szakmai egyetértés vákuumában a politikai viták folytatódnak. Én nem a képviselõktõl, a szakemberektõl várom a megoldási javaslatot, de a politikusoktól - a múlt hibáiból való okulásként is - több szerénységet, több nyitottságot és a realitás figyelembevételét várom, egy olyan korrekt megoldást, amely Szlovákia és Magyarország érdekeinek egyaránt megfelel.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps mindkét oldalon.)