DR. HORVÁTH JÓZSEF (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rendkívül rövid idõ áll rendelkezésemre, hogy legalább egy kérdéssel megpróbáljak végezni.
Mindenesetre talán azzal kezdeném, hogy szeretnék reagálni államtitkár úr Keresztes K. Sándorral kapcsolatos vélekedésére, akinek a kezébõl kitépték azt a bizonyos zászlót. A következõket mondta körülbelül három héttel ezelõtt: a csaknem kész kiliti tározó és zsiliprendszer vízelosztás-szabályozó mûködésével a Szigetköz legsúlyosabb gondjai megoldhatók. Keresztes szerint a Nemcsók vezette delegáció jól ismerte fel, hogy nem csupán vízmennyiségre, hanem vízszintemelésre is szükség van a Szigetközben, viszont elhamarkodott a duzzasztás eshetõsége, mert ezzel a csúcsrajáratás veszélye fokozódik.
Most egyetlenegy kérdéssel szeretnék foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy jelen pillanatban két megoldási lehetõségünk van, mind a kettõt elfogadta a szlovák fél is, mind a kettõt elfogadta a Magyar Tudományos Akadémiának erre a munkára predesztinálódott albizottsága is; nevezetesen hogy a feladat, ami elõttünk áll, a folyamszabályozás hagyományos módszerével oldható meg egyik oldalon, másik oldalon viszont a duzzasztó építése is alkalmas arra, hogy ezt az elõttünk álló feladatot megoldjuk.
Nos, a dunai programirodának nagyon rövid rezüméje azt mondja ki, hogy a javasolt megoldással a Szap és Budapest közötti szakaszon a hajózás 120 méter szélességû és 25 deciméter mélységû hajóút biztosításával ez a hajózás biztonságosan kialakítható.
(13.40)
Ugyancsak ez a véleménye a Magyar Tudományos Akadémia öttagú bizottságának is, miszerint "a folyamszabályozás hagyományos módszere még 20 évig alkalmas az európai elvárásoknak megfelelõ dunai hajózás biztosítására." Még azt is kifejtették, hogy ez egyszeri beruházással ötvenmilliárd forintot igényel, évente kétmilliárd forintos karbantartási költséggel.
Az ökológus, hidrobiológus a hagyományos folyamszabályozást elfogadja, mivel kifejtette, hogy nem irreverzibilis, továbbfejleszthetõ, környezetvédelmi káros hatásai nincsenek, nincs algásodás, nincs vízbázist veszélyeztetõ hatása. Ezzel szemben a duzzasztás elõnye, hogy nagyobb mozgásteret kap a hajózás, de erre a nagy mozgástérre nincs szükség, mivel 3,5 méteres vízmélység biztosítására a mai hajózási körülmények között nincs szükség. Az energiatermelés növelhetõsége pedig Magyarország számára másodrendû, elmarad az ökológiai veszélyek aggálya mögött, hisz ezt képviseltük Hágában, és Nemcsók államtitkár úr is ezt számtalan alkalommal kifejezésre juttatta.
Az elérhetõ háttértanulmányok zöme mind arról szól, hogy van két megoldási lehetõség a probléma kezelésére, de egyik sem gyõz meg - és nem is kíván meggyõzni - arról, hogy a két megoldási lehetõség közül melyik a jobbik megoldás. Ehhez olyan komplex hatástanulmányra, költség-haszon elemzésre van szükség, amely alapján hozható létre a politikai döntés.
Michelberger Pál, az MTA alelnöke szerint: "A tudomány csak az elfogadható alternatívák kijelölésével foglalkozhat. Az alternatív megoldások között a választás már politikai feladat, de sajnos jelen pillanatban nem vagyunk annak a feltételnek a birtokában, amellyel ez a politikai döntés meghozható."
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)